Dorogi hőerőmű

A Dorogi hőerőmű (Dorogi Erőmű Kft.) egy vegyes tüzelésű, kis teljesítményű hőerőmű Dorogon, amely manapság főleg távhőszolgáltatói tevékenységet végez.

Dorogi Erőmű Kft.
Típus
Alapítva1906
Székhely2510 Dorog, Esztergomi út 17.
Iparágenergetika
Szolgáltatásokvillamos energia, távhő, melegvíz
A Wikimédia Commons tartalmaz Dorogi Erőmű Kft. témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Dorogi hőerőmű
Ország Magyarország
MegnyitásSzerkesztés a Wikidatán
Alapadatok
Kimenő teljesítmény10 MW
A Wikimédia Commons tartalmaz Dorogi hőerőmű témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

szerkesztés
 
Dorogi hőerőmű légi fotón
 
Dorog látképe 1927-ben az erőművel
 
Dorog északi részének látképe az erőművel, háttérben az esztergomi bazilika
 
Az erőmű nyugati irányból

Az első villamos erőművet 1906-ban helyezték üzembe az Esztergomi út északi oldalán, a mai volt bányagépgyár területén. Ekkor 1 darab 400 és 1 darab 500 lóerős turbinával üzemelt, és a bányákat látta el villamos árammal. 1913-ban egy 1500 lóerős turbinával bővítették. Vízellátását egy dunai kúttal oldották meg. 1922-ben elbontották, használható alkatrészeit beépítették az új erőműbe.

Az erőmű a mai helyén 1916-ban épült fel egy 3000 lóerős turbinával. 1919-ben 5500 LE gépegységgel és egy kazánnal bővítették. Ennek köszönhetően 1924-re teljesen átvette a régi erőmű szerepét. 1925-ben egy 10000 lóerős turbógenerátort helyeztek üzembe, és 35000 V-os távvezetékkel kötötték össze a lábatlani cementgyárral. Ennek köszönhetően a környék 30 települését tudta ellátni villamos árammal. 1930-ban az áramelosztást a Hungária Rt. vette át. 1935-ben újabb kazánt, 1936-ban a második 5500 lóerős turbinát helyezték üzembe. Az 1940-es években végrehajtott fejlesztések nem jelentettek érdemi fejlődést. A háborúban az erőmű jelentős károkat szenvedett a bányákkal együtt. A károkat gyorsan felszámolták. A háború után az Állami Villamosenergia Szolgáltató Nemzeti Vállalat, majd jogutódja az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat (ÉDÁSZ) vette át az áramelosztási feladatokat. 1948-ban államosították és a Dorogi Hőerőmű Vállalat nevet kapta. Az államosítással párhuzamosan kooperációs távvezetékkel kötötték össze Tatával (a tatabányai erőművekkel), növelve az áramellátás biztonságát. 1960-ban Esztergom-Kenyérmezőn, Dorog és Tokodaltáró között felépült a környék legnagyobb transzformátorállomása, ennek köszönhetően az erőmű közvetlen rácsatlakozott az országos hálózatra.

Távhőszolgáltatói tevékenységet 1950-től végez, akkor még főleg üzemeket, majd később közintézményeket látott el. Dorogon ekkor kezdték meg a városi gőz- és forróvíz vezetékhálózat kiépítését. Később a panelosítás miatt a '60-as, '70-es és '80-as években a hálózat hossza a többszörösére nőtt, és a környék településein is kiépült (Esztergom, Tokodaltáró). Ma 3800 dorogi és esztergomi lakás (~9000 ember) és a legtöbb dorogi középület távhő- és melegvíz-ellátása mellett a nagyipari fogyasztók (pl. Richter Gedeon Nyrt. dorogi gyáregysége) hőellátását is biztosítja.[1] A legjelentősebb bővülés az 1980-as évek végén történt, 1989-ben épült ki a véglegesen 1990-ben átadott dorogi Schmidt Sándor-lakótelep 750 lakását ellátó Lenin úti (ma Köztársaság út) földalatti távhővezeték.[2]

Az erőmű által termelt salakot 1920-ig lóvasúttal szállították a mai művelődési ház előtti feltöltésére. 1953-tól csillékkel, majd kötélpályán szállították az ódorogi völgyben található meddőhányóhoz. Pernyéjét a '70-es, '80-as években egy tóban tárolták a várostól északkeletre. Ipari vizét 1912-ig a művelődési ház előtti tóból biztosították, majd a Dunából és az erőmű mellett fúrt kutakból. Hulladékvizét a Kenyérmezői-patakon keresztül a Dunába engedik, illetve a környékbeli családi házak kertjeinek, és az Erőmű-lakótelep környéki parkosított terület locsolására használják.

1979-ben a dorogi erőművet a Tatabányai Hőerőmű Vállalathoz csatolták, így elvesztette önállóságát. Ennek ellenére a '80-as évek elején igen jelentős fejlesztéseket hajtottak végre, ez erőmű nagy részét újjáépítették. Modern turbinacsarnokot építettek, lebontották a régi téglakéményeket és 120 méter magas dupla acélkéményt építettek helyette. Ennek köszönhetően a szennyeződések nagy része nem csapódik le a völgyben, hanem a magaslati levegő miatt eloszlik. Az erőmű fejlesztésével párhuzamosan bővítették az erőművi dolgozók otthonául szolgáló Erőmű-lakótelepet, két új tömböt építettek 7-7 háromszobás, 75 négyzetméteres erkélyes lakással ami abban az időben minőségi javulást jelentett. Ezekhez hasonló tágas lakótelepi lakások csak az 1991-re elkészült Széchenyi-lakótelepen találhatók a városban. A környéket díszcserjékkel parkosították és egy kisebb aszfaltozott sportpályát is építettek.

Manapság az erőművet főleg földgázzal, kisebb részben a martfűi növényolajgyár biomasszájával, orosz import kőszénnel és a szomszédos Richter Gedeon Vegyészeti Gyár biogázával üzemeltetik. A létesítmény rendelkezik pakuratárolókkal is, bár ezeket főként végszükség esetén használják. A fűtési szezonon kívül szinte kizárólag földgázzal üzemeltetik, és nem használják a fő kéményeket. Hideg teleken azonban olyan mennyiségű fűtőanyagot égetnek el ami indokolttá teszi a 120 m magas kémények használatát mind szén, mind földgáz esetén.

1992-ben visszanyerte önállóságát, kft.-ként üzemel. 1996-ban a tulajdonos a dorogi és esztergomi önkormányzat lett közösen. 1997-ben a francia többségi tulajdonú Prometheus Rt. (ma Dalkia Energia Zrt.) tulajdonába került az erőmű. A távhő- és melegvízszolgáltatásért a Promtávhő Kft. felel.

Műszaki adatok

szerkesztés

Az erőműben két blokk található egyenként 5-5 MW teljesítménnyel.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. A Dalkia Energia Zrt. éves jelentése, 2009. [2010. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 13.)
  2. Tittmann János: Dorog 20 éve város, p. 31-32, Dorog Város Kulturális Közalapítványa, 2004, ISBN 963-214-771-5