Eckhart mester (németül: Meister Eckhart vagy Eckhart von Hochheim; kb. 12601327/1328) késő középkori keresztény misztikus, filozófus, teológus.

Eckhart
Élete
Születési név Meister Eckhart
Született 1260 körül
Gotha közelében
Elhunyt 1327 vagy 1328 (kb. 67-68 évesen)
Avignon
Nemzetiség német
Pályafutása
Fontosabb művei A Teremtés könyvének magyarázata
A Wikimédia Commons tartalmaz Eckhart témájú médiaállományokat.

Német és latin nyelven írt beszédeket, fő műve az Opus tripartitum. Az első németül író filozófus. Realista és intellektualista volt, mert azt tanította, hogy a lét a. m. megismerés. Valláserkölcsi tanításának alapgondolata az istenséggel való belső egyesülés.[1]

ÉleteSzerkesztés

Már fiatalon a domonkos-rendhez csatlakozott az erfurti kolostorban.[2] Mint domonkos szerzetes valószínűleg még Albertus Magnust hallgatta Kölnben,[3] majd Párizsban tanult. 1293—1294-ben már előadásokat tartott, majd a 14. század elején doktorrá avatták; a „szent teológia mestere" (magister sacrae theologiae) címet kapta. Így lett Eckhart szerzetestestvérből Eckhart mester.[2]

1304-ben a rend szászországi provinciálisa lett,[3] 1307-ben generalis vikárius;[4] a cseh kolostorokat reformálta.[3]

1311-ben visszatért Párizsba; majd 1316-ban Strasbourgban találjuk, mint a rend főmesterének helyettesét; innen a Majna m. Frankfurtba ment.[4]

A ferencesek feljelentésére vizsgálat indult tanai ellen.[3] Frankfurtban érte először az eretnekség vádja.[4]

1325-ben újra vizsgálat alá fogták, s ekkor meg is tiltották neki, hogy hirdesse tanításait.[4] 1327-ben a kölni érsek újra vád alá fogta.[4] A pápához fellebbezett, s a kölni klastrom templomában feltételesen visszavonta tanításait, mondván, hogy nincs tudomása róla, hogy eltért volna az egyház tanításától, de ha valamely hibát találnak műveiben, azt nyilvánosan visszavonja.[4] Eckhart rövidesen, 1327-ben vagy '28-ban meghalt.[3]

1329-ben, a halála után az «In Coena domini» kezdetű pápai bulla 28 tételét, – részben mint eretneket, részben mint félrevezetőt, – elítélte. [3][4]

Eckhart mester Párizsban, Strasbourgban, Kölnben is tanított.[3]

FilozófiájaSzerkesztés

Istenről alkotott fogalma a neoplatonikus gondolkodás nyomait viseli magán és közel állt a panteizmushoz. Lélektanában Szt. Tamást követi, misztikája is intellektualista. [3]

Istent tiszta létnek, „esse purum", fogja fel; a létet azonban nemcsak sztatikusan, hanem dinamikusan értelmezi. Isten tulajdonságainak megismerésében túlzóan használja a negatív teológia szótárát. Isten, s a teremtmények megkülönböztetésében, bár a teremtést nem tagadja, kifejezéseivel néha igen közel jár a panteizmushoz. Erkölcstana azon a gondolaton épül fel, hogy aki Istenhez akar jutni, annak minden teremtménytől függetlenné kell válnia. Az ember megszentelődése Isten megszületése a lélekben. A jócselekedetek, böjt, alamizsna stb. arra valók, hogy az embert önmagához és Istenhez fordítsák; aki a szere tetet gyakorolja, e célt könnyebben éri el. Az Istennel való teljes egyesülés a kegyelem műve, mely által Isten a lélekben lakozik.[5]

Egyedül létező tulajdonképpen csak Isten: Ő a fő és egyedüli valóság. Ami rajta kívül van, az igazi léttel nem bír. Ő merőben egyszerű lény, akiben nincs semmiféle különbség. Isten lényéről képtelenség fogalmat alkotni, sőt meghatározni sem lehet, csak arról lehet fogalmunk, hogy mi nem Ő.

Eckhart szerint Istennek nem úgy van léte, mint a teremtett létezőknek, hanem Ő maga a lét, és minden létező Istenben létezik. Isten tart fenn mindent a létben és nélküle a dolgok semmivé lesznek. Az ember Istent a lelke legbelsejében találhatja csak meg, de ez csak akkor sikerülhet, ha az ember teljesen átadja magát a legbensőbbnek és belőle él. A lélek készen áll Isten lényegének befogadására, mert ő Isten születésének a helye az emberben. Isten saját fiában nyilvánítja ki a lényegét, a fiú az Ő szava, aki a lélekben szól az emberhez.

Isten a szemében már nem az „úr” volt, nem a lét sziklatalapzata vagy a világot meghaladó legfőbb jó. Eckhart a társadalmi élet modelljét is forradalmasította, mert alapjaiban tette viszonylagossá. Isten – hirdette – nem Ádám fejéből és nem a lábából teremtette az asszonyt, hanem azt akarta, hogy egyenlők legyenek. Hasonlóképpen az igaz lélek nem kevesebb és nem több Istennél, hanem vele egyenlő.[6]

Ez a filozófia bizonyos előzményekre épít, amelyek kezdeményezések formájában már fellelhetők az arab filozófiában, Ágostonnál, Dionysios Areopagitésznél és Nagy Szent Albertnál, de Eckhart eredeti módon fejlesztette őket tovább. Latin írásaiban világosan kinyilvánította és érvelő okfejtéssel meg is valósította szándékát; német prédikációiban és értekezéseiben pedig a szélesebb nyilvánosság számára is megismertette.[6]

Azt hirdette, hogy az igazságos ember számára olyannyira fontos az igazságosság, hogy ügyet sem vetne Istenre, ha Isten nem lenne igazságos. Ezzel a felfogással – amely hosszabb távon a kereszténység lényegének új meghatározásához vezetett – de nem aratott sikert a hivatalos egyház köreiben.[6]

Röviddel halála után, 1329-ben a pápa eretneknek ítélte néhány kijelentését.[6]

„... Eckhart egy kristálytiszta gondolkodó, egy összehasonlíthatatlanul erőteljes, plasztikus, eredeti és képalkotó költő és egy vallásos lángelme sajátságos kereszteződése. Tanításai, amelyeket halála után a Szentszék kiátkozott, minden misztikus okoskodás summáját teremtik meg. Magától értetődő, hogy agnosztikus. Az igazságról azt mondja: ha fel lehetne fogni, egyáltalában nem lehetne igazság. Áthatolhatatlan sötétben, mozdulatlan nyugalomban trónol az Istenség. Csak tagadásokat mondhatunk el róla: hogy végtelen, kifürkészhetetlen és nem teremtett lény. Minden pozitív jelző bálványt csinál Istenből. ... Már ezekből a személyes szemelvényekből is kiviláglik, hogy Eckhartban és iskolájában nem csekélyebb dolog folyt le, mint egy új vallás születése, az eddigi keresztény hit teljes újjáteremtése, s ehhez a lutheri reformáció úgy viszonylik, mint egy földrengés egy geológiai átalakuláshoz, vagy egy tisztító és termékenyítő vihar egy földi klímaváltozáshoz, mely új flórát hozott létre. Ha ez a mozgalom érvényesült volna, Európa számára új világkorszak hajnalodott volna. De az egyház elnyomta, s hogy ez milyen teljes mértékben sikerült, nem annyira az egyház ellen szól - ... - mint az európai emberiség ellen, mely nyilván még nem volt érett ilyen alapokat döntögető megújulásra. ...”
   – E. Friedell: Az újkori kultúra története - 1928 - ford. Vas István

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • Beszédek; vál., ford., jegyz., utószó Adamik Lajos; Helikon, Bp., 1986 (Helikon stúdió)
  • A Teremtés könyvének magyarázata, ford., a jegyzeteket és az utószót írta Szebedy Tas; Helikon Könyvkiadó, Bp., 1992, ISBN 963-208-090-4, 134 p.
  • Útmutató beszédek; vál., ford., előszó Bányai Ferenc; T-Twins, Bp., 1993
  • A nemes ember kereszténysége. Öt prédikáció; ford. Kádár Imre, Balázs Béla; Camelot, Bp., 1997 (Regulus kollekció)
  • Intelmek és tanító beszédek / Vígasztalás könyve / Eckhart mester élete és tanítása; ford. Révész Mária Magdolna, Vidóczi Katalin; Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Bp., 2000
  • Meister Eckhart: Tizenöt német beszéd; ford., összeáll., előszó Schneller István; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2000 (Kráter klasszikusok)
  • Eckhart Mester: Beszédek, Paulus Hungarus – Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, ISBN 963-948-442-3, 117 p.
  • Az értelem fénye. Fiatalkori művek, német prédikációk, tanköltemény és értekezések; ford., a tan., jegyz. Bányai Ferenc; Kairosz Kiadó, Budapest, 2010, ISBN 978-963-662-411-8, 438 p.
  • Válogatott prédikációk. Harminc fontos német beszéd. Huszonkilenc a legszebb német prédikációk közül és egy részlet az Útmutató beszédekből; vál., ford., bev. Schneller István; Typotex, Bp., 2017 ISBN 9789632799216

HivatkozásokSzerkesztés

  1. A Franklin kézi lexikona 1. Eckardt (1911)
  2. a b Nagy Márta: Eckhart mester gondolatai a mozgás természetéről
  3. a b c d e f g h Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Eckehart (1931)
  4. a b c d e f g Pallas nagy lexikona
  5. Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Eckehart
  6. a b c d Mérleg, 1999 / 3. szám

IrodalomSzerkesztés

  • Filozófia Atlasz. Athenaeum Kiadó, 1999. ISBN 963-85962-3-6
  • Walter Nigg: A misztika három csillaga – Eckhart, Suso, Tauler domonkos misztikusok, Paulus Hungarus – Kairosz, Budapest, 1999, ISBN 9789639137646, 274 p.
  • Bartók György: A középkori és újkori filozófia története. Mikes International, Hága (Hollandia), 2002, ISBN 90-807101-2-1
  • Shizuteru Ueda: Isten lélekben való születése. Eckhart mester tanítása és a zen-buddhizmus. Arcticus Kiadó, 2004
  • Buji Ferenc: Eckhart mester beszéde. Az Istenhez való közelség tényéről és tudatáról Archiválva 2017. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. In: Új Forrás, 2008/4.
  • Kurt Flasch: Eckhart mester. A "német misztika" születése az arab filozófia szelleméből. Európa Kiadó, 2011
  • Walter Nigg: A misztika három csillaga. Eckhart, Suso, Tauler domonkos misztikusok; ford. Midling Andrea; utószó Hankovszky Béla Jácint; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 1999
  • Shizuteru Ueda: Isten lélekben való születése és az áttörés az istenséghez. Eckhart mester misztikus antropológiája, valamint ennek összevetése a zen-buddhizmus misztikájával; ford. Vásárhelyi Szabó László, Imregh Monika; Arcticus, Bp., 2004 (Libri religionis)

Kapcsolódó cikkekSzerkesztés