Főmenü megnyitása

Eörsi Gyula

magyar jogtudós, egyetemi tanár

Eörsi Gyula (Budapest, 1922. szeptember 19. – Budapest, 1992. április 20.) magyar jogtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A polgári jog, ezen belül a tulajdonjog kérdéseinek neves kutatója, a Rákosi-diktatúra, majd a Kádár-rendszer polgári jogának egyik alakítója volt. 1978 és 1984 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. Testvére Eörsi István (1931–2005) író, fia Eörsi Mátyás politikus.

Eörsi Gyula
Született 1922. szeptember 19.
Budapest
Elhunyt 1992. április 20. (69 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Eörsi Mátyás
Foglalkozása jogtudós,
egyetemi tanár
Tisztség rektor (1978–1984, Eötvös Loránd Tudományegyetem)
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1945, jogtudomány)

Tartalomjegyzék

ÉletútjaSzerkesztés

1941-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem (1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem) Jog- és Államtudományi Karára. Itt szerzett jogi doktorátust 1945-ben. Két évvel később letette a bírói és ügyvédi szakvizsgát. 1948–1949-ben állami ösztöndíjjal Párizsban volt vendéghallgató.

Diplomájának megszerzése után szakvizsgájának letételéig Glückstahl Andor ügyvédi irodájában volt ügyvédjelölt. 1947–1948-ban bírósági aljegyző volt a központi kerületi járásbíróságon, majd 1951-ig törvényszéki bírói rangban főelőadó az Igazságügyi Minisztériumban, előbb a magánjogi, ezt követően a törvény-előkészítő osztályon. 1951-ben kinevezték New Yorkba, illetve Washingtonba konzulnak. 1952-ben tért haza, az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő főosztályának vezetője lett, a főosztályt 1957-ig vezette. Közben 1951-ben félállásban az Eötvös Loránd Tudományegyetem polgári jogi tanszékének egyetemi docense lett (előtte tanított már a közgazdasági egyetemen, illetve a Szegedi Tudományegyetemen is). Szabó Imre jogfilozófussal és másokkal együttműködve nagy szerepe volt a szovjet típusú jog, jogtudomány és jogi oktatás hazai meghonosításában. Ideológiai és politikai célokból számos korábbi és még élő jogtudóst (többek között Moór Gyulát és Nizsalovszky Endrét) élesen támadott.[1][2] 1956-ban vette át egyetemi tanári kinevezését és tanszékvezetői megbízását.

1957-ben részt vett a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsáról szóló 1957. évi 25. törvényerejű rendelet kodifikációs munkájában. A jogszabály a politikai különbíróságok rendszeréről, a forradalom résztvevőivel szembeni tömeges leszámoláshoz szükséges jogi intézményrendszer fontos eleméről szól. Emiatt a tevékenysége miatt 2016-ban a Nemzeti Emlékezet Bizottsága azon félezer kommunista funkcionárius közé sorolta, akik részt vettek az 1956-os forradalom elfojtásában, valamint az azt követő megtorlásban.[3]

1978-ban az ELTE rektorává választották, tisztségét 1984-ig viselte. Egyetemi állása mellett az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet polgári jogi osztályának vezetője (1957), később igazgató-helyettese lett. 1986-ban kutatóprofesszori megbízást kapott. 1967-ben, illetve 1970-ben a Dar es-Salaam-i Egyetem, 1973-ban a Stockholmi Egyetem vendégprofesszora volt.

1952-ben védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 1956-ban akadémiai doktori értekezését. Tagja lett az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának. 1962-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1973-ban pedig rendes tagjává. 1970-ben a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya elnökhelyettese, majd 1973 és 1976 között annak elnöke volt. Ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vett. Akadémiai tisztségei mellett a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület alelnöke, valamint a Deutsche Gesellschaft für Rechtsvergleichung tagja és tiszteletbeli doktora volt. Az Acta Juridica, valamint a Gazdaság- és Jogtudomány című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságának tagja volt.

MunkásságaSzerkesztés

Fő kutatási területe az állam- és jogtudományokon belül a polgári jog, ezen belül a szocialista tulajdonjog kérdései voltak. Emellett foglalkozott összehasonlító (komparatív) polgári joggal, iparjogvédelemmel, valamint a jog és a gazdaság közötti kapcsolattal.

Az 1950-es években a szocialista polgári jog elméleti alapjait (így az államosításokét is) rakta le, könyvet írt például a tervszerződésekről, illetve a kártérítési jogról. Behatóan foglalkozott a polgári jogi felelősség elméleti és gyakorlati kérdéseivel is, ezeket több monográfiában elemezte. Jelentősek a polgári jogi alapjaihoz kapcsolódó problémák területén történő kutatásai is. Az 1970-es években összehasonlító polgári jogi könyvet írt, amelyet angolul is kiadtak, valamint lerakta a jog gazdasági elemzésének alapjait is.

Jelentős tankönyvszerzői tevékenysége is. Világhy Miklóssal (személyesen nem kedvelték egymást[4]) társszerzőként írt polgári jogi tankönyve több kiadásban is megjelent. Ebből a tankönyvből számos évfolyam hallgatói tanultak. Magyarország első polgári törvénykönyvét az Eörsi-Nizsalovszky-Világhy triumvirátus alkotta meg. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének egyik vezetőjeként munkatársainak viszonylagos szabadságot biztosított kutatási területüket és témaválasztásukat illetően.

CsaládjaSzerkesztés

Felesége Hajdú Marianna magyar szakos tanár. Házasságukból két gyermek született: Eörsi Anna (1950) művészettörténész, egyetemi oktató, illetve Eörsi Mátyás (1954) jogász, politikus, országgyűlési képviselő. Testvére Eörsi István (1931–2005) Kossuth-díjas író volt.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

Főbb publikációiSzerkesztés

  • A tulajdonátszállás kérdéséről (1947)
  • Magánjog és polgári jog (1950, 1960)
  • A tulajdonjog fejlődése. A kapitalizmus tulajdonjoga I–II. (1951)
  • Az amerikai igazságszolgáltatás (1953)
  • A tervszerződések (1957)
  • Kártérítés jogellenes magatartásért (1958)
  • A jogi felelősség alapproblémái. A polgári jogi felelősség (1961)
  • Elhatárolási problémák az anyagi felelősség körében (1962)
  • Magyar polgári jog I–II. (egyetemi tankönyv, Világhy Miklóssal, 1962, több kiadás)
  • A szocialista polgári jog alapproblémái (1965)
  • A polgári jogi kártérítési felelősség kézikönyve (1966)
  • A gazdaságirányítás új rendszerére áttérés jogáról (1968)
  • Fundamental Problems of Socialist Civil Law (1970)
  • Összehasonlító polgári jog (1975, angolul 1979)
  • Jog – gazdaság – jogrendszer-tagozódás (1977)

JegyzetekSzerkesztés

  1. „A Horthy-fasizmus állam- és jogbölcselete”. Jegyzőkönyv. Közzéteszi: Varga Csaba, Jogelméleti Szemle
  2. Lásd még: Mádl Ferenc: Nizsalovszky Endre. In: Nizsalovszky Endre Emlékkönyv. Szerk.: Vékás Lajos - Mádl Ferenc. ELTE ÁJTK Polgári Jogi Tanszéke és Nemzetközi Magánjogi Tanszéke, Bp. 1994., 307 o.
  3. Eörsi Gyula. neb.hu
  4. ifj. Korsós Antal: Nem éppen szobatudós – Sárközy Tamás Archiválva 2009. május 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mozgó Világ, 2002/7.

ForrásokSzerkesztés

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 295–296. o.
  • Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 348. o. ISBN 963-85773-5-5  

További információkSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

  • Sólyom László: Eörsi Gyula. Magyar Tudomány, 1992
  • Vékás Lajos: Eörsi Gyula. Jogtudományi Közlöny, 1992
  • Sárközy Tamás: Aki a tüzet ivóvízzé változtatta. Eörsi Gyula halálára. Kritika, 1992
  • Sárközy Tamás–Vékás Lajos: Eörsi Gyula-emlékkönyv, HVG-ORAC, 2002
  • Verebics János (szerkesztő): Eörsi Gyula emlékkönyv. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, 2018