Dzsidafalva
Dzsidadalva vagy Egyedfalva (románul Adjudeni) település Romániában, Neamț megyében.
| Dzsidafalva (Adjudeni) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Moldva |
| Fejlesztési régió | Északkelet-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Neamț |
| Községközpont | Tamásfalva |
| Irányítószám | 617466 |
| SIRUTA-kód | 124652 |
| Népesség | |
| Népesség | 3573 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 187 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 26° 56′ 56″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 51″, k. h. 26° 56′ 56″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
A Szeret-folyó jobb partján, Tamásfalvától északra fekvő település.
Története szerkesztés
Dzsidafalva nevét 1455-ben említették először oklevelek.
1597-ben az oklevelek mint magyar, római katolikus lakosságú települést említették.
1644-ben Vasile Lupu moldvai vajda az általa alapított Jászvásári iskolának ajándékozta több faluval együtt. Egy 1743-as oklevél is magyar faluként említette.
1770-ben az átvonuló hadak elől lakói Szágnára menekültek egy oklevél szerint.
A falu az északi csángó települések közé tartozik. Azon falvak közé, melyek Románvásár központi település körül csoportosulnak. E települések közé tartozott többek között Szabófalva, Kelgyest, Jugán, Újfalu, Tamásfalva és többek között Dzsidafalva is.
E moldvai magyar települések a 19. század végéig viszonylagos elszigeteltségben éltek, s ez kedvezett az archaikus kultúra és ezzel együtt a régies helyi magyar nyelvjárás megőrzésének.
A környék magyar lakossága még a középkorban került e vidékre, a fennmaradt adatok szerint akkor, mikor Nagy Lajos magyar király 1345-ben Moldvából kiszorította a tatárokat. Elődeiket határőrnek telepítették e vidékre, akik határőr szolgálatot láttak itt el.
E települések egészen a 19. századig megtartották régies magyar nyelvüket, melynek jellegzetessége volt az sz-elés (fülesz=füles) és a dzs használata (dzsermek=gyermek). Dzsidafalva lakossága azonban a 20. század folyamán teljesen beolvadt a románságba, nyelvük elrománosodott.
Nevezetességek szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Jernei János, Lükő Gábor: A moldvai csángók
- Varga E. Árpád: A kárpátontúli megyékbe került települések etnikai megoszlása