Dombrádi Horváth Géza

magyar költő, író és festőművész

Dombrádi Horváth Géza (Kisvárda, 1953−)[1] magyarországi cigány költő, író és festőművész.

Dombrádi Horváth Géza
Született1953 (71 éves)
Kisvárda
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Életútja, munkássága szerkesztés

Hétgyermekes zenész cigány családban született. Az édesanyjának volt egy képzőművész öccse, Gábri Albert, aki korán megszerettette Dombrádi Horváth Gézával a festészetet. Igazából azonban majd csak akkor kezdett komolyabban a festői pályájára gondolni, amikor sorkatonai idejét töltötte. A Munkácsy Mihály szakkörben Doma Istvántól tanulta meg a szén- és pasztelltechnikát, és a vízfestési technikát. 1976-ban már részt vett a magyar amatőr művészek kiállításán, ahol II. díjat nyert. Egy ideig szobafestőként kereste kenyerét, majd a ferencvárosi alkotók képzőművészeti körében helyettes oktatóként működött. Innen egy híresebb mesterek által vezetett alkotói körbe ment, a vasutas képzőművész körbe, ahol Kirschmayer Károly és Benedek György mellett sokat fejlődött, főleg a posztimpresszionista stílus gyakorolt nagy hatást művészetére, és sok tájképet festett kevés vagy több figurával. A vasutas képzőművész körből a Moholy-Nagy László körbe ment Orvos András festőhöz, aki külön műtermet is biztosított számára. Később a magyarországi cigányok liberális csoportját vezette, e csoport később Péli Tamás Kulturális Szövetséggé alakult, művésztelepük pedig Kölesden működött 1990-ig.

Budapesten él és alkot, 1995-ig több mint 20 alkalommal mutatta be alkotásait a fővárosban, és más magyarországi városokban. 1992-ben Budapesten testvérével, Nagyné Horváth Judittal rendeztek közös kiállítást. Képei megtalálhatók a Roma Parlament képtárában, a Néprajzi Múzeumban, az Országos Cigányönkormányzat gyűjteményében és magángyűjtőknél. Dombrádi Horváth Géza 1992 óta verseket, novellákat is ír, verskötete jelent meg 1994-ben.

Képei a 2009-es Cigány festők című albumból szerkesztés

Szakrális kép szerkesztés

  • Mária és Erzsébet találkozása (olaj, vászon, 100x70 cm, 1993)

Portrék szerkesztés

  • Káli (olaj, farost, 63x83 cm, 1994)
  • Balogh János portréja (olaj, farost, 60x80 cm, 1999)

Életképek szerkesztés

  • A kitagadás (olaj, farost, 80x60 cm, 2000)
  • Szegény ember tüzelője (olaj, farost, 80x60 cm, 1998)
  • Élet a cigánysoron (olaj, farost, 85x71 cm, 1998)[2]

Verskötete szerkesztés

  • A múzsa harmadik csókja. Budapest : Cigány Munkások és Vállalkozók Országos Szövetsége, 1994. 88 p. ill. ISBN 963-04-4973-0

Díjak, elismerések szerkesztés

  • Roma Közéleti Díj (2004)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés