Dzsedheperu

egyiptomi fáraó

Dzsedheperu az ókori egyiptomi XIII. dinasztia egyik uralkodója volt. Kim Ryholt és Darrell Baker szerint a dinasztia 17. királya volt. Körülbelül két évig uralkodott, kb. i. e. 1772-től 1770-ig.[1][2] A Dzsedheperu a Hórusz-neve; uralkodói és személyneve, melyek alapján általában azonosítjuk a fáraókat, töredékesen maradt fenn.

Dzsedheperu
előd
egyiptomi fáraó
utód
Habau
XIII. dinasztia
Szebkai vagy VII. Amenemhat

Az „Ozirisz-ágy” Dzser sírjából, melyen Dzsedheperu neve áll
Az „Ozirisz-ágy” Dzser sírjából, melyen Dzsedheperu neve áll

Uralkodásai. e. 1772-1770 (Ryholt)
pár hónapig (Baker)
7 hónapig i. e. 1760 körül (Verner)
i. e. 1732 körül (Schneider)
ApjaHór (?)[1]
AnyjaNubhotepti (?)[1]

Említései szerkesztés

Dzsedheperu uralkodását tizenegy pecsétlenyomat bizonyítja, a núbiai második katarakta környékén található erődökből. Közülük tíz Uronartiból került elő, Szehemréhutaui Habau és Maaibré Sesi fáraókéval együtt.[3] A tizenegyediket Mirgisszában találták.[2]

Dzsedheperu létezését bizonyítja az ún. „Ozirisz-ágy” is, egy fekete bazaltból készült szobor, amely a halotti ágyán fekvő Oziriszt ábrázolja, és ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található. A szobrot az I. dinasztiabeli Dzser fáraó sírjában találták, amelyet a későbbi egyiptomiak Ozirisz sírjának tekintettek.[2] Eredetileg egy másik XIII. dinasztiabeli fáraónak, Hendzsernek tulajdonították, a későbbi vizsgálatok bizonyították, hogy eredetileg Dzsedheperu neve állt rajta, melyet később kivéstek, de nem elég alaposan, így egy része olvasható maradt.[1]

Dzsedheperut nem említi a XIX. dinasztia idejében összeállított torinói királylista, amely a második átmeneti korral kapcsolatban az egyik legfontosabb forrás. Ryholt véleménye szerint azért nem szerepel a listán, mert neve (ahogy elődjéé, Szehemréhutaui Habaué és utódjáé, Szebkaié is) a dokumentum sérülése miatt már az eredeti dokumentumról is hiányzott, amelynek segítségével a királylistát összeállították.[1] Ezt bizonyítják azok a leletek is, amelyek azt mutatják, hogy Hórt Habau követte a trónon, majd Szebkai, és ezután következett VII. Amenemhat, míg a királylistán VII. Amenemhat közvetlenül követi Hórt (7. oszlop, 17. és 18. sor).[1]

Családja szerkesztés

Ryholt szerint Dzsedheperu elődjének, Habaunak a fivére, és Hór Auibré fia. Ezt az Uronartiban talált pecsétekre és az Ozirisz-ágyra alapozza; a pecsétek azt mutatják, Habau és Dzsedheperuré időben egymáshoz közel uralkodtak, ami pedig az Ozirisz-ágyon megmaradt Dzsedheperu személynevéből, az azt mutatja, Hórral kezdődött. Ryholt feltételezése szerint a XIII. dinasztia királyai közt gyakoriak a filiatív kettős nevek, vagyis hogy egy király nevében viseli apja nevét is. Ha Dzsedheperu nevében Hór neve szerepel, akkor Hór fia lehetett, aki fivérét követte a trónon, mivel tudni, hogy Hór utódja Habau volt.[1]

Név, titulatúra szerkesztés

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
G5
R11R11L1w
 
ḏd-ḫpr.w
Dzsedheperu
„Tartós megjelenésű”
Nebti-név
G16
L1F31wZ3
ḏd-ms.w
Dzsedmeszu
„Tartós születésű”
Arany Hórusz-név
G8
O29VHASH
ˁ3-[…]
Aa […]
„Nagy […]”
Felső‑  és Alsó‑Egyiptom királya
M23L2
 
N5HASHkA
 
[…]-k3-rˁ
[…]-karé
ja […]”

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g K.S.B. Ryholt, The Political Situation in Egypt during the Second Intermediate Period, Carsten Niebuhr Institute Publications, vol. 20. Copenhagen: Museum Tusculanum Press, 1997, excerpts available online.
  2. a b c Darrell D. Baker: The Encyclopedia of the Pharaohs: Volume I - Predynastic to the Twentieth Dynasty 3300–1069 BC, Stacey International, ISBN 978-1-905299-37-9, 2008, p. 86-87
  3. Kim Ryholt: The Date of Kings Sheshi and Yaqubhar and the Rise of the Fourteenth Dynasty, in The Second Intermediate Period (Thirteenth-Seventeenth Dynasties), Current Research, Future Prospects, Marcel Maree ed., Orientalia Lovaniensia Analecta 192, Leuven, Peeters, 2010, pp. 109–126

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Djedkheperew című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.