Egy ember az örökkévalóságnak

1966-os brit film

Az Egy ember az örökkévalóságnak Morus Tamás élettörténetének filmadaptációja. Az 1966-ban Fred Zinnemann által rendezett film a forgatókönyvet is író Robert Bolt Thomas More című darabján alapul (eredeti címe: A Man for All Seasons). A filmdráma azzal az erkölcsi csapdával foglalkozik, amelybe Morus Tamás esett, amikor VIII. Henrik megkövetelte tőle, hogy esküdjön fel a Legfelsőbb Törvényre, amelyben Anglia Egyháza legfőbb fejévé nyilvánította magát.

Egy ember az örökkévalóságnak
(A Man for All Seasons)
1966-os brit film
Rendező Fred Zinnemann
Producer Fred Zinnemann
Műfaj
Forgatókönyvíró Robert Bolt
Főszerepben
Zene Georges Delerue
Operatőr Ted Moore
Vágó Ralph Kemplen
Jelmeztervező Elizabeth Haffenden
Gyártás
Gyártó Columbia Pictures
Ország Egyesült Királyság
Nyelv angol
Játékidő 118 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
Bemutató1966
További információk

CselekménySzerkesztés

Morus Tamást az egyik legtisztességesebb és legbölcsebb bírónak tartják Angliában. Országgyűlési képviselő és VIII. Henrik király bizalmasa, aki feleségével, Aragóniai Katalinnal kötött házasságát semmisnek kívánja nyilváníttatani, hogy feleségül vehesse Boleyn Annát. Ehhez II. Gyula pápa jóváhagyására van szüksége. Thomas Wolsey bíboros lordkancellár sikertelenül könyörög Morusnak, hogy segítsen neki nyomást gyakorolni a Szentszékre. De a főpap lelkiismerete megtiltja, hogy szembeszálljon a pápával. Amikor Wolsey meghal, a király őt teszi utódjává a lordkancellári poszton. Végül a király elszakad a római katolikus egyháztól, és az anglikán egyház fejévé teszi meg magát. Így végre keresztülviheti házassági terveit.

Ennek eredményeként Morus lemond lordkancellári posztjáról. Utóda Thomas Cromwell külügyminiszter, a katolikus egyház egyik leghevesebb ellenfele.

Morus feloldja a lelkiismereti konfliktust, amennyiben nem hajlandó beszélni a témáról. Mivel az új állami törvények ellentmondanak az istenieknek, a hallgatását látja az egyetlen megoldásnak. Cromwell helytelennek tartja, hogy More megtagadta a királynak letenni a hűségesküt. More barátai megpróbálják rávenni, hogy tegye le. De végül a fiatal köztisztviselő, Richard Rich, aki mindig is felnézett Morusra, megmutatja jellemgyengeségét, amelyet Morus mindig is gyanított benne. Eskü alatt hamis vallomással vádolta Morust, akit halálra ítélt az állami bíróság. Bár elveszíti hőn szeretett családját, mégsem hajlandó lelkiismerete ellen tenni. Ezért lefejezik a Londoni Towerben 1535-ben. Utolsó szavai: A király hűséges szolgájaként halok meg, de mindenekelőtt Isten hű szolgájaként.

KritikákSzerkesztés

„Az olyan fantasztikus díszletek között, amelyeket csak Anglia tudott felkínálni, hogy átadja a darab 16. századi színrevitelének színét és ragyogását, és Paul Scofield olyan nagyszerűen játssza Sir Thomast, mint a színpadon, Mr. Zinnemann festőien kristályosította ki e dráma lényegét, még dinamikus absztrakcióit is.”

– Bosley Crowther, The New York Times[1]

„A rendező Fred Zinnemann, az olyan lényeges filmek, mint a Menschen am Sonntag, a Déli 12 óra és az Örökkévalóságra kárhoztatva alkotója nagyszerű karakterportrét rendezett […] Thomas More figurája nemcsak Paul Scofield angol Shakespeare-színész példaértékű alakítása révén nyeri el kontúrjait, hanem ugyanilyen mértékben ellenfelei hitelessége révén is …”

– Film-Dienst, 1967[2]

„Lebilincselő film […], amely a lelkiismeretet ábrázolja, és hihetővé teszi hőse bátor és önfeláldozó döntését […] Kiemelkedő színészi teljesítmények.”

– Lexikon des internationalen Films[3]

„A két ember közötti hatalmi harcot és elveiket ábrázolja Zinnemann e pazar eposzában, amelyet hat „Oscarral” is díjaztak. Szerelmes a pompába, de kiélezett párbeszédeivel és lenyűgöző színészi játékával tűnik ki. (Értékelés: 2½ csillag = átlag feletti)”

– Adolf Heinzlmeier és Berndt Schulz, '„Filme im Fernsehen“ lexikon[4]

„A jelenlegi téma történelmi keretek között, anélkül, hogy belecsúszna a rendezésbe. Ez és More kiváló dizájnja, Paul Scofield által. Érdemes megnézni és megfontolni a filmet.”

– Evangelischer Filmbeobachter[5]

A Wiesbaden Film Rating Office „Értékes” címmel tüntette ki a produkciót.

DíjaiSzerkesztés

A Golden Globe-díj átadásán 1967 februárjában a Los Angeles-i Ambassador Hotelben az A Man for All Seasons öt kategóriából négyet megnyert: a legjobb filmdráma, legjobb rendező, legjobb forgatókönyv és Paul Scofield a legjobb drámai főszereplő kategóriában. Az Oscar-díj egyik fő várományosa, a korabeli dráma nyolc jelöléssel vezette a versenyt Mike Nichols Ki fél Virginia Woolftól? (13 jelölés). Az Oscar-díj átadóján 1967 áprilisában (hivatalosan: 1968) a Los Angeles-i Santa Monica Civic Auditoriumban az Egy ember az örökkévalóságnak bevált, és hat kategóriában elnyerte az Oscar-díjat, köztük a legjobb film, a rendező, a főszereplő (Scofield) és a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában. Ezzel Zinnemann munkája lett az est legsikeresebb filmje, megelőzve a Ki fél Virginia Woolftól?-t (5 díj) és John Frankenheimer versenydrámáját, a Grand Prix-t (3 díj), amely a technikai kategóriákban diadalmaskodott. Egy évvel később a történelmi dráma azzal folytatta diadalmenetét, hogy hét kategóriában elnyerte a Brit Filmakadémia díját.

1995-ben a film felkerült a vatikáni filmlistára, amely összesen 45 filmet olyan tartalmaz, amelyeket a Szentszék kifejezetten ajánl. A Brit Filmintézet 1999-ben a filmet a 20. század 43. legjobb brit filmjeként értékelte.

Oscar-díj, 1967Szerkesztés

  • Legjobb film
  • Legjobb rendező
  • Legjobb színész (Paul Scofield)
  • Legjobb adaptált forgatókönyv
  • Legjobb kamera - színes
  • Legjobb jelmezek - színes
    • további jelölések
  • Legjobb férfi mellékszereplő (Robert Shaw)
  • Legjobb női mellékszereplő (Wendy Hiller)

Brit Filmakadémia díjátadó, 1968Szerkesztés

1967-es Golden Globe-díjakSzerkesztés

  • Legjobb film – dráma
  • Legjobb rendező
  • Legjobb színész – dráma
  • Legjobb forgatókönyv
    • további jelölés
  • Legjobb férfi mellékszereplő (Robert Shaw)

TovábbiakSzerkesztés

1968 Kansas City Film Critics Circle AwardsSzerkesztés

  • Legjobb színész (Paul Scofield)
  • Legjobb férfi mellékszereplő (Robert Shaw)

Laurel-díj, 1967Szerkesztés

  • Legjobb szórakoztató film
  • 2. Legjobb színész drámában (Paul Scofield)
  • 4. Legjobb női mellékszereplő (Wendy Hiller)

Moszkvai Nemzetközi FilmfesztiválSzerkesztés

  • Legjobb színész (Paul Scofield)
  • Megtisztelő elismerés (Fred Zinnemann)
  • jelölték a legjobb film nagydíjára

National Board of Review Awards, 1967Szerkesztés

  • Legjobb angol film
  • Legjobb rendező
  • Legjobb színész (Paul Scofield)
  • Legjobb férfi mellékszereplő (Robert Shaw)

New York-i Filmkritikusok Egyesülete, 1966Szerkesztés

  • Legjobb film
  • Legjobb rendező
  • Legjobb színész (Paul Scofield)
  • Legjobb forgatókönyv

Nagy-Britannia Írószövetsége, 1968Szerkesztés

  • Legjobb brit forgatókönyv

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bosley Crowther filmkritikája New York Times, 1966. december 13.
  2. Filmkritik von P. F. G. im film-dienst 33/1967
  3. Adolf Heinzlmeier, Berndt Schulz: Lexikon „Filme im Fernsehen“. Erweiterte Neuausgabe. Rasch und Röhring, Hamburg, 1990, 3-89136-392-3 544. o.
  4. Lexikon des internationalen Films (CD-ROM). Systhema, München, 1997
  5. Evangelischer Presseverband München, Kritik Nr. 369/1967

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ein Mann zu jeder Jahreszeit című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

  • Egy ember az örökkévalóságnak az IMDb-n
  • Robert Bolt: Thomas Morus (eredeti cím: A Man For All Seasons). In: Theatre in S. Fischer Verlag. S. Fischer I. kötet, Frankfurt am Main, 1962
  • A Columbia Pictures bemutatja Fred Zinnemann: A Man for all Seasons című filmjét [S.l.]: Columbia Pictures, 1966 (angol kiadás)
  • Pauline Kael: Kiss kiss bang bang. Little, Brown, Boston, 1968 (angol kiadás)
  • Bob Smithhouser: Movie nights for teens (Filmestek tiniknek): 25 további film, hogy spirituális vitákat indítson tinédzserével. Tyndale House, Wheaton, Illustrated, 2005, {{ISBN<1-58997-215-5}} (angol kiadás)