Duran Duran

1978-ban alakult brit szintipop, new wave együttes

A Duran Duran egy 1978-ban alakult brit szintipop, new wave együttes.[1] 1981-ben jelent meg első stúdióalbumuk, a Duran Duran, amelyet még tizenhárom követett. Az együttest John Taylor basszusgitáros és Nick Rhodes (billentyűk) alapította, hozzájuk csatlakozott később Roger Taylor (dobok), Andy Taylor (gitár) és Simon Le Bon (ének).

Duran Duran
Duran Duran.jpg
Információk
Eredet Birmingham UK
Alapítva 1978
Aktív évek 1978 -
Műfaj rock, new wave, pop rock, szintipop, alternatív rock
Kiadó Capitol Records
EMI
Parlophone
Hollywood Records
Epic Records
Sony Music
Kapcsolódó előadók Arcadia, The Power Station, Neurotic Outsiders, The Devils
Tagok
Simon Le Bon
Nick Rhodes
John Taylor
Roger Taylor
Korábbi tagok
Andy Taylor
Sterling Campbell
Warren Cuccurullo
Stephen Duffy
Andy Wickett
Simon Colley
Alan Curtis
Jeff Thomas

A Duran Duran weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Duran Duran témájú médiaállományokat.

A Duran Duran a kezdetekben az Új romantika része volt, együtt a Spandau Ballett és a Visage együttesekkel. A videóklipek népszerűsödése juttatta a Duran Durant legnagyobb sikereikhez, az MTV zenei csatorna segítségével. Sok videóklipjüket a legmodernebb technológiákkal forgatták, hogy az átlag felett maradjanak.[2] Professzionális filmrendezőkkel is közreműködtek, hogy a klipjeik minőségét fenntartsák. 1984-ben elkezdtek az elsők közt videótechnológiákat használni koncertjeiken.[3] Az 1980-as évek egyik legsikeresebb együttese voltak, többek között olyan dalokkal, mint a "Girls on Film", a "Rio", a "Save a Prayer", a "The Reflex", a "The Wild Boys" vagy a "Notorious".

Az együttes sose bomlott fel, de Andy és Roger Taylor távozása után 1986-ban, a felállásuk része lett Warren Cuccurullo 1989 és 2001 között, illetve Sterling Campbell 1989 és 1991 között. Az együttes eredeti felállása újra összeállt a 2000-es évek elején.[4][5] Andy Taylor 2006-ban már véglegesen elhagyta az együttest és a helyét Dominic Brown vette át és azóta velük turnézik.

A Duran Duran több, mint 100 millió albumot adott el világszerte, amivel minden idők egyik legsikeresebb együttese.[6] 14 kislemezük volt a slágerlisták legjobb 10 helyének egyiken a UK Albums Charton és 21 a Billboard Hot 100-on. Az együttes a díjakat tekintve is sikeres volt. Többek közt van két Brit Awardjuk, amelyek között ott van a 2004-es "Kiemelkedő Hozzájárulás a Zenéhez" díj,[7] két Grammy-díjuk, egy MTV Music Video Életmű-díjuk. A Hollywood Walk of Fame-en is van egy csillaguk.[8]

TörténetSzerkesztés

1978-1980: Alakulás és korai évekSzerkesztés

A Duran Duran-t John Taylor és Nick Rhodes alapította 1978-ban Birminghamben, ahol a Rum Runner szórakozóhely zenekara lettek. A klubnak dolgoztak és itt kezdtek el először próbálni. A közelben sok együttes játszott ilyen szórakozóhelyeken, mint a Sex Pistols vagy a The Clash. Az együttes nevét a Barbarella című Jane Fonda-film szereplőjétől kölcsönözte. A Duran Duran a klasszikus öt fős felállással 1980. július 9-én adta első koncertjét a birminghami The Rum Runnerben.[9]

Az együttes első énekese Stephen Duffy volt. Simon Colley volt az együttes eredeti basszusgitáros, tekintve hogy John Taylor eredetileg gitáron játszott. Ezzel a felállással játszott eredetileg élőben. Rhodes elektronikus dobokkal helyettesítette a dobos hiányát. Miután Duffy elhagyta az együttest 1979-ben, meghallgatást tartottak gitárosoknak és énekeseknek.[10] Andy Wickett csatlakozott végül az együtteshez énekesként és szerepe volt a "Girls On Film" magírásában, Andy Taylor önéletrajza alapján. Wickett szerepel demófelvételeken, amelyeket 1980-ban bemutattak az EMI-nek. John Taylor és Wickett weboldala alapján, a páros együtt írta meg egy korai verzióját a "Rio"-nak. Colley és Wickett távozása után átmeneti időszakra felvették Jeff Thomast és Alan Curtist.

Roger Taylor dobos 1979-ben találkozott John Taylorral, Rhodes-dzal és Wickettel egy bulin vezetett Taylor csatlakozásához az együttesbe. Ez a felállás készítette az első demófelvételeket. 1980 áprilisában Andy Taylor Newcastleből érkezett egy meghallgatásra, miután látott egy hirdetést a Melody Makeren. 1980 májusában Simon Le Bon-t akkori barátnője ajánlotta az együttesnek, aki a Rum Runnerben dolgozott.[11] A klub tulajdonosai Paul és Michael Berrow lettek az együttes menedzserei és fizettek nekik, hogy a klubban dolgozzanak, amikor éppen nem próbáltak.

1980-ban két demófelvételt vettek fel és felléptek különböző klubokban Briminghamben és Londonban. Később, ugyanebben az évben turnézni kezdtek Hazel O’Connor előzenekaraként, amely felkeltette az EMI és a Phongram figyelmét.[4] A két kiadó egymással küzdött az együttes aláírásáért, de az együttes "hazaszeretete a The Beatles korábbi kiadója felé" végül az EMI-hez vezette őket decemberben.

A Duran Duran az egyik első együttes volt, akik remixelték saját dalaikat. Gyakran felvettek hosszabb verzióit dalaiknak, amelyeket "night versions"-nek neveztek és éjszakai szórakozóhelyeknek készültek és később a Night Versions: The Essential Duran Duran albumon jelentek meg összegyűjtve 1998-ban.

A karrierjük kezdete óta minden tagnak volt egy vizuális stílusa. Perry Haines stylisttel dolgoztak együtt és designerekkel, mint Kahn & Bell és Anthony Price, hogy felépítsenek egy elegáns imidzset. A karrierjük során végig fontos lett a divat. Az 1990-es évek végén dolgoztak Vivienne Westwooddal és a 2000-es években Giorgio Armanival. Fontosnak tartották, hogy a vizuális megjelenésük felett legyen irányításuk és közeli munkaviszonyban voltak Malcolm Garrettel.[12]

Tinédzser és zenei magazinok az Egyesült Királyságban nagyon sokat foglalkozott velük, amelyhez nem sokkal később csatlakozott az Egyesült Államok. Ritka volt az 1980-as években, hogy nem jelent volna meg legalább egy fotósorozat az együttesről olyan magazinokban, mint a Smash Hits vagy a Tiger Beat. 1988-ban John Taylor a következőt mondta a Rock Fever Superstars Magazinnak:[13]

Egy nagyon elegáns név voltunk '79-ben, de amikor a Fab Five hype elkezdődött valami nagyon rossz irányba ment el. Nem ezt akartam. [...] Nem azt mondom, hogy nem szerettem, amikor sikoltoztak nekünk. Egy ponton nagyon is tetszett.

1981-1982: Debütáló album és a RioSzerkesztés

Az együttes első albuma nem várt sikert aratott. A Duran Duran album első kislemeze, a "Planet Earth" elérte a tizenkettedik helyet a UK Top 20 slágerlistán. A harmadik kislemez a "Girls on Film" pedig ötödik helyig jutott ugyanezen a listán. A dal videóklipjében félmeztelen nők szerepeltek iszapbirkózva, párnacsatázva és szexuális fétisek is helyet kaptak. A videó két héttel az MTV elindítása után volt felvéve.[4] Az együttes azt várta, hogy a klipet modernebb szórakozóhelyeken fogják játszani, amelyek rendelkeztek a megfelelő technológiával.[14] A klipet végül erősen cenzúrázták, de a Playboy csatornán gyakori lejátszásra került.[14] Az album harmadik helyig jutott a UK Albums Charton. Később 1981-ben elkezdték az első amerikai turnéjukat németországi és brit koncertekkel kiegészítve.

A világszintű sikert a második albumuk, a Rio hozta meg, amin négy UK Top 20-as szám is szerepelt (a "My Own Way", a "Rio", a "Hungry Like the Wolf" és végül a "Save a Prayer"). Az album megjelenése után turnéztak többek közt Ausztráliában, Japánban és az Egyesült Államokban is. Diana hercegnő a kedvenc együtteseként a Duran Duran-t nevezte meg és a brit média a Fab Five becenevet adta nekik, ezzel a The Beatlesre (the Fab Four) utalva.[4]

Amerikában először ,,new romantic" albumként adták ki a Rio-t, ami így nem igazán volt sikeres. A Carnvial EP sikerei után 1982 novemberében újra kiadták, már dance albumként elképesztő sikereket ért el, hat hónappal európai megjelenése után. Az MTV szinte folyamatosan játszotta a Hungry Like the Wolf-ot, ezzel a kislemezt és az albumot is a US Top 20-be tolva. A Rio végül a 6. helyig jutott és 129 hetet töltött el a Billboard 200 slágerlistán. A siker egyik kulcsa a folyamatos videóklipek és ezzel a gyakori TV-szereplés volt. 2003-ban a Rio 65. helyet kapta az NME "Minden idők 100 legjobb albuma" listáján.[15]

1983–1985: A Fab Five, mellékprojektek, és Live AidSzerkesztés

1983 elején újra kiadták az első albumukat Amerikában[11] ezzel megint újabb sikereket értek el és az ,,Is There Something I Should Know?" kislemez az első helyen debütált az Egyesült királyságban és közben elérte a negyedik helyet az Egyesült Államokban is. Rhodes a következő mondta amerikai tapasztalataikról: "Amikor először idejöttünk mindenki meg volt őrülve [...] De amikor visszajöttünk, miután a 'Hungry' sikeres lett, teljes káosz volt, tiszta Beatlemania. Volt egy dedikálásunk a 'Girls on Film' megjelenése után egy boltban a Times Square-en. Nem tudtunk kijutni a boltból. A rendőröknek le kellett zárniuk az utcát"[10][16] 1983-ban Nick Rhodes producere volt a Kajagoogoo első helyezett "Too Shy" kislemezének, illetve Nady Taylor lett az első tagja az együttesnek, aki házasságot kötött.

Az együttes a következő évet Franciaországban töltötte, dalokat írva és egy dokumentumfilmet forgattak az album készítéséről. 1983 májusában repültek Sydneybe és Montserratra, hogy felvegyék a harmadik albumot. A nyáron visszatértek az Egyesült Királyságba, hogy koncertezzenek. Az első koncertjüket a Walesi herceg és hercegnő előtt a Dominion Színházban és a másodikat a Villa Parkban. Az együttes nagy nyomás alatt volt a Rio sikerei után és a felvételek több, mint hat hónapig tartottak, hogy miden tökéletes legyen. Néhány tagnak nehéz volt az új életstílus és függőségekkel is voltak problémáik.[17] Az Extraordinary World dokumentumfilmben Rhodes azt mondta, hogy ennek a hatása volt a hangzásukra, amely "éppen, hogy csak irányítás alatt lévő hisztéria a felszín alatt."

1983-ban jelent meg a Seven and the Ragged Tiger, amin rajta volt többek között a "Union of the Snake" kislemez is, ami ezzel az ötödik top ötig jutó Duran Duran szám lett az évben, három különböző albumról. Ezek után adtak ki még két kislemezt a "New Moon on Monday"-t és a "The Reflex"-et, ami első lett az Amerikai és a Brit slágerlistákon.

A következő turnéjuk közben felvették az első koncert albumukat, ami az Arena címet kapta és tartalmazta a "The Wild Boys" című számot is, ami kislemezként második helyig jutott az Egyesült Államokban és Angliában is. 1984-ben két Grammy-díjat is bezsebeltek. Közben a "Save a Prayer" is egyre nagyobb sikernek örvendett Észak-Amerikában és tizenhatodik lett a Billboard Hot 100 slágerlistán. 1984 végén az együttes tagja volt a Band Aid ,,Do They Know It's Christmas?" jótékonysági kislemezének, többek közt George Michael és Sting mellett.

1984-es Band Aid kislemez után a Duran Duran fellépett 90 ezer ember (és 1.5 milliárd televíziós megtekintő) előtt a Live Aid koncerten a John F. Kennedy Stadionban Philadelphiában 1985. július 13-án. Nem egy búcsúkoncertként volt tervezve, csak egy kis szünetet akartak a folyamatos felvételek és turnék után, de az eredeti öt fős felállás legközelebb 2003-ban lépett fel együtt. A Live Aid koncert közben Le Bon hamisan énekelt egy hangot a "A View to a Kill" közben,[18] amelyet az énekes karrierjének legkínosabb pillanatának nevezte.[19]

1985-ben a zenekar ha fel nem is oszlott, de ideiglenesen két részre vált. John Taylor és Andy Taylor szerettek volna elszakadni a Duran Duran hangzásától és keményebb stílust képviselni, ezért Tony Thompson dobossal és Robert Palmer énekessel megalakították a The Power Station nevű formációt, amely egy stúdióalbumot jelentetett meg a zenekar nevével azonos címmel és két Top 10-es kislemezt. A Power Station 1986 késő tavaszán feloszlott.

Ugyanakkor a Duran Duran „másik fele” – Nick Rhodes, Simon Le Bon és Roger Taylor – Arcadia néven szintén zenekart hozott létre. Nekik egy lemezük (So Red the Rose) és egy további kislemezük (Say the Word) jelent meg.

1985. május 6-án jelent meg a zenekar A View to a Kill című kislemeze, melynek címadó dala az azonos című James Bond-film főcímdala is volt. Magyarul a film Halálvágta címmel jelent meg. A dalhoz a film részleteit is felhasználva videóklipet forgattak a párizsi Eiffel-toronyban. Ez volt a klasszikus felállás utolsó közös munkája és az első James Bond főcímdal, ami első helyre jutott a Billboard Hot 100-on.

Ezek után sokan úgy gondolták, hogy a Duran Duran soha nem lesz ugyanaz az együttes.

1986–1989: A Le Bon, Rhodes, Taylor trióSzerkesztés

1986-ban az együttes két nagyon fontos tagját vesztette el Andy és Roger Taylor személyében. Roger Taylor esetében először csak egy egy éves rövid szünetről volt szó, de a gitáros később bejelentették, hogy véglegesen távozik.[4] Később egy 2004-es interjúban elmondta távozásának okát: "Egyszerűen fáradt voltam. Nagyon nehéz öt év volt. Soha nem álltunk meg. Folyamatosan turnéztunk, dalokat írtunk és vettünk fel. Nagyon elfáradtam."[20]

Miután Andy Taylor is távozott átmenetileg Steve Ferrone dobolt és Nick Rhodes szerepelt gitárral az új Notorious albumon, majd 1986 végén Warren Cuccurullo lett véglegesen is tagja az együttesnek. Vele vették fel a Notorious fennmaradó részét és adták ki ugyanazon év októberében. Az album felvételéből egy dokumentumfilm is készült Three to Get Ready címmel.

Ugyan a "Notorious" második helyig jutott a Billboard Hot 100-on és hetedikig a Brit kislemezlistán, a hisztéria amit az együttes hátrahagyott 1985-ben, alábbhagyott. A három évben a Seven and the Ragged Tiger és a Notorious között sok tinédzser rajongójuk felnőtt, a zene sokkal inkább funk alapú volt, kevésbé pop. A "Skin Trade" és a "Meet El Presidente", az album két kislemeze ugyan szerepelt a slágerlistákon, de kevésbé volt sikeres, mint az együttes korábban. 1987 végén pedig dobosként Sterling Campbell lett az együttes dobosa.

A Duran Duran nehezen tudott kilépni a tini-példakép imidzsből. A Rolling Stone cikkje szerint "a Duran Duran elvesztette identitását, az érett hangzás keresése közben."[21] Ezzel ellentétben a New York Times elmondása szerint "a Duran Duran nagy lépést tett zenei érettséget tekintetében... El tudták kapni a jelenlegi zenei trendet, a "Notorious"-on úgy tűnik, hogy a pesszimizmus jön stílusba az évtized végére."[22] Az együttes elvállt a Berrow testvérektől, mint menedzserek, amelynek valószínűleg pénzügyi problémák voltak az okai.[4] Ezek mellett az EMI kirúgta akkori igazgatóját, és úgy tűnt, hogy a kiadó elvesztette érdeklődését az együttes promótálása felé.[4]

A következő album a Big Thing 1988-ban jelent meg, többek között az "All She Wants Is" (4. Amerikáben) és az "I Don't Want Your Love" (az utolsó UK Top 10-es szám 1993-ig) kislemezzel. Az album leginkább kísérletezés volt. Próbálták keverni az elektronikus zenét a Duran Duran szintipop hangzásával.

1989–1991: Megint öten, a Decade és a LibertySzerkesztés

1989 végén és a kilencvenes évek elején a szintipop veszített a népszerűségéből és inkább a hiphop, a techno és az alternatív rock kapott teret. A Big Thing turné után megint öt tagja lett a Duran Durannak, miután Warren Cuccurullo és Sterling Campbell is teljes tag lett. 1989 végén megjelent egy összeállítás album Decade: Greatest Hits címmel, amin a Duran Duran legsikeresebb számai kaptak helyet az elmúlt tíz évből.[23]

1989-ben megjelentették a Decade válogatásalbumot, amely a Duran Duran első tíz évére tekintett vissza és John Jones volt a producere. Az album nagy sikert hozott eladási számokban. 1990-ben megjelent a Liberty album, ami kevésbé volt sikeres. Angliában a Top 10-ben debütált, de hamar lekerült a slágerlistákról. A két kislemez (a "Violence of Summer (Love's Taking Over)" és a "Serious") csak közepes sikereket értek el. Most először nem turnézott egy album népszerűsítéséért.[4] 1991 elején Sterling Campbell elhagyta az együttest, hogy David Bowie-val és a Soul Asylummal dolgozzon. 1991 decemberében az akkor 31 éves John Taylor összeházasodott a 19 éves Amanda De Cadenet színésznővel, aki 1992 márciusában hozta világra lányukat.[4]

1992–1996: A visszatérésSzerkesztés

1993 elején a Duran Duran megint kiadott egy albumot, ami az együttesről kapta a nevét és The Wedding Album-ként is ismert (az album borítóján a tagok szüleinek esküvői fotói szerepeltek). A visszatérő albumot eltolták, amelyről az akkori menedzserük később azt mondta, hogy ez a zeneipar ellenkezése miatt volt az együttes újraélesztésére.[24] Az első kislemez az "Ordinary World" hónapokkal a tervezett megjelenés előtt került kiadásra. A harmadik helyet érte el Amerikában és a hatodikat Angliában és megnyerte a nagy presztízsű Ivor Novello-díjat Simon Le Bonnak.[25]

A második kislemez megint meglepően nagy sikert aratott. A "Come Undone" hetedik lett az Egyesült Államokban és ötödik az Egyesült Királyságban. John Taylor ebben az időszakban gondolkozott rajta, hogy elhagyja az együttest, de végül meggondolta magát. Ekkor volt az együttes addigi legnagyobb turnéja. Többek közt kiegészítve Közel-Keleti, Dél-Afrikai és Dél-Amerikai helyszínekkel. Hét hónap után szüneteltették a turnét Simon Le Bon betegsége miatt, majd hat hét után folytatták a koncertezést még egy fél évig (többek közt Izraelben, Thaiföldön és Indonéziában).

1995-ben jelent meg a Thank You album, amivel Roger Taylor dobos átmenetileg visszatért az együttesbe. Az albumon feldolgozások szerepeltek, mint például Lou Reed "Perfect Day" című dala. Reed később azt mondta, hogy ez volt a legjobb feldolgozás, amit életében hallott, illetve elismerést kaptak Robert Planttől és Jimmy Pagetől a Led Zeppelin "Thank You" feldolgozásért.[17] Ennek ellenére az album nem volt nagy siker.

1997–2000: John Taylor távozása és a második trióSzerkesztés

A Thank You turné után John Taylor megalapította a B5 Records-t, turnézott a Neurotic Outsiders-zel és újra alapította a The Power Station-t. Enne ellenére a projekt újraindulásában már nem tudott részt venni, mert a válásával kellett foglalkoznia, De Cadenettől. Miután problémáik voltak új zene felvételével, a DuranCon-on pedig bejelentette, hogy elhagyja az együttest. John távozása után már csak a két hosszú távú Duran Duran tag maradt (Simon Le Bon, Nick Rhodes) és Cuccurullo, akik Duran Duran néven folytatták.

1997-ben jelent meg a Medazzaland album (amelynek négy számán még hallható John Taylor), ami megint csak egy kísérletezgetős album volt a Big Thing után. Az egyetlen kislemez az albumról, amit Amerikában is kiadtak az "Electric Barbarella" volt, ami az első kislemez volt a világon amit online is meg lehetett venni.[26] Ezen év októberében 52. helyig jutott a szám. Angliában soha nem adták ki az albumot.

1998-ban megjelent a Greatest válogatásalbum, ami a Duran Duran elmúlt 20 évének legsikeresebb számait tartalmazta.

1998. június 27-én az együttes játszott a Diana hercegnő tiszteletére rendezett koncerten, családja külön kérésére.[27]

1999-ben az együttes felbontott a szerződését az EMI-vel 20 év közreműködés után. Az együttes aláírt egy három albumos szerződést a Hollywood Records-dzal (Disney), de ez végül csak a Pop Trash (2000) megjelenéséig tartott. Az album nagyon eltért stílusban a korábbi albumoktól, nem volt sikeres.[4] A "Someone Else Not Me" csak két hétig volt rádiókon, pedig a videóklipje az első volt, amelyet Flash animációkkal készítettek. A Medazzaland és Pop Trash turnékon Wes Wehmiller basszusgitáros és Joe Travers dobos csatlakozott az együtteshez.

2001–2005: ÚjraegyesülésSzerkesztés

 
A Duran Duran 2005-ben a Scotiabank Arénában

2000 elején Le Bon felkereste John Taylort, hogy hozzák össze újra az eredeti felállást. Cuccurullo ezután elhagyta az együttest, hogy a Missing Persons-zal dolgozzon tovább, amelyben az 1980-as években játszott. Két napra rá jelentették be, hogy újraalakul a Duran Duran a régi felállással. Cuccurullo még játszott néhány koncerten Japánban 2001 júniusában, hogy a szerződését teljesítse.

2001-től 2003-ig az együttes új zenén dolgozott Saint-Tropezben, ahol Mark Tinley hangmérnök készített nekik egy stúdiót a felvételekhez. Ezután visszatértek Londonba, ahol változatos producerekkel dolgoztak (amelybe Nile Rodgers is beletartozik) és egy szerződést kerestek kiadókkal. Nehéz volt találniuk egy kiadót, aki hajlandó volt kockázatot vállalni az együttes visszatérésén, ezért a Duran Duran elkezdett turnézni, hogy bizonyítsa az újraalakulás kereskedelmi erejét. A média és a rajongók reakciója túllépte az elvárásokat.[5] 2003-ban Tokióban kezdték el 25. évfordulós turnéjukat két teltházas koncerten. Perceken belül eladták az összes jegyet a koncertekre és hírességek csoportjai jelentek meg a különböző koncerteken. Több kisebb helyszínen is játszottak, ahol még a 80-as évek elején kezdtek. 2003-ban az MTV Music Awardson műsorvezetőnek voltak megnevezve, de meglepetésként megkapták az Életmű-díjat. Ugyanígy megkapták a Életmű-díjat a Q magazintól és az ezzel egyenlő Outstanding Contribution díjat 2004-ben a BRIT Awards-on.[28]

A következő turnéjuk nagyon sikeres volt. Folyamatos telt ház volt a koncertjeiken Amerikában, Új-Zélandon és Ausztráliában. A Super Bowl XXXVIII döntőjén előadták a Wild Boys-t, ami több millió nézőt jelentett világszerte. Februárban több helyen is kiadták az új számuk, a ,,(Reach up for the) Sunrise" egy remix verzióját. A brit média modern Fab Five-ként kezdett utalni az együttesre és a valaha volt egyik legjobb együttesnek nevezték őket.[29] A hazatérésüket Angliába egy 14 stadionos turnéval ünnepelték 2004 áprilisában (köztük öt telt házas koncert a Wembley-ben).[4] Novemberben kiadtak egy DVD-t a turnéról "Duran Duran: Live from London" címmel.

Harmincöt szám felvétele után az együttes aláírt egy két-albumos szerződést az Epic Records-dzal 2004 júniusában, majd kiadták az Astronautot októberben. Az első kislemez a "(Reach up for the) Sunrise" volt, ami első helyet ért el a Billboard US Dance slágerlistán és ötödik helyig jutott a Brit kislemezlistán. Ez a legmagasabb pozíció, amit egy Duran Duran szám elért a "A View to a Kill" óta 1985-ben. A második kislemez a "What Happens Tomorrow" a Brit kislemezlistán 11. helyen debütált februárban.

A 2005-ös világkörüli turné után az ötvenedik Ivor Novello Awards Ceremony-n megkapták a PRS Outstanding Contribution to British Music díjat. Később a nyáron a Duran Duran koncertezett Rómában a Circus Maximus-ban.[30]

2006–2008: A Red Carpet Massacre és Andy Taylor második távozásaSzerkesztés

2006 elején a Duran Duran feldolgozta John Lennon Instant Karma! számát az Amnesty International által szponzorált Make Some Noise kampánynak. A szám később feltűnt bónusz számként a Instant Karma: The Amnesty International Campaign to Save Darfur című albumon. Ezen kívül felléptek a Nobel-díj átadón és a 2006-os téli olimpián is. Ebben az időszakban már 15 számot írtak meg a meg nem jelent Reportage albumra. Később szeptemberben találkoztak Justin Timberlake-kel és a producer Timbaland-dal.[31] A találkozás után egy számot vettek fel Timberlake-kel és három számuknak volt a producere Timbaland. Andy Taylor 2006 októberében másodszorra is elhagyta a zenekart, ezután Dom Brown gitáros csatlakozott a Duran Duranhoz mint stúdiózenész és azóta a turnék résztvevője.[32] Taylor távozása után az együttes törölte a Reportage albumot és felvettek egy újat Red Carpet Massacre címmel.

2007 júliusában az együttes kétszer is fellépett a Wembleyben. Az első Diana hercegnő tiszteletére tartott koncert volt, 10 évvel a halála után, itt előadták a "(Reach Up For The) Sunrise", a "Wild Boys" és a "Rio" dalokat. A második koncert pedig a Live Earth volt. Szeptemberben kiadták a számot, amin Justin Timberlake-kel dolgoztak "Falling Down" címmel . December 3-án adták ki a Red Carpet Massacre-t. Az albumot kilenc koncerttel népszerűsítették az Ethel Barrymore színházban.

2008 májusában az amerikai turnéjuk közben a You Vegasszal együtt játszottak. Később a nyáron felléptek a Louvre-ben is, amely 15. Lajos francia király szobájának felújítására juttatott segítséget. Ezzel a Duran Duran lett az első rock együttes, amely előadhatott a 18. századi múzeumban.

2008 júliusában, Párizsban Mark Ronsonnal lépett fel egy exkluzív koncerten az együttes. A koncerten a Ronson által feldolgozott Duran Duran slágereket játszották együtt. Simon Le Bon pedig előadott dalokat Ronson Version albumáról. A Red Carpet Massacre az Astronauttal ellentétben nem volt túlságosan sikeres és nem túl pozitív visszajelzéseket kapott. 2008-ban a Rio album részese lett a Classic Albums sorozatnak.

2009–2012: All You Need Is Now és a Dominic Brown-éraSzerkesztés

2009-ben az együttes felbontotta a szerződését az Epic Records-zal, csak két album megjelentetése után. 2010 elején elmondták, hogy a "Boys Keep Swinging" feldolgozásával hozzájárulnak a David Bowie tiszteletére készülő We Were So Turned On albumhoz, amely a War Childot támogatja. Ezen az albumon szerepelt még többek között Carla Bruni, Devendra Banhart, az Edward Sharpe & the Magnetic Zeros, és a Warpaint.[33]

2010 novemberében bejelentették a tizenharmadik stúdióalbumuk, az All You Need Is Now érkezését.[34] Az albumot az S-Curve Records-on keresztül adták ki. Az album producere megint csak a Grammy-díjas Mark Ronson volt. Az album 2010. december 21-én jelent meg és elérte az első helyet 15 országban az online letöltéseket tekintve (iTunes).[35] Az első kislemez az albumról az ,,All You Need Is Now" december 8-ától ingyenesen letölthető volt világszerte. 2011 márciusában bejelentettek egy világszintű turnét az album népszerűsítésére. A turné 2011. március 16-án kezdődött meg Austinban (Texas).

Néhány nappal az együttes első kiadott kislemezének a harmincadik évfordulójára kiadták az All You Need Is Now-t. Az albumon tizennégy szám található meg (öttel több, mint az eredeti digitális kiadáson – a "Mediterranea", az "Other People's Lives", a "Too Bad You're So Beautiful", a "Diamond in the Mind" és a "Return to Now"). A megjelenés után egy videóban Rhodes megemlítette négy új szám készülését ("Too Close to the Sun", "Early Summer Nerves", "This Lost Weekend" és "Networker Nation"). Angliában 11., Amerikában pedig (Billboard) 29. helyen debütált az album.

2011 februárjában Milánóban megkapták a "Style Icons of the 20th Century" díjat és a város kulcsát a polgármester Letizia Moratti-tól.[36]

2011-ben Texasban kezdték meg turnéjukat, a Los Angelesi fellépésüket pedig David Lynch rendezésében a YouTubeon közvetítették élőben az Unstaged: An Original Series from American Express sorozat részeként.[37] 2011 áprilisában az együttes fellépett a Coachellán, amely nagy sikert aratott.[38] Ezen év májusában az európai turné nagy részét le kellett mondani, Le Bon gégegyulladása miatt.

Az együttes 2012 májusában bejelentette, hogy fel fognak lépni a 2012-es olimpia megnyitóján július 27-én. Ők képviselték Angliát, Snow Patrol (Észak-Írország), a Stereophonics (Wales) és Paolo Nutini (Skócia) mellett.[39] 2012 augusztusában 18 hónapnyi turnézás után (már csak egy hét volt hátra) le kellett mondaniuk az Észak-Amerikai turné további időpontjait Nick Rhodes vírusos megbetegedése miatt.

2013–2018: Paper GodsSzerkesztés

2013-ban kezdett el dolgozni az együttes a 14. stúdióalbumon. 2013. december 31-én kiadtak egy mixtape-et, amelyet John Taylor rakott össze.[40] A korábbi Red Hot Chili Peppers gitáros John Frusciante is velük dolgozott az albumon. Az együttes ezt 2014 áprilisában tette hivatalossá: "Visszatartottuk ezeket az izgalmas híreket, mert reméltük, hogy teljes biztossággal tudunk majd veletek részleteket megosztani, de tekintve, hogy kiszivárgott, igen meg tudjuk erősíteni, hogy az eszméletlenül tehetséges John Frusciante is dolgozik velünk az albumon, Kaliforniából. Interneten keresztül küldözgettük egymásnak a számokat és elégedettek vagyunk a kimenetellel. Mind nagy rajongói vagyunk John munkájának és örülünk, hogy varázslatait hozzáadta az albumhoz! Jelenleg nincs tervben, hogy John velünk turnézna, de a gitárjátéka nagyon jól hangzik a dlaokon. Reméljük nemsokára több jó hírünk is lesz nektek."[41]

2015. június 15-én jelentette be az együttes az új albumának a címét, a Paper Gods-ot.[42] Maga az album szeptember 11-én jelent meg és még ugyanazon a héten kiadták a "Pressure Off" című kislemezt. A zenekar ismertségét és elismertségét mind a mai napig jól mutatja, hogy a Billboard 200-as listán az album a 10. helyen debütált,[43] illetve Olaszországban a 2., Hollandiában a 4., míg az Egyesült Királyságban az 5. helyezést érte el.[44]

2016 júliusában bejelentették, hogy a turné harmadik részére Nick Rhodes helyét MNDR veszi át. "Amilyen hamar csak lehet visszatérek, de addig jó kezekben lesznek az együttes és a rajongók is."[45] Ugyanebben az évben megjelentették "Last Night in the City" című daluk remixeit digitális formában.

2016 decemberében az együttes eredeti öt tagja (Le Bon, Rhodes, Andy, John és Roger Taylor) elvesztettek egy pert a Brit Legfelsőbb Bíróságon, mikor megpróbálták visszaszerezni szerzői jogaikat az EMI-től az első három albumra.[46] Rhodes ekkor a következőt mondta: "Semmit tudó tinédzserekként aláírtunk egy szerződést, több mint három évtizeddel ezelőtt, amikor nem tudtuk ez mit is jelent... ez a döntés egy nagyon rossz példát mutat az éránk összes dalszerzőjének."[46]

2017-ben az együttes Amerikában turnézott és fesztiválokon lépett fel Európában és Ázsiában.

2019–jelen: Future PastSzerkesztés

Rhodes 2019. július 16-án elmondta, hogy a zenekar 2019 eleje óta dolgozik egy új albumon, amelyről kezdetben azt nyilatkozta, hogy 2020 késő tavaszán jelenhet meg, azonban 2020. március 13-án a The Times arról számolt be, hogy az album 2020 őszére várható.[47] Egy héttel később a zenekar Twitter-fiókjukon bejelentette, hogy az album kiadási dátuma a COVID–19 miatt továbbra is bizonytalan.

2019-ben felléptek a holdra szállás 50. évfordulóján a Kennedy Űrközpontban, amely koncertet 300 drónnal szépítettek.[48][49]

2021. január 8-án kiadták David Bowie Five Years című dalának feldolgozását, a zenész halálának ötödik évfordulóján.

Az együttes 2021. május 18-án jelentette be 15. stúdióalbumát, a Future Past-ot, amely 2021 októberére várható.[50]

KiadóikSzerkesztés

1980-1999: EMI Capitol/Parlophone

1999–2001: Hollywood Records

2001–2004: Kiadó nélkül

2004–2009: Epic Records/Sony BMG

2010–2012: Tapemodern/S-Curve Records

2015–napjainkig: Warner Bros. Records

TagokSzerkesztés

Jelenlegi tagokSzerkesztés

Korábbi tagokSzerkesztés

  • Stephen Duffy – énekes (1978–1979), basszus (1978), dobok (stúdió: 1978, koncert és stúdió: 1978–1979)
  • Simon Colley – basszus (1978–1980)
  • Andy Wickett – énekes (1979–1980)
  • Alan Curtis – gitár (1979–1980)
  • Jeff Thomas – énekes (1980)
  • Andy Taylor – gitár, vokalista (1979–1987, 2001–2006)
  • Warren Cuccurullo – gitár, vokalista (1986–2001), basszus (1997–2001)
  • Sterling Campbell – dobok (1988–1991)

Turnézó előadókSzerkesztés

  • Lamya – vokalista (1993-1996)
  • Dominic Brown – gitár, vokalista (2006–napjainkig)
  • MNDR – billentyűk (2016)
  • Erin Stevenson – vokalista (2016-napjainkig)
  • Anna Ross – vokalista (2005-napjainkig)
  • Simon Willescroft – szaxofon és billentyűk (2006-napjainkig)

IdőszakokSzerkesztés

Duran Duran-koncertek MagyarországonSzerkesztés

Diszkográfia és videográfiaSzerkesztés

StúdióalbumokSzerkesztés

VálogatásalbumokSzerkesztés

KoncertalbumokSzerkesztés

VideográfiaSzerkesztés

  • Duran Duran (1983)
  • Duran Duran Video 45 (1984)
  • Dancing on the Valentine (1984)
  • Sing Blue Silver (1984)
  • Arena (An Absurd Notion) (1984)
  • 6ix by 3hree (1988)
  • Decade: Greatest Hits (1989)
  • Greatest (1998)
  • Live from London (2005)
  • Live at Hammersmith '82! (2010)
  • A Diamond in the Mind: Live 2011 (2012)

DíjakSzerkesztés

Díj Szám/Jelölt Év Eredmény
Grammy – Legjobb rövid videóklip "Girls on Film"/"Hungry Like the Wolf" 1984 Elnyerte
Grammy – Legjobb hosszú videóklip Duran Duran 1984 Elnyerte
MTV – Legjobb videóklip szerkesztés "The Reflex" 1984 Jelölve
MTV – Legjobb koncertfelvétel egy klipben "The Reflex" 1984 Jelölve
American Music Awards – Kedvenc Együttes vagy duo Duran Duran 1985 Jelölve
Brit Awards – Legjobb brit videóklip "Wild Boys" 1985 Elnyerte
MTV – Legjobb rendezés egy videóklipben "Wild Boys" 1985 Jelölve
Ivor Novello – Az év nemzetközi slágere "The Reflex" 1985 Elnyerte
"A View To a Kill" 1986 Jelölve
Ivor Novello – A legjobb főcímdal Jelölve
Golden Globe – Legjobb főcímdal "A View To a Kill" a Halálvágta című filmből 1986 Jelölve
Hollywood Walk of Fame Duran Duran 1993 Elhelyezve
MTV – Legjobb operatőri munka "Ordinary World" 1993 Jelölve
Ivor Novello – Az év nemzetközi slágere "Ordinary World" 1994 Jelölve
Ivor Novello – A legjobb szám zeneileg és szövegileg Jelölve
Ivor Novello – A legtöbb munka Elnyerte
Q Lifetime Achievement Award Duran Duran 2003 Elnyerte
MTV – Lifetime Achievement Award Duran Duran 2003 Elnyerte
Brit Awards – Kiemelkedő munka a zenéért Duran Duran 2004 Elnyerte
Ivor Novello – Kiemelkedő munka a zenéért Duran Duran 2005 Elnyerte
Music Video Production – Best Colorist "Falling Down" 2008 Jelölve
Music Video Production – Legjobb kortárs videó Jelölve
UK Music Video Awards – Legjobb pop videó "Before the Rain" 2011 Jelölve
Q Icon Award Duran Duran 2015 Elnyerte

TurnékSzerkesztés

  • 1981: The Faster Than Light Tour
  • 1981: The Careless Memories Tour
  • 1982: The Rio Tour
  • 1983–1984: The Sing Blue Silver Tour
  • 1987-1988: The Strange Behaviour Tour
  • 1988: The Secret Caravan Club Tour
  • 1988–1989: The Big Live Thing Tour (The Electric Theatre Tour)
  • 1993: An Acoustic Evening with Duran Duran
  • 1993–1994: The Dilate Your Mind Tour
  • 1995: The Thank You Tour
  • 1997: The Ultra Chrome, Latex and Steel Tour
  • 1998: The Greatest and Latest Tour
  • 1999: The Let It Flow Tour
  • 2000: The Pop Trash Tour
  • 2001: The Up Close and Personal Tour
  • 2003–2004: The Reunion Tour
  • 2005–2006: The Astronaut Tour
  • 2007–2008: The Red Carpet Massacre Tour
  • 2009: The Summer Tour
  • 2011–2012: All You Need Is Now
  • 2015: 2015 Tour
  • 2015-2017: Paper Gods on Tour

JegyzetekSzerkesztés

  1. Duran Duran | Biography, Albums, Streaming Links (amerikai angol nyelven). AllMusic. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  2. Mercury, Sunday: 50 things you may not know about Duran Duran (angol nyelven). BirminghamLive, 2008. október 25. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  3. Sims, Josh. Rock Fashion. ISBN 978-0-7119-8749-4 
  4. a b c d e f g h i j k Malins, Steve. Duran Duran, Notorious: The Unauthorised Biography [2005] 
  5. a b Cover Story: The old romantics Independent, The (London) - Find Articles. web.archive.org, 2007. október 12. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  6. Duran Duran to Get ASCAP Golden Note Award at London's ASCAP Awards (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  7. Error. web.archive.org, 2014. február 2. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  8. Rock On The Net: Duran Duran. www.rockonthenet.com. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  9. 1980–1995 timeline, Duran Duran (angolul) (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  10. a b “Fame Had Its Way With Us!” Article on Blender :: The Ultimate Guide to Music and More. web.archive.org, 2007. június 26. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  11. a b Goldmine Interview Page 1. web.archive.org, 2007. március 4. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  12. Garrett, Malcolm. Duran Duran: Their Story, 14. o. [1982]. ISBN 0-86276-171-9 
  13. Sprague, David. The Death of Duran Duran, 21. o. 
  14. a b Shuker, Roy. Understanding Popular Music [2001]. ISBN 978-0-415-23509-9 
  15. Rocklist.net...NME Writers Lists.... web.archive.org, 2015. február 2. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  16. (1983) „Dramatic—Beatle-Style Mania as Princess Diana's Favourite Group Fly In”, Kiadó: Daily Mail.  
  17. a b Duran Duran. www.ionpool.net. [2005. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  18. McKee, Briony: 30 fun facts for Live Aid's 30th birthday (brit angol nyelven). Digital Spy, 2015. július 13. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  19. Jones, Dylan. The Eighties: One Day, One Decade. ISBN 1-4090-5225-7 „The [Duran] Duran set was memorable for Simon Le Bon's off-key falsetto note that he hit during 'A View to a Kill', a blunder that echoed throughout the media as 'The Bum Note Heard Round the World'. The singer later said it was the most embarrassing moment of his career.” 
  20. Duran Duran’s Roger Taylor (amerikai angol nyelven). Modern Drummer Magazine. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  21. Album Reviews (amerikai angol nyelven). Rolling Stone. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  22. Pareles, Jon. „A SMALLER DURAN DURAN FINDS DISILLUSIONMENT (Published 1986)”, The New York Times, 1986. december 7. (Hozzáférés ideje: 2020. december 10.) (amerikai angol nyelvű) 
  23. Santone, Marcello. Duran Duran 1981/2006. ISBN 88-359-5857-1 
  24. A&R, Record Label / Company, Music Publishing, Artist Manager and Music Industry Directory. web.archive.org, 2012. június 9. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  25. corpor.. web.archive.org, 2007. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  26. Haring, Bruce. Beyond the Charts: MP3 and the Digital Music Revolution, 77-79. o. [2000]. ISBN 978-0-9674517-0-1 
  27. BBC News | Entertainment | Thousands in party tribute to Diana. news.bbc.co.uk. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  28. Old Romantics - [Sunday Herald]. web.archive.org, 2004. május 8. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  29. Wild Boys take 2. www.southernvoice.com. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  30. Thousands rock out in Circus Maximus (angol nyelven). TODAY.com. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  31. HHNLive.com - News - Duran Duran and Timbaland. web.archive.org, 2006. november 8. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  32. DOMINIC BROWN - MUSICIAN - SONGWRITER - PRODUCER. www.dombrown.com. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  33. We Were So Turned On: A Tribute to David Bowie - Various Artists | Songs, Reviews, Credits | AllMusic” (amerikai angol nyelven).  
  34. Duran Duran. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  35. Duran Duran » ALL YOU NEED IS NOW Out in the UK on March 21. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  36. Duran Duran » Mayor of Milan Honors Duran Duran as 20th-Century Style Icons. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  37. Appleford, Steve: Duran Duran and David Lynch Collaborate on Spectacular L.A. Concert (amerikai angol nyelven). Rolling Stone, 2011. március 24. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  38. Coachella 2011: Duran Duran turns the cool kids into a bunch of giggling grade schoolers (amerikai angol nyelven). LA Times Blogs - Pop & Hiss, 2011. április 18. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  39. music, Guardian: Duran Duran to represent England in Olympics opening concert (angol nyelven). the Guardian, 2012. május 1. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  40. Duran Duran » DURAN DURAN Timeline – 1996 – 2020. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  41. Duran Duran » Duran Duran works with John Frusciante. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  42. Duran Duran Announce Title & Release Date of Upcoming New Album, Duran Duran, 2015. június 15. (angolul) (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  43. Duran Duran’s PAPER GODS is the Band’s Highest-Charting Album on the Billboard Top 200 in 22 Years, Duran Duran, 2015. szeptember 21. (angolul) (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  44. Duran Duran » Duran Duran’s PAPER GODS is the Band’s Highest-Charting Album on the Billboard Top 200 in 22 Years.. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  45. Duran Duran » Statement from Duran Duran Regarding Summer Leg of Paper Gods North American Tour. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  46. a b Duran Duran 'shocked' after losing legal copyright battle”, BBC News, 2016. december 2. (Hozzáférés ideje: 2020. december 10.) (brit angol nyelvű) 
  47. O’Connell, Alex. „Interview: Duran Duran on 40 years of pop, romance — and kids” (Hozzáférés ideje: 2020. december 10.) (angol nyelvű) 
  48. Duran Duran to fly 300 drones above Nasa and sing to astronauts - NME (brit angol nyelven). NME | Music, Film, TV, Gaming & Pop Culture News, 2019. július 16. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  49. Duran Duran Setlist at Kennedy Space Center, Cape Canaveral (angol nyelven). setlist.fm. (Hozzáférés: 2020. december 10.)
  50. Duran Duran a Twitteren: "Duran Duran’s new album “Future Past” will be available for pre-order at midnight!" (magyar nyelven). Twitter. (Hozzáférés: 2021. május 18.)
  51. Koncertek teljes listája a zenekar hivatalos honlapján (angolul)
  52. Duran Duran Budapesten Archiválva 2016. május 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, Passio.hu (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  53. Duran-Duran koncert június 28-án a Budapest Sportarénában!, koncert.hu, 2012. március 20. (Hozzáférés: 2016. május 10.)
  54. Inkei Bence: Egy hamis hang nélkül. A Duran Duran az Arénában, Origo.hu, 2012. június 29. (Hozzáférés: 2016. május 10.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Duran Duran témájú médiaállományokat.