Dzsátaka mesék
A Dzsátaka mesék terjedelmes méretű irodalmi mű, amely elsősorban a történelmi Buddha születéstörténeteit meséli el. Ezek Buddha előző életeinek a történetei mind emberi, mind állati formában. Buddha megjelenik királyként, száműzöttként, istenként, elefántként és mindig valamilyen erénnyel van felruházva.[1] Létezik théraváda és mahájána változat is.[2] A théraváda buddhizmusban a Dzsátaka mesék a páli kánon részét képezik, azon belül a Szutta-pitaka Khuddaka-nikájában. A Dzsátaka vonatkozhat az ehhez az irodalmi műhöz készített szövegmagyarázatra is. A mahájána dzsátaka meséket „apokrifnek” (ismeretlen szerző) is nevezik és a théraváda nem fogadja el hitelesnek.[2]
| A Khuddaka-nikája szuttái 
|
| PTS rövidítés |
|---|
| Khp · Dhp · Ud · Iti · Sn · Vv Pv · Thag · Thig · Jat · Nm · Ps Ap · Bv · Cp · Nt · Pk · Miln |
| A Szutta-pitaka nikájái |
| DN · MN · SN · AN · KN |
| Szutták listája |
| DN · MN · SN · AN · KN |
Története
szerkesztésA Dzsátakák a legősibb buddhista irodalmi művek közé tartoznak. Az elemzések alapján az i. e. 4. századra becslik a keletkezési idejét.[3] Az Ándhra régióból származó mahászánghika Csaitika szektái vették be a dzsátakákat a kanonikus irodalomba, néhányat azonban elutasítottak, mert azok Asóka király ideje után keletkeztek.[4] A csaitikák állítása szerint az ő dzsátaka meséik az előttről valók, hogy a buddhista egyház többfelé szakadt volna.[3]
A. K. Warder szerint a dzsátakák a Buddha életéről szóló legendák előfutárainak tekinthetők.[5] A Buddha előző életeiről szóló Dzsátaka mesék kevés életrajzi adattal szolgálnak Gautama Buddha életéről.[5]
A szanszkrit nyelvű Árja Sura féle Dzsátaka-Mala 34 történetet tartalmaz.[6] Az Adzsantai barlangtemplomokban a Dzsátaka mesék jeleneteit Arja Sura idézeteivel készítették a 6. század környékén.[7] Ezeket már az i. sz. 434 ben lefordították kínai nyelvre. Borobudurban mind a 34 dzsátaka mesét ábrázolták a Dzsátaka-Mala mű szerint.[8]
Tartalma
szerkesztésA théraváda dzsátakák 547 versből állnak, amelyek többé-kevésbé növekvő számú sorból állnak. Von Hinüber professzor szerint[9] csak az utolsó ötvenet szánták önmagában is értelmezhetőnek, szövegmagyarázat nélkül is. A szövegmagyarázatokban szerepelnek prózai formájú történetek, amelyek állítása szerint szövegkörnyezetet biztosítanak a versek számára. Néhány történet alternatív változata megtalálható a Kuddhaka-nikája utolsó, azaz a tizenötödik könyvében, a Csarija-pitakában. A páli kánonban elszórva több történet is visszaköszön a Dzsátaka mesékből. A Dzsátaka történetei és motívumai közül több is létezik más nyelveken és más művészeti formákban egyaránt - mint például a nyúl a Holdon (Dzsátaka mesék: 316),[10] A majom, a krokodil, a teknős, aki nem tudott elhallgatni, a rák és a daru híres történetek a hindu Pancsatantrában, amely hatással volt az egész világirodalomra.[11]
A történetek bevezetője és zárása hasonló jellegű. Az elején a történelmi Buddha életének egy történetével kezdődik, majd Buddha ehhez kapcsolódóan mond el egy olyan múltbéli történetet, amelyben ugyanazok a szereplők, mint a kezdő történetben. Ezekben ő is megjelenik mindenféle alak formájában, ahogy a többi szereplő is. A befejezésben Buddha beazonosítja a múltbéli és a jelenlegi eset szereplőit, beleértve önmagát is.[2]
A szanszkrit (például a Dzsátakamala) és a tibeti dzsátaka mesék általában magukban hordozzák a buddhista erkölcsöt, a perzsa és egyéb nyelvű szövegek azonban olykor jelentős mennyiségű módosítást tartalmaznak, amelyeket a saját kultúrájukba való beépítés végett végeztek rajtuk. A Srí Lanka-i Maháthupában mind az 550 dzsátaka mesét ábrázolja az ereklyetároló terem.[12] Az ereklyék gyakran ábrázolnak dzsátaka történeteket.
Dzsátaka sztúpák
szerkesztésÉszak-Indiában sok sztúpáról azt tartják, hogy a Dzsátaka mesék helyszínei. A kínai Hszüan-cang szerzetes több ilyenről is beszámolt feljegyzéseiben. A Puszkaravati kolostor jelöli azt a helyet, ahol Szjama teljesítette gyermeki kötelességét vak szülei felé. Az Ekaszrnga nevű aszkétát elcsábította egy gyönyörű nő. Mangalurában egy király megcsonkíttatta Ksantivadint. Haddában egy fiatal brahmin feláldozta magát a dharma egy fél versének megtanulásáért. Szarvadattaan-ban egy inkarnáció váltságdíjért cserébe eladta magát, hogy felajánlást tehessen egy brahminnak.[13]
Fa-hszien leírása szerint a négy nagy sztúpát értékes anyagokkal vonták be. Az egyik helyszínen Szibi király feláldozta a húsát, hogy megmentsen egy galambot egy sólyomtól. Egy másik inkarnáció a saját látását áldozta fel, egy harmadik inkarnáció pedig a saját testét, hogy megetessen egy éhes nőstény tigrist. Csandraprabha királyhoz hasonlóan ő is levágta a fejét, hogy ajándékba adhassa egy brahmin számára.[14] Egyesek a sztúpák előtt csonkították meg magukat vagy vetettek véget szándékosan saját életüknek.
Fordításai
szerkesztésA dzsátakák sztenderd páli gyűjteményét, beágyazott kanonikus szövegekkel, Edward Byles Cowell és társai fordították. Eredetileg hat kötetben adta ki a Cambridge Egyetemi Kiadó 1895 és 1907 között. Ezután a Páli Szöveg Társaság adta ki a művet három kötetben.[15] Válogatott és önállóan álló mesék fordításaiból számtalan jelent meg különböző nyelveken. A théraváda teljes dzsátaka gyűjteményét J.Dutoit (Lipcse, 1908- 1921) fordította német nyelvre. Magyar nyelven csak válogatásgyűjtemény létezik, amelyet Vekerdi József fordított:
- Vekerdi József. Dzsátakák - Buddhista születésregék. Terebess Kiadó (1998). Hozzáférés ideje: 2015. július 21.
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Jataka. Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
- ↑ a b c Dzsátakák. Buddhapest. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- ↑ a b Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 286-287. o.
- ↑ Sujato, Bhikkhu. Sects & Sectarianism: The Origins of Buddhist Schools. 2006. 51. o.
- ↑ a b Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. 332-333. o.
- ↑ ARYA-SURA, DR. HENDRIK KERN (szerk.): A DZSÁTAKA-MALA - Buddha korábbi életeinek története vagy BODHISZATTVA-AVADANA-MALA. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
- ↑ Literary History of Sanskrit Buddhism: From Winternitz, Sylvain Levi, Huber, By Gushtaspshah K. Nariman, Moriz Winternitz, Sylvain Lévi, Edouard Huber, Motilal Banarsidass Publ., 1972 44. o.
- ↑ Jataka/Avadana Stories — Table of Contents http://www.borobudur.tv/avadana_01.htm Archiválva 2005. december 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Handbook of Pali Literature, Walter de Gruyter, Berlin, 1996
- ↑ No. 316. SASA-JĀTAKA. sacred-texts.com. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
- ↑ Jacobs 1888, bevezető - lviii
- ↑ (John Strong 2004, p. 51)
- ↑ (John Strong 2004, p. 52)
- ↑ (John Strong 2004, p. 53)
- ↑ hivatalos weboldal. Pali Text Society. (Hozzáférés: 2015. július 21.)
Források
szerkesztés- John Strong. Relics of the Buddha. Princeton University Press (2004). ISBN 0-691-11764-0
További információk
szerkesztésKönyvek
szerkesztés- Grey, Leslie (1990). Concordance of Buddhist Birth Stories, Oxford : Pali Text Society. (Tabulates correspondences between various jataka collections)
- Shaw, Sandra (2006). The Jatakas — Birth Stories of the Bodhisatta, New Delhi: Penguin Books
- Khan, Noor Inayat (1985). Twenty Jataka Tales, Inner Traditions
- Horner, Isaline Blew; Jaini, Padmanabh S. (1985). Apocryphal Birth-stories (Paññāsa-Jātaka), London ; Boston: Pali Text Society, distributed by Routledge & Kegan Paul. ISBN 9780860132332
- Cowell, E.B.; ed. (1895). "The Jataka or Stories of the Buddhaś former Births, Vol.1-6, Cambridge at the University Press Vol.1, Vol2, Vol. 3, Vol. 6
- Francis, Henry Thomas (1916). Jātaka tales, Cambridge: University Press
- Skilling, Peter (2006). Jataka and Pannasa-jataka in South-East Asia, Journal of the Pali Text Society 28, 113-174
Külső hivatkozások
szerkesztés- Dzsátaka - I. kötet, II. kötet, III. kötet, IV. kötet, V. kötet, VI. kötet - E. B. Cowell, 1895
- Dzsátaka mesék - Ellen C. Babbitt, 1912
- Buddhist Birth Stories (Jataka Tales), T. W. Rhys Davids, London 1880, archive.org
- Dzsátaka mesék - angol nyelvű animáció
- "The Illustrated Jataka & Other Stories of the Buddha" by Dr C. B. Varma - illusztrációkkal ellátva, angolul