Drótos László (kohómérnök)
Drótos László (Lak, 1935. június 13. –) okleveles kohómérnök, a Diósgyőri Vasgyár (a volt Lenin Kohászati Művek) utolsó vezérigazgatója.
| Drótos László | |
| Született | 1935. június 13. (88 éves) Lak |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | kohómérnök |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tanulmányai szerkesztés
Iskoláit döntően Miskolcon végezte, és egész élete, munkássága ehhez a városhoz köti. Itt volt vasesztergályos ipari tanuló az MTH 100 sz. Intézetben, a Gépipari Technikumban érettségizett, majd a Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett kohómérnöki diplomát. Mérnökközgazdász ismereteket két féléven át hallgatott a Miskolci Egyetemen. Mesterképző technikusi képzést Budapesten kapott. Budapesten és Moszkvában vezetői továbbképzésekben vett részt.
Munkássága szerkesztés
Miskolc város és az itt működő vaskohászati nagyüzem dinamikusan fejlődő évtizedeiben (1960, 1970, 1980) különböző beosztásokat, vezetői megbízatásokat látott el. Dolgozott esztergályosként, és művelettervezői, valamint időelemző, továbbá a Lenin Kohászati Művek termelőberendezései tervszerű karbantartását szervező technikusi beosztásban. 1958 és 1967 között az LKM műszaki-titkári feladatát látta el, 1967 és 1969 között a vállalat legnagyobb gyáregységének, az egyesített hengerdéknek termelési főmérnökévé nevezték ki. Az 1968-as gazdasági mechanizmusok remélt pozitív hatására 1969 és 1982 között Miskolc város vezetésében vállalt aktív szerepet. Tagja lett a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Miskolci Bizottságában a várospolitikai osztályvezetői, majd a gazdaságpolitikai titkári és a városi első-titkári tisztségekre választották. Ez utóbbi feladatot 1982-ig látta el, amikortól kinevezték az LKM vezérigazgatójának. Innen, - az egyre bonyolultabb vállalatirányítási feladatokat és az ezekkel járó konfliktusokat is felvállalva - súlyos egészségi károsodással került korkedvezményes nyugdíjazásra 1989. január 1-től. Vezérigazgatósága időszakához kötődik a vállalati gazdálkodás veszteségességének megszüntetése, a világszínvonalú Kombinált Acélmű beruházásának befejezése és a termelés felfuttatásának biztosítása. Nevéhez fűződik az 1980-as évek végén jelentkező kényszerű "előremenekülés" stratégiájának és taktikájának kigondolása, a radikális vaskohászati szerkezetváltás programjának kidolgozása, és ennek megvalósítására a Borsodi Vaskohászati Tröszt 1989. január elsejével történő létrehozása.
A hazai ipar és gazdaság területén széles körű ismeretekre tett szert, s ezenkívül nemzetközi kitekintésre is alkalma nyílt. Szerepet vállalt a KGST vaskohászati szekciója vezetésében, szakmai tanulmányutakon, üzleti tárgyalásokon vett részt számos európai országban és járt az amerikai, kanadai, japán, kínai vaskohászati üzemekben is.
A Miskolci Egyetem akadémiai kutató státuszában dolgozott, továbbá óraadó tanári feladatokat látott el a 116. sz. Szakmunkásképző Intézetben és a miskolci Nagy Lajos Király Magánegyetemen.
Nyugdíjasként az ipari örökség védelmével és hasznosításával foglalkozik.
Közéleti tevékenysége szerkesztés
- A korabeli gyermek- és ifjúsági szervezetekben (Úttörőmozgalom, Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ), Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ)) tagság és választott tisztségek
- Részvétel az 1949-es budapesti és az 1962-es helsinki Világifjúsági Találkozó (VIT) küldöttségében
- Tagság különböző ifjúsági sport- és kulturális körökben
- Vasas Szakszervezeti Szövetség tagság
- Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) tagság és különféle választott tisztségek
- Magyar Dolgozók Pártja (MDP); Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP); Magyar Szocialista Párt (MSZP) tagság és választott tisztségviselő
- Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata és Végrehajtó Bizottsága tagja
- A Miskolci Egyetem Tanácsának tagja
- A MTESZ Diósgyőr Vasgyári Szervezetének elnöke
- A KGST Vaskohászati Bizottságának tagja
- Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) Plénuma tagja
- A Hazafias Népfront elnöke mellett létrehozott Gazdaságpolitikai Munkacsoport tagja
- A Magyar Gazdasági Kamara alelnöke, az Észak-magyarországi Területi Bizottság elnöke
- A MTESZ BAZ megyei ipartörténeti munkabizottságának alapítója és vezetője
- Az MTA Miskolci Területi Bizottsága mellett létrehozott „Tudomány és Technikatörténeti Komplex Bizottság” alapító titkára
- Az [OMBKE] Történeti Bizottságának tagja
- A Közép-európai Ipari Örökség Útja Egyesület alapító alelnöke (2008-2015)
Kitüntetései szerkesztés
- Kiváló Ifjú Technikus (1965)
- Munka Érdemérem (1959.03.13.)
- Kiváló Újító bronz fokozat (1967.11.)
- Munka Érdemrend arany fokozat (1973.11.07.)
- Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozat (1976.12.02.)
- MHSZ Kiváló Munkáért arany fokozat (1977.11.07.)
- Ifjúságért Érdemérem (1978.04.04.)
- Április Négy Érdemrend (1985.04.04.)
- MHSZ Kiváló Munkáért aranyfokozat (1985.11.11.)
- Debreceni Márton emlékérem (1987.03.27.)
- Signum Aureum Universitatis egyetemi kitüntetés (1987.09.05.)
- Közbiztonsági Érem aranyfokozat (1987.11.07.)
- Kiváló Kamarai Munkáért díszoklevél (1987.11.07.)
- Miskolc város oklevele az idegenforgalom támogatásáért, az ipari örökség helyszíneinek bekapcsolásán keresztül (2009.05.06.)
Források szerkesztés
- Drótos László - „Miskolc Város Turizmusáért" díj[halott link]
- Drótos László: Ifjan, éretten, öregen : 80 kérdés - válasz közel nyolc évtizedről / beszélgetőtárs Tóth László. Miskolc, Technika Alapítvány, 2014. ISBN 978-963-08-9981-9
- Porkoláb László: Források Diósgyőr-Vasgyár történetéhez 1920-2005 (Tanulmányok Diósgyőr történetéhez 13.). Miskolc, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár - OMM Kohászati Múzeum, 2006. ISSN 1417-460X
