Főmenü megnyitása

A Duna–Ipoly Nemzeti Park (rövidítése: DINP) Magyarország leggazdagabb élővilágú nemzeti parkjainak egyike. 1997-ben alakították meg, a korábbi pilisi és börzsönyi tájvédelmi körzetekhez kapcsolva az Ipoly érintett szakaszát és ártereit, néhány kisebb dunai szigetet, valamint a Szentendrei-sziget viszonylag épségben maradt élőhelyeit. A nemzeti park természetvédelmi kezelője a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI), amely a nemzeti parkon kívül sok védett természeti területet kezel. Működési területe nem azonos a nemzeti park területével, annál jóval nagyobb: kiterjed Budapestre, Pest, Komárom-Esztergom és Fejér megyére, továbbá Nógrád megye egy kisebb területére is. Központja Budapesten a Jókai-kertben van, de székhelye Esztergom.[1]

Duna–Ipoly Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Dobogoko kilatas.jpg
Ország Magyarország
Elhelyezkedése Magyarország
Terület603,14 km²
Alapítás ideje 1997
Felügyelő szervezet Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Címerállat Havasi cincér
Elhelyezkedése
Duna–Ipoly Nemzeti Park (Magyarország)
Duna–Ipoly Nemzeti Park
Duna–Ipoly Nemzeti Park
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 46′, k. h. 18° 57′Koordináták: é. sz. 47° 46′, k. h. 18° 57′
Duna–Ipoly Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Duna–Ipoly Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

Számos állat- és növényfaj csak itt él Magyarországon. A ritka, kipusztulófélben lévő fajok mentésére több programot kezdtek el.

Földrajzi tájegységeiSzerkesztés

A nemzeti park több tájföldrajzi egységen terül el, három nagytájon, öt középtájon, és ezeken belül tíz földrajzi kistájon, az alábbiak szerint.[2]

Az Észak-magyarországi-középhegységhez tartozó két hegyvidéket a késő pleisztocén – óholocén óta a Duna választja el egymástól.

A nemzeti park jellegzetességeiSzerkesztés

FelszíneSzerkesztés

 
A Nemzeti Park Igazgatóságának Esztergom-kertvárosi épülete a tanösvény közelében

A Duna–Ipoly Nemzeti Park térségének egyedi sajátossága a három nagy tájképi egység: a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása.

A Börzsönyben 1978-ban alakították ki a tájvédelmi körzetet. A hegység vulkáni tevékenység eredményeként alakult ki; legmagasabb csúcsai egy 12 km hosszú gerincen helyezkednek el. Legmagasabb pontja a Csóványos (938 m). A hegység 300–350 forrása bővizű patakokat táplál.

A Pilis karbonátos kőzetekből épül föl, legnagyobb tömegben dachsteini mészkőből és fődolomitból. Ezek a kőzetek a felső triász tenger sekély, lagúnáiban rakódtak le, mintegy kétszázhúsz-kétszáz millió évvel ezelőtt. Jellemzőek rá az északnyugat-délkeleti csapású, meredeken megbillent sasbércek, amelyek délnyugati oldalai meredekek, rajtuk kopár mészkő- és dolomitlejtőkkel, északkeleti oldaluk viszont enyhe lejtésű. Délkelet felé haladva a triász kőzeteket oligocén hárshegyi homokkő fedi. A hegység több mint 400 karsztos és hidortermális eredetű barlangot rejt magában, köztük Magyarország harmadik leghosszabb barlangját, a Leány-Legény-barlangrendszert (Ariadne-barlangrendszer). A legmagasabb kiemelkedés, a Pilis 757 méteres magasságával az egész Dunazug-hegyvidék legmagasabb tagja.

A Visegrádi-hegység andezitvulkáni eredetű; geológiailag nem különül el a Börzsönytől, ezért a geológusok az Északi-középhegység részének tekintik. Kialakulása a felső miocén szigettengerében, igen heves vulkáni tevékenységnek köszönhető. Legmagasabb hegye, a Dobogókő 700 méterre emelkedik. A keményebb lávakőzetek jobban ellenállnak az időjárásnak, mint a vulkáni tufa, amiben az erózió mély szurdokvölgyeket (pl. Holdvilág-árok, Salabasina-árok, Rám-szakadék) alakított ki.

NövényzeteSzerkesztés

 
Havasalji rózsa

A nemzeti park növényzete sokszínű és átmeneti jellegű, mivel a Duna flóraválasztóként működik, amelyet csupán néhány fajnak sikerül átlépnie. A Börzsöny az Alföld és a magasabb területek határán található, így sok növény elterjedési határa. A szirti páfrány, a havasalji rózsa és a gímpáfrány ritkán fordul elő, a kosbor- és nősziromfajok gyakoriak. A Pilis érdekessége a reliktum endemizmus magyarföldi husáng, amely a jégkorszak egy melegebb interglaciálisában telepedett meg, és máig fennmaradt. A növény a Börzsönyben is megtalálható, a Szent Mihály-hegyen. A másik fontos növényfaj a Magyarországon csak a Solymári-falon előforduló hegyi tarsóka, amely viszont glaciális reliktum.

Az átmeneti jelleg a Duna jobb parti területein is megmutatkozik: a nemes májvirág elterjedési területe a Visegrádi-hegységben végződik, a pirosló hunyor viszont a Pilisben éri el elterjedési határának nyugati peremét. Szentendre városszéli hegyeiben él az itt felfedezett szentendrei rózsa, amelynek az ittenin kívül csak két lelőhelye ismert. Mindhárom hegységre jellemző az erdőtársulások nagy térfoglalása: az alacsonyabb fekvésekben a cseres-tölgyesek, magasabban a gyertyános-tölgyesek, felettük (északias kitettségben és hűvös, szűk völgyekben alacsonyabban is) a bükkösök uralkodnak. Az Ipoly árterének rétjein él a réti iszalag. A Duna főága és a Szentendrei-Duna által közrefogott Szentendrei-sziget buckáin gyakori a fokozottan védett homoki kikerics és a homoki nőszirom, a folyam partján élő puhafás galériaerdők aljnövényzetében előfordul a védett piros madársisak, a mély fekvésű, nedves, mocsárrét jellegű kaszálókon pedig a szibériai nőszirom.

ÁllatvilágaSzerkesztés

 
Pirregő tücsök
 
Sárgahasú unka
 
Foltos szalamandra
 
Lábatlan gyík

Állatvilága igen gazdag és változatos. A Középső Ipoly-völgyben él a bennszülött magyar tavaszi fésűs bagolylepke (Dioszeghyana schmidtii). A tiszta vizű folyókban, a parthoz közel tömegesen élnek a kérészek, álkérészek, tegzesek és bolharákok. A Dunakanyarban ritka csigafajok is élnek, mint például a bödöncsiga és a rajzos csiga.

Ritkább halfajok:

A lassabban folyó vizekben sok a ritkább hal:

Ritkább kétéltűek (a vizek mentén):

A hüllők közül:

Kiemelkedő jelentőségű madárfajok:

A Börzsöny erdeiben él a védett:

A mocsarakban és nádasokban költ:

A barlangok denevéreknek adnak otthont:

A háborítatlan erdőkben hiúz, a vizek mentén vidra tűnik fel. Sok a kis termetű rovarevő:

Tájvédelmi körzetekSzerkesztés

 
Tájkép Esztergomnál

Budai Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

Gerecsei Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

Gödöllői Dombvidék Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

A közel 12 000 hektárnyi területen már Mátyás király idején vadaskert volt, sőt I. Ferenc József osztrák császár és magyar király a gödöllői kastélyt és tágabb környékét kapta koronázási ajándékul a magyar kormánytól. Ezért nem művelték meg, ezért nem törték fel a vadaskert körüli földeket. A dombság a Duna és a Tisza vízválasztója. A déli völgyekbe meleg, az északi fekvésűekbe hideg levegő áramlik; ettől növény- és állatvilága igen változatos.

Ócsai Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

Sárréti Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

A Sárrét kiemelkedő jelentősége madárvilágában rejlik. Kedvező életfeltételeket találnak itt maguknak, hiszen megmaradt rétjein rengeteg a kisemlős (pocok, ürge) és a rovar.

Sárvíz-völgye Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

A védett területen halastavakat, mocsarakat, réteket, nádasokat, mesterséges víztározókat, szikeseket és művelt parcellákat találunk.

Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

Vértesi Tájvédelmi KörzetSzerkesztés

A Vértesben rengeteg ritka növény- és állatfaj található. A fokozottan védett Fáni-völgy sziklafalain él a cifra kankalin. A hegység déli lejtőinek ritkasága az öves százlábú.

Természetvédelmi területekSzerkesztés

 
Sas-hegy
 
Sas-hegy - Medveszikla
 
Pákozdi-ingókövek - Pandúr-kő
 
Tata - Kálvária-domb
 
Vácrátóti Arborétum
Alcsúti Arborétum, 8087 Alcsútdoboz.
Sas-hegyi Látogatóközpont Budapest XI. Tájék u. 26.;
1021 Budapest, Szépvölgyi út 162.
Szemlő-hegyi barlang 1021 Budapest, Pusztaszeri út 35.

Egyéb bemutatóhelyekSzerkesztés

Látogatható egész évben, bejelentkezés alapján
A Látogatóközpont interaktív kiállítása 2014 januárjában nyílt meg A Börzsöny lakói címmel. http://www.dunaipoly.hu/hu/helyek/bemutatohelyek/hiuz-haz-erdei-iskola-es-latogatokozpont

JegyzetekSzerkesztés

  1. 347/2006. (XII. 23.) Kormányrendelet 3. számú melléklete
  2. Magyarország kistájainak katasztere. Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8  
  3. Rendelet a Duna-Ipoly Nemzeti Park létesítéséről
  4. A leletek leírása, Földtani Közlöny, 1915.

ForrásokSzerkesztés

  • Értékek és látnivalók az Ipoly-völgyben. A Duna–Ipoly Nemzeti Park kiadványa, 1997.

További információkSzerkesztés