Earl W. Sutherland, Jr.

amerikai biokémikus

Earl Wilbur Sutherland, Jr. (Burlingame, Kansas, 1915. november 19.Miami, Florida, 1974. március 9.) amerikai biokémikus. 1971-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült a ciklikus adenozin-monofoszfát (cAMP) és annak sejten belüli szignálátviteli szerepének felfedezéséért.

Earl W. Sutherland, Jr.
Earl Wilbur Sutherland Jr.jpg
Életrajzi adatok
Született1915. november 19.
Burlingame
Elhunyt1974. március 9. (58 évesen)
Miami
Ismeretes mint
Állampolgárság -
Iskolái
  • Washington University in St. Louis
  • Washburn Egyetem
  • Washingtoni Egyetem
  • Washington University School of Medicine
Szakmai kitüntetések
  • Albert Lasker Award for Basic Medical Research (1970)
  • fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (1971, for his discoveries concerning the mechanisms of the action of hormones, för hans upptäckter rörande hormoners verkningsmekanismer, 450 000 svéd korona)
  • Gairdner Foundation International Award (1969)
  • Nemzeti Tudományos Érem (1973)
  • Dickson Prize in Medicine (1971)
  • Banting Medal (1969)
A Wikimédia Commons tartalmaz Earl W. Sutherland, Jr. témájú médiaállományokat.

TanulmányaiSzerkesztés

Earl W. Sutherland 1915. november 19-én született a kansasi kisvárosban, Burlingame-ben Earl Sutherland és Edith Hartshorn hat gyermek közül az ötödikként. Apjának iparcikk-kereskedése volt a városban, ahol a gyerekeknek már korán be kellett segíteniük. Earl ötévesen már egyedül horgászott a közeli folyóban, nyolcévesen pedig saját sörétes puskájával vadászott a környékbeli erdőkben és mezőkön. Szeretett sportolni, a középiskolában futballozott és kosárlabdázott, de elsősorban a teniszben bizonyult tehetségesnek. A családi bolt a 20-as években jól ment, de a gazdasági világválságot ők is megsínylették. 1933-ban beiratkozott a topekai Washburn College-ba, amit a család pénzügyi nehézségei miatt csak úgy tudott elvégezni, hogy másodállást vállalt egy kórházban. 1937-ben megszerezte BSc diplomáját és a St. Louis-i Washington Egyetem orvosi szakán folytatta tanulmányait. Itt a leendő Nobel-díjas Carl Cori volt a farmakológia-tanára, aki felajánlotta a tehetséges diáknak, hogy dolgozzon asszisztensként a laboratóriumában. Carl Cori és felesége Gerty Cori a szénhidrátok metabolizmusát és azt katalizáló enzimeket kutatta, Sutherland első témája a poliszacharidok szintézisének első lépése volt, ebből írta első publikációját is.

1942-ben megkapta orvosi diplomáját, a Barnes Hospitalban elvégezte kórházi gyakorlatát, majd a második világháborúba éppen akkor belépő Egyesült Államok hadseregében katonaorvosként szolgált.

Tudományos munkásságaSzerkesztés

 
A cAMP szerkezete

Katonai szolgálata után Sutherland visszatért St. Louisba és Coriék példáját követve nem az orvosi praxist, hanem a kutatói munkát választotta a Washington Egyetemen. Önálló kutatásainak első témája a hormon-(adrenalin) hatásra történő glikogénlebomlás és glükózfelszabadulás volt. Felfedezte, hogy a glikogén lebontásának első fázisa annak foszforilációja és kimutatta, hogy a különböző szövetekből származó foszforiláz enzimek immunológiai tulajdonságai eltérőek, ezzel az izozimek egy korai példáját demonstrálta.

1951-ben irányult figyelme az adrenalin hatásmechanizmusára, vagyis hogyan éri el a hormon, hogy a sejtek elkezdjék lebontani glikogénkészletüket. Munkájában együttműködött a leendő Nobel-díjas Edmond Fischerrel és Edwin Krebs-szel, akik bebizonyították, hogy a foszforiláz aktivációjához adenozin-trifoszfátra és magnéziumionra van szükség.

1953-tól Sutherland a clevelandi Case Western Reserve University farmakológiatanszékének vezetőjeként folytatta pályafutását. Felfedezte, hogy az adrenalin egy közbenső, ahogyan ő nevezte "másodlagos hírvivő" molekula révén aktiválja a sejten belüli glikogén-foszforiláz enzimet, így érve el a cukorfelszabadítást. Sutherland hosszas munkával azonosította és izolálta ezt a molekulát, a ciklikus adenozin-monofoszfátot és munkatársával, Theodore Rall-lal közösen felfedezte a cAMP-t létrehozó adenilil-cikláz enzimet is.

1960-ban felvetette, hogy más hormonok hatásmechanizmusa is hasonló lehet: nem lépnek be a sejtbe, hanem a sejtmembránban elhelyezkedő receptorhoz kapcsolódva aktiválják a szintén ott található adenilil-ciklázt, és a cAMP a citoplazmában megindítja a megfelelő enzimreakciót. Elméletét kezdetben kétkedve fogadták, de a 60-as években kiderült, hogy az adrenalinon kívül legalább egy tucatnyi más hormon és neurotranszmitter a cAMP-t használja közvetítő molekulának. Sutherland 1965-ben kimutatta, hogy a baktériumokban is a cAMP a közvetítő ágens, pedig azoknál a hormonhatás ismeretlen. Az évtized végére általánosan elismerték, hogy a sejten belüli szignáltovábbításban a cAMP alapvető szerepet játszik.

Sutherland 1963-tól 1973-ig a nashville-i Vanderbilt Egyetem élettanprofesszoraként dolgozott, majd ezután átment a Miami Egyetemre.

DíjaiSzerkesztés

Earl W. Sutherland 1971-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat "a hormonhatás mechanizmusának felfedezéséért". 1969-ben megkapta a Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díját, 1970-ben az Albert Lasker-díjat, 1973-ban pedig a Nemzeti Tudományos Érmet. 1973-tól tagja volt az Amerikai Tudományos Akadémiának.

CsaládjaSzerkesztés

Earl Sutherland 1937-ben feleségül vette Mildred Rice-t; két fiuk és két lányuk született. 1962-ben elváltak és mikor Sutherland a Vanderbilt Egyetem professzoraként kezdett dolgozni, összeházasodott az egyetem dékánhelyettesével, Dr. Claudia Sebeste Smithszel.

Earl W. Sutherland 1974. március 9-én halt meg egy nyelőcsövi vérzést követő bakteriális infekció következményeként, mindössze 58 évesen.

ForrásokSzerkesztés