Eckhart Ferenc

(1885-1957) jog- és gazdaságtörténész, levéltáros, egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán; miniszteri tanácsos, az MTA tagja
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 5.

Eckhart Ferenc (Arad, 1885. november 18.Budapest, 1957. július 28.) jog- és gazdaságtörténész, levéltáros, egyetemi tanár, tanszékvezető, dékán; miniszteri tanácsos az MTA tagja (levelező: 1919, rendes 1934). 1946-tól 1949-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke. Testvére a francia nyelv professzora, Eckhardt Sándor.[3]

Eckhart Ferenc
A Magyar Történelmi Társulat elnöke
Hivatali idő
1946 – 1949
ElődHóman Bálint
UtódAndics Erzsébet

Született1885. november 18.[1]
Arad
Elhunyt1957. július 28. (71 évesen)[1][2]
Budapest
SírhelyFarkasréti temető

HázastársaJanda Erzsébet (18971957)
Foglalkozástörténész
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1911, bölcsészettudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Eckhart Ferenc témájú médiaállományokat.
Eckhart Ferenc (1885-1957) és felesége Janda Erzsébet (1897–1957) sírja a Farkasréti Temetőben [28-0-1-249-250]

Életpályája

szerkesztés

Római katolikus aradi kispolgári értelmiségi családban született. Apja, Eckhart Ede, takarékpénztári igazgató, anyja, Gebhardt Teréz (*1863.–†Budapest, 1939. február 28.) volt.[4][5] Apai nagyszülei Eckhart Ferenc (18101885),[6] és Paschinger Márta (18251913) voltak.[7] Anyai nagyszülei Gebhart János és Jachini Júlia (18311912) voltak.[8]

Szülővárosában érettségizett, majd Pesten bölcsészhallgató volt. Jogi tanulmányokat nem folytatott, emiatt később támadták. Egyetemi tanulmányai után 1911-ben a bécsi állami levéltárba került. 1919 áprilisában a Tanácsköztársaság a bécsi követséghez osztotta be a Magyarországot érintő anyag hazahozatalának előkészítésére. A feladatot külügyminiszteri osztálytanácsos beosztásban végezte. 1928-ban a bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója lett. 1929-től a budapesti egyetem jogi karán a jog- és alkotmánytörténet tanszéket vezette.

A polgári történettudományon alapuló programját 1931-ben hirdette meg. Ezt a forráskutatás és a Timon Ákos-féle nacionalista irányzattal, valamint a feudális eredetű alkotmánytörténeti illúziókkal szembeni kritika jellemezte. Tézisei miatt az országgyűlésben is támadások érték, tanszékét csaknem elvesztette. A karon Magyary Zoltánnal került baráti kapcsolatba. 1943 és 1945 között a Századok szerkesztője, 1946 és 1949 között pedig a Magyar Történelmi Társulat elnöke volt.

Munkásságából a vérszerződés, a Szent Korona-tan, a földesúri bíráskodás és a megyei igazságszolgáltatás kérdése emelkedik ki. Vallotta, hogy a jogszabályok elemzése mellett azok hatályosulásának a vizsgálata is fontos feladat. Az 1950-es években háttérbe szorult, ekkor a jogtörténet mellett behatóan foglalkozott gazdaságtörténettel is. 1956-os tevékenysége miatt „szellemtörténettel” vádolták, a meghurcoltatástól halála mentette meg. Az ELTE 1986-ban rehabilitálta, egykori szemináriumában emléktáblát avattak a tiszteletére. Az Akadémia 1989-ben állította vissza rendes tagságát.

Testvére Eckhardt Sándor, a francia szótárak szerkesztője.

Eckhart Ferenc felesége, Janda Erzsébet (*Budapest, 1897. október 21.–†Budapest, 1957. november 13.), akinek a szülei Janda Gyula, cselédszerző, és Bolvári Teréz, bába voltak.[9][10]

Értékelése

szerkesztés

Degré Alajos 1946-os alkotmány- és jogtörténet könyvével kapcsolatban megjegyezte: „Eckhart levetkőzte a szellemtörténeti illúziókat, és könyve a pozitivista jogtörténet klasszikus példája. (…) Az első olyan magyar jogtörténeti tankönyv, mely kora európai polgári történeti színvonalán áll.”

Fontosabb munkái

szerkesztés
  • Szilágyi Ágnes Judit (2007): Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 84-88. o.
  • Törő László Dávid: "A szellemtörténet is csak az adatokból indulhat ki". Eckhart Ferenc történészi munkásságának főbb problémái; Ráció, Bp., 2020

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés