A drezdai békét 1745. december 25-én kötötte Poroszország Szászországgal és a Habsburg Birodalommal. Ez a békeszerződés vetett véget a második sziléziai háborúnak.

Drezdai békeszerződés
A szerződésről szóló hollandiai tudósítás
A szerződésről szóló hollandiai tudósítás
Típusa háromoldalú békeszersződés
Aláírás dátuma 1745. december 25.
Aláírás helye Drezda
Aláírók Szász Választófejedelemség
Porosz Királyság
Habsburg Birodalom

Bécs az osztrák örökösödési háború többi hadszínterén aratott győzelmei és Bajorország kiválása a Habsburg-ellenes koalícióból (füsseni béke, 1745. április 22.) nehéz helyzetbe sodorták Poroszországot. Az 1745 január 8-án Varsóban megkötött négyes-szövetség (Habsburg Birodalom, Nagy-Britannia, Hollandia és Szászország) Szászország visszaszerzését, egyes brandenburgi területek elvételét és Bécs illetve Szászország közötti felosztását tűzte ki célul a sziléziai fronton. Ezeket a terveket hiúsították meg a poroszok Soornál és Kesselsdorfnál aratott győzelmei illetve Drezda megszállása. Ezek a fejlemények Mária Teréziát még az év során békekötésre kényszerítették.

Nagy Frigyes már a kesselsdorfi csata napján felajánlotta a béketárgyalások megkezdését. Nem álltak rendelkezésére ugyanis megfelelő erőforrások újabb hadjáratok megvívásához és tartott az orosz beavatkozástól a szászok és a Habsburgok oldalán. Bécsnek az itáliai és németalföldi hadszíntereken is nagy szüksége lett volna a Sziléziában harcoló csapataira, ezért hajlott a megegyezésre. II. György angol király és hannoveri választófejedelem is a békekötést szorgalmazta, mivel a jakobita felkelés lekötötte az erőit, ezért a franciák elleni küzdelemben számított volna az itt felszabaduló osztrák csapatokra.

A béketárgyalások 1745. december 25-én véget értek és a békeszerződéseket aláírták. Az 1742-es Breslauban kötött előzetes békeszerződés értelmében megerősítette Poroszországot Szilézia birtokában. Frigyes elismerte Mária Terézia időközben (1745. szeptember 13-án) császárrá választott férjének, I. Ferencnek uralkodását. Szászország számára volt a leginkább hátrányos a béke. Egy millió tallér kártérítést kellett fizetnie Poroszországnak, a köztük fennálló vámvitákat a poroszoknak kedvezően rendezték és el kellett tűrnie, hogy a porosz hadseregbe erőszakkal besorozott katonáknak továbbra is porosz szolgálatban kellett maradniuk. Szászországban a drezdai békét tekintik az Ágosti korszak végének. A drezdai békéért Nagy-Britannia és a Német-római Birodalom vállalt garanciákat.

EmlékezeteSzerkesztés

  • A Lipcsében tartózkodó Johann Sebastian Bach (1685-1750) a drezdai béke ünnepélyes aláírásának alkalmából tartott ünnepségre (december 25.) írta a latin nyelvű Gloria in excelsis Deo (Nagy doxológia - Dicsőség a magasságban Istennek!) karácsonyi ima szövegéhez zenéjét és ezzel egy időben a Kis doxológiára is (BWV 191) írt egy zenét, mivel 1745 november végén Lipcsét is megszállták a poroszok. A lipcsei ünnepséget az egyetem templomában tartották.
  • A 11:30 órakor megkötött drezdai békére emlékeztet mind a mai napig a kesselsdorfi Szent Katalin-templom (St. Katharinenkirche) déli harangozása.[forrás?]

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Frieden von Dresden című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés