Eckartsau

község Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban

Eckartsau (szlovákul Krcov, horvátul Krcej) osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Gänserndorfi járásában. 2020 januárjában 1298 lakosa volt.

Eckartsau
Az eckartsaui kastély
Az eckartsaui kastély
Eckartsau címere
Eckartsau címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
TartományAlsó-Ausztria
JárásGänserndorfi járás
Irányítószám2305
Körzethívószám02214
Forgalmi rendszámGF
Népesség
Teljes népesség1283 fő (2018. jan. 1.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság147 m
Terület48,98 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′ 43″, k. h. 16° 47′ 51″Koordináták: é. sz. 48° 08′ 43″, k. h. 16° 47′ 51″
Eckartsau weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eckartsau témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Elhelyezkedése szerkesztés

 
Eckartsau a Gänserndorfi járásban
 
A Szt. Leonhard-plébániatemplom
 
A witzelsdorfi SZt. Márton-templom

Eckartsau a tartomány Weinviertel régiójában fekszik a Morva-mező délkeleti részén, a Dunától északra. Déli része a Donau-Auen Nemzeti Parkhoz tartozik. Területének 25,2%-a erdő, 63% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 5 településrészt és falut egyesít: Eckartsau (471 lakos 2020-ban), Kopfstetten (236), Pframa (305), Wagram an der Donau (150) és Witzelsdorf (136).

A környező önkormányzatok: nyugatra Orth an der Donau, északra Haringsee, északkeletre Lassee, keletre Engelhartstetten, délkeletre Petronell-Carnuntum, délre Scharndorf.

Története szerkesztés

Eckartsaut először 1180-ban említik (mint Ekkeharteshovve-t). A 12. századtól a Sonnberg-Hainburg-Rötelsteiner nemzetséghez tartozó Eckartsau család uralta, akik közül Rudmar és Heinrich hercegi miniszteriálisok ismertek. A család utolsó férfitagja Wilhelm von Eckartsau volt, aki 1507-ben halt meg; a birtokot lánya, Apollonia von Volkensdorf örökölte. Az 1529-es és 1532-es török hadjárat során a falu elpusztult, az elmenekült lakosság helyére több mint 1000 horvátot telepítettek. 1571-ben a lutheránus Georg von Teuffel vásárolta meg a birtokot, amelynek tulajdonosai a 17. században gyakran cserélődtek.

1720-ban Franz Ferdinand Kinsky gróf vette meg a várat, amelyet vadászkastéllyá alakított át, többek között a nyugati szárnyat teljesen átépíttette. 1760-ban Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc vásárolta meg a kastélyt, amely 1797-ben átkerült a családi birtokalapba. A 19. század végén Ferenc Ferdinánd főherceg ismét vadászkastélyként használta.

Miután I. Károly császár 1918. november 11-én aláírta lemondását és az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnt, a volt uralkodó és családja az eckartsaui kastályba költözött, ahonnan 1919. március 23-án vonult svájci száműzetésébe.

1971-ben az addig különálló Eckartsau és Witzelsdorf mezővárosok, valamint Kopfstetten, Pframa és Wagram an der Donau községek közös önkormányzatban egyesültek, amely az Eckartsau nevet vette fel.

Lakosság szerkesztés

Az eckartsaui önkormányzat területén 2020 januárjában 1298 fő élt. A lakosságszám 1939 óta csökkenő/stagnáló tendenciát mutat. 2018-ban az ittlakók 86,2%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 0,6% a régi (2004 előtti), 8,3% az új EU-tagállamokból érkezett. 4,3% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,6% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 82,2%-a római katolikusnak, 1,6% evangélikusnak, 1,3% ortodoxnak, 5% mohamedánnak, 9% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 8 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportokat a német (91,3%) mellett a horvátok (2,3%) és a szerbek (2%) alkották.

A népesség változása:

2016
1 244
2018
1 283

Látnivalók szerkesztés

  • az eckartsaui kastély ma az osztrák állami erdészeti hivatal tulajdonában van
  • az eckartsaui Szt. Leonhard-plébániatemplom
  • a witzelsdorfi Szt. Márton-plébániatemplom
  • a wagrami Szentháromság-templom
  • a kopfstetteni kálváriahegy és a Szt. Bertalan-plébániatemplom

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eckartsau című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek szerkesztés