Főmenü megnyitása

Eötvös Ignác (politikus, 1763–1838)

magyar politikus, nemes, főispán

Vásárosnaményi báró Eötvös Ignác (Kassa, 1763. január 6.Buda, 1838. június 12.) bölcseleti doktor, királyi főpohárnok, főispán és valóságos belső titkos tanácsos. Unokája, Eötvös József író, politikus, dédunokája Eötvös Loránd fizikus, miniszter.

Eötvös Ignác
Eötvös Ignác (1763–1838).jpg
Született Vásárosnaményi Eötvös Ignác
1763. január 6.
Kassa
Elhunyt 1838. június 12. (73 évesen)
Buda
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei egy gyermek:
Eötvös Ignác
SzüleiEötvös Miklós
Foglalkozása politikus
Tisztség
  • magyar országgyűlési képviselő
  • Koronaőrök
  • főispán (Abaúj vármegye)
Iskolái Nagyszombati Egyetem ( – 1779. augusztus 30., doktorátus)
Kitüntetései Magyar Királyi Szent István-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Eötvös Ignác témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Atyja, Eötvös Miklós (17161783) császári és királyi tábornok a török és a hétéves háborúban kitüntetett vitézségéért 1768. február 2. bárói címet nyert, anyja báró Splényi Anna volt. Középiskolai tanulmányait a kisszebeni gimnáziumban, a bölcseletieket Vácon és Nagyszombatban, a jogiakat a kassai akadémiában végezte; 1779. augusztus 30-án a Nagyszombati Egyetemen bölcseleti doktor lett. 1786-ban a Tiszán inneni kerületi tábla előadójává és titkárává nevezték ki. Amikor utóbbi hivatal 1790-ben megszűnt, visszavonult a közélettől. Részt vett az 1790., 1792. és 1796. évi országgyűléseken, aztán 1797-ben a Magyar Királyi Udvari Kamara tiszteletbeli, majd valóságos tanácsosává nevezték ki, és több fontos megbízást kapott, így például ő hajtotta végre az egri érsekség, a kassai és szatmári püspökségek és káptalanok közti felosztást. 1802-ben belső titkos tanácsosi ranggal a kincstári jószágok igazgatásával bízták meg és a király felszólítására tervet dolgozott ki a korona- és kincstári birtokok jövedelmeinek emelésére. 1806-ban az magyar kamara alelnöke lett, mely hivatalt 1812-ig viselte, amikor is koronaőrré lépett elő. 1813-ban Gömör, 1823-ban egyszersmind Hont vármegye főispáni helytartójává, 1820-ban Abaúj vármegye valóságos főispánjává lépett elő és királyi főpohárnokmester lett. Részt vett az 18251827-es, az 1830-as és 18321836-os országgyűléseken és a rendszeres munkálatok kidolgozásával megbízott országos választmány legtevékenyebb tagjai közé tartozott; az úrbéri alosztály elnökségét is ő vitte. 1837-ben a Szent István-rend középkeresztjét nyerte érdemei elismeréséül.

Arcképe rézmetszetben, Weidner rajzolta és Ehrenreich metszette.

CsaládjaSzerkesztés

1783-ban feleségül vette báró négyesi Szepessy Máriát (1767–1833), akitől egyetlen fia született, Eötvös Ignác (1786–1851), aki az alkancellárságig jutott.

MunkáiSzerkesztés

  • Extractus synoptico-encyclopaedicus legum in corpore juris hungarici contentarum in suas materias divisus. Budae, 1829.
  • Index synopticus actorum comitialium in novem regni Hungariae et partium ei adnexarum comitiis signanter ab anno 1790–91. usque 1825–27. inclusive occurrentium. U. ott, 1829.
  • Beszéd, melyet… Hontvármegye főispányi helytartói székébe való bevezettetése alkalmatosságával köszöntette az öszvegyült megye rendeit: Böjtelő hava 3. 1823. Esztergom.
  • Sermo exc. ac ill. l. b. Ignatii sen. Eötvös de Vásáros-Namény, qua pro actu installationis delegati commissarii Regii die 17. Sept. 1827. in l. r. civitate Eperjes. Cassoviae. (Sermones cz. gyűjteményben.)

Beszéde, melyet 1813. ápr. 26. Gömör- és Kis-Hont t. e. megye rendeihez hivatalába igtatásakor tartott, az azon alkalommal mondott beszédekkel együtt 1815-ben Miskolcon szintén megjelent.

ForrásokSzerkesztés