Domokos József (jogász)

(1890–1978) magyar bíró, legfőbb ügyész

Domokos József, eredeti neve: Deutsch József (Békéscsaba, 1890. október 25.[2]Budapest, 1978. január 25.) magyar bíró, író, politikus, újságíró, lapszerkesztő, jogász, legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke.

Domokos József
A Legfelsőbb Bíróság elnöke
Hivatali idő
1954 1958
Előd Molnár Erik
Utód Jahner-Bakos Mihály
Legfőbb ügyész
Hivatali idő
1945 1953
Előd Mendelényi László
(koronaügyészként)
Utód Czakó Kálmán

Születési név Deutsch József
Született 1890. október 25.[1]
Békéscsaba
Elhunyt1978. január 25. (87 évesen)
Budapest
Sírhely Fiumei Úti Sírkert
Párt Magyar Szocialista Munkáspárt

Foglalkozás

ÉletpályájaSzerkesztés

Deutsch Béla terménykereskedő és Reisz Nina fia. A budapesti és kolozsvári tudományegyetemen jogot tanult. Békéscsabán, majd Budapesten volt ügyvédjelölt. 1918-ban tagja volt a békéscsabai Nemzeti Tanácsnak, a helyi MSZDP vezetőségnek, a Tanácsköztársaság idején pedig a munkástanácsnak. 1919 nyarán küldött volt a Magyarországi Szocialista Párt kongresszusán. 1920-ban Bécsbe emigrált. 1919–1923 között részt vett a Bécsi Magyar Újság szerkesztésében. 1925-ben hazatért. 1927-ben ügyvédi vizsgát tett. 1927-től egyik alapítója, illetve szervezője, majd vezetőségi tagja volt a Szociáldemokrata Jogászok Szervezetének. 1931-ben az Egyesült Szakszervezeti Ellenzékének védője lett. 1931–1944 között a bíróság elé állított kommunisták és szocialisták védőügyvédjeként praktizált. 1940-től a bőrmunkás-szakszervezet ügyvédje volt. 1944-ben letartóztatták és Mauthausenbe deportálták. 1945 májusában jött haza. 1945–1953 között Magyarország legfőbb ügyésze volt. 1946-ban az Igazságügyi Minisztérium adminisztratív államtitkára volt. 1949-ben a Legfelsőbb Ügyészség vezetőjévé választották. 1953 májusában felmentését kérte; nyugdíjazták, majd 1954-ben visszahívták. 1954–1958 között a Legfelsőbb Bíróság elnöke volt. 1958-ban nyugdíjba vonult.

Szerepe volt az új igazságszolgáltatás kiépítésében, a háborús és népellenes bűnösök felelősségre vonásában, a koncepciós perekben elítéltek rehabilitációjában. Nyugdíjba vonulása után irodalmi munkáságot folytatott.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (34/2-1-31).[3]

MűveiSzerkesztés

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1958, 1970)
  • Munka Érdemrend (1958)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1968)[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03014/03454.htm, Domokos József, 2017. október 9.
  2. Születési bejegyzése a békéscsabai izraelita hitközség születési akv. 39/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. május 4.)
  3. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
  4. Munka Érdemrend arany fokozata”, Magyar Közlöny, 1968. december 8. (Hozzáférés ideje: 2021. május 4.) 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Domokos József (Népszabadság, 1978. január 26.)
  • Várkonyi Endre: Domokos József (Magyarország, 1974. 45. sz.)
  • Zinner Tibor: Utak és tévutak. A XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ‘56 után.
  • Dr. Beliznai Kinga: A Kúria és elnökei III. HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2015.
  • Gergely Ernő: Az Országos Munkásjogvédő Iroda története. Budapest, Országos Ügyvédi Tanács és a Budapesti Ügyvédi Kamara, 1985.
  • Révai új lexikona V. (Cza–D). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-216-7  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
Előző
Mendelényi László
Legfőbb ügyész
1945–1953
Következő
Czakó Kálmán
Előző
Molnár Erik
A Legfelsőbb Bíróság elnöke
1954–1958
Következő
Jahner-Bakos Mihály