Edouard de Bièfve
Edouard de Bièfve [ejtsd: biév] (Brüsszel, 1809. december 4. – Brüsszel, 1882. február 7.) belga portré- és történelmi festő.
| Edouard de Bièfve | |
 | |
| Született | 1809. december 4. Brüsszel |
| Meghalt | 1882. február 7. (72 évesen) Brüsszel |
| Nemzetisége | belga |
 | |
| Edouard de Bièfve aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Edouard de Bièfve témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Szülővárosának művészeti akadémiáján kezdte tanulmányait, majd 1828-1830-ig Joseph Paelinck történeti festő műtermében dolgozott. Már 1828-ban fellépett egy mitológiai képével, melyet 1830-ban Masaniello című, 1835-ben pedig Krisztus megkorbácsolása című képe követett.
Van Dyck tanulmányozása után szakított azzal a plasztikus festésmodorral, melyre a David-féle iskolához tartozó mestere tanította és az új belga iskola három nagy úttörője: Wappers, Gallait és de Kayser mellécsatlakozott Dante eszméje szerint készített nagy festményével, mely Ugolino grófot és fiait ábrázolja a pisai toronyban.
Nem kevésbé jelentékeny volt következő műve: Boleyn Anna utolsó pillanatai. Legnevezetesebb festménye: A németalföldi nemesi rendek egyezségének aláírása 1566 február 16-án, melyet a belga nemzeti múzeum számára vásároltak meg. A porosz király megrendelése folytán festette következő képét: I. Károly, Anglia királya felékesíti Rubenst az aranylánccal; a brüsszeli tanács termét díszíti a királyságot megalapító Belgium című festménye.
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Bièfve, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
