Dudek János

Dudek János (Aranyosmarót, 1858. július 22. – Budapest, 1916. április 19.) római katolikus pap, teológiai doktor, egyházi író, egyetemi tanár.

Dudek János
Magyarország – 20. század –
Élete
Született	1858. július 22. Aranyosmarót
Elhunyt	1916. április 19. (57 évesen) Budapest
Pályafutása
Iskola/Irányzat	katolikus teológia
Fontosabb művei	A keresztény vallás apológiája

Élete

Budapesten tanult teológiát, majd 1881-ben pappá szentelték. Kezdetben káplánként működött Bánban, majd a nyitrai papnevelde bölcsészet (filozófia) tanára lett. 1883-ban teológiai doktorátust szerzett. 1885-től a kisszeminárium lelki vezetőjeként és dogmatikatanárként működött. 1900-ban a nyitrai felső leányiskola igazgatójává nevezték ki, majd 1906-tól haláláig a Budapesti egyetemen tanított ágazatos hittant. 1908 és 1914 között a hittudományi kar dékáni tisztségét töltötte be. 1907-től peturi címzetes apát. 1916-ban hunyt el 57 évesen. 1918-ban Mihályfi Ákos emlékbeszédet tartott életéről.

Művei

Dudek jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki, és tagja volt a Szent István Társulat tudományos és irodalmi osztályának is. 1915-ben a megalakuló Szent István Akadémia I. osztályú tagja lett. Mint a konzervatív katolikus teológia képviselője, vitákat folytatott a modern áramlatokat követő Prohászka Ottokárral. 1895. július 14. és 1900. augusztus 25 között szerkesztette a Nyitramegyei Szemlét, felelős szerkesztőként 1906 márciusa és 1910 decembere között a Religio, ugyancsak felelős szerkesztőként (és kiadóként) 1911 januárja és 1912 decembere között a Religio-Vallás című folyóiratokat. Cikkeket írt más lapokba is, így a Magyar Sionba (1888–1889), a Hittudományi Folyóiratba (1890. Lessing Bölcs Náthánja. Apologetikai tanulmány).

Önállóan a következő művei jelentek meg:

• Katolikus egyház szertartási nyelve. Doktori értekezés. Nyitra, 1883.
• Guizot, br. Eötvös, Trefort és a kereszténység. Apologetikai tanulmány. Esztergom, 1890.
• A keresztény vallás apológiája. I–II. kötet. Budapest, 1892–1893.
• A vallásháború Magyarországon. Budapest, 1895. (Németül: Wien, 1895)
• Autonomiánk. Nyitra, 1899.
• Kritikai tanulmányok Acsády Ignác a Magyar Birodalom története című művéről. Nyitra, 1904.
• Andrássy Gyula gr. könyvéről. Nyitra, 1905.
• A magyar baptisták szervezete és hitvallása valláskritikai szempontból. Budapest, 1907.
• A modernizmus és a katolicizmus, [1] Archiválva 2018. november 11-i dátummal a Wayback Machine-ben. Budapest, 1908.
• Származástan és világnézet. Budapest, 1909.
• Bűnbocsánat az ősegyházban. Budapest, 1910.
• A katolikus autonómia függő kérdései. Budapest, 1912.
• Az őskereszténységből. Dogmatikai tanulmányok. I. köt. Budapest, 1912.
• Pázmány Péter fejlődése. Budapest, 1913.
• Dogmatikai olvasmányok. Budapest, 1914.
• De Deo uno et trino. Budapest, 1918.

Források

• Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014.   [2]
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [3]
• Bokor József (szerk.). Dudek, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. november 11. 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [4]