Egyenlítői-Guinea

állam Nyugat-Afrikában

Egyenlítői-Guinea független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába. Fővárosa a Bioko szigetén található Malabo, de a tervek szerint az új főváros a közeljövőben a szárazföld belsejében épülő modern város, Cuidad de la Paz, más néven Oyala lesz.[4]

Egyenlítői-guineai Köztársaság
República de Guinea Ecuatorial (spanyolul)
République de Guinée équatoriale (franciául)
República da Guiné Equatorial (portugálul)
Egyenlítői-Guinea zászlaja
Egyenlítői-Guinea zászlaja
Egyenlítői-Guinea címere
Egyenlítői-Guinea címere
Nemzeti mottó: Unidad, Paz, Justicia
(Egység, Béke, Igazság)
Nemzeti himnusz: Caminemos pisando las sendas de nuestra inmensa felicidad
Lépkedjünk az óriási boldogságunk ösvényén
LocationEquatorialGuinea.svg

Fővárosa Malabo
é. sz. 3° 45′ 00″, k. h. 8° 47′ 00″
Legnagyobb város Bata
Államforma elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Teodoro Obiang Nguema Mbasogo
Első alelnök Teodoro Nguema Obiang Mangue
Miniszterelnök Francisco Pascual Obama Asue
Hivatalos nyelv spanyol, francia, portugál
Beszélt nyelvek spanyol, fang, bube, kombe, annobóni kreol, igbo
Függetlenség Spanyolországtól
Függetlenség kikiáltása 1968. október 12.

Elődállamok Francia Guinea Francia Guinea, Spanyol Guinea
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint1 267 689 fő (2017)[1] +/-
HDI (2018[2]) 0,588 (144.) – közepes
Írástudatlanság 5,63[3]
Földrajzi adatok
Terület28 050 km²
Rangsorban 141.
Víz<1%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem közép-afrikai CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel RGE
Hívószám 240
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 115
  • 113
  • 114
Internet TLD.gq
Villamos hálózat 220-240 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C és E típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlítői-guineai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Egyenlítői-Guinea térképe

Az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[5] Az ország egyik korábbi neve Spanyol Guinea.

Nevével ellentétben az ország területén nem halad át az Egyenlítő, déli határa pontosan az északi 1 fokon halad.

FöldrajzSzerkesztés

DomborzatSzerkesztés

Az ország nagyobbik része az Alsó-Guineai partvidéken fekszik. A mangrove-mocsaras partvidék fokozatosan emelkedik az Alsó-guineai-küszöb 1000–1200 m magas fennsíkjáig. Szárazföldi részén a keskeny parti síkság őserdővel borított felföldbe és hegyvidékbe megy át.

Az Atlanti-óceánban fekvő Bioko és több más kisebb sziget vulkanikus eredetű. Bioko legmagasabb pontja a Pico de Santa Isabel 3011 m. A sziget nagyjából téglalap alakú, partjai meredekek, sziklásak. Malabo a sziget északi partján található.

VízrajzSzerkesztés

Legjelentősebb folyója: Benito.

ÉghajlatSzerkesztés

Trópusi, nedves és forró éghajlatú ország. A Rio Muni (a szárazföld) területén májustól szeptemberig tart a száraz évszak, míg Bioko szigetén decembertől februárig. Ezeken kívüli időszakban esős évszak van.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az esőerdőkben gorillák, csimpánzok, erdei elefántok élnek.

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[6] 1400 km² területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.

Természeti világörökségeiSzerkesztés

Az UNESCO világörökség listáján nincs Egyenlítői Guineából semmi.

TörténelemSzerkesztés

A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.

1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)

A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.

1963-ban belső autonómiát kapott a terület.

1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Az ország parlamentáris köztársaság. 1991 óta többpártrendszerű.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

A politika bírálata akár börtönbüntetéssel is járhat. Az állampolgárság 10 év állandó ott lakás után szerezhető meg, vagy legalább az egyik szülőnek helyi állampolgárnak kell lennie. A választójog 18 éves kortól jár.

Nemzeti színek: zöld, fehér, piros, kék.

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Egyenlítői-Guinea tartományai

Egyenlítői-Guinea közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány (provincia), amelynek az alegysége a törvényhatóság (municipio). Az ország 8 tartományra van osztva, amelyek közül a legújabb a 2017-ben létrehozott Djibloho tartomány, aminek a székhelye az új főváros, Ciudad de la Paz lesz. A tartományok további 32 törvényhatóságra vannak osztva.

Tartomány Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Annobón San Antonio de Palé 5314 17
Észak-Bioko Rebola 300 374 776
Dél-Bioko Luba 34 674 1241
Délközép Evinayong 141 986 9 931
Kié-Ntem Ebebiyín 183 664 3 943
Litoral Bata 367 348 6 665
Wele-Nzas Mongomo 192 017 5 478
Djibloho Ciudad de la Paz

Védelmi rendszerSzerkesztés

A nemzeti GDP 1%-át fordítják védelmi kiadásokra (2018-as becslés). 18 éves kor fölött a fiúknak kötelező a katonai szolgálat, aminek hossza 2 év. Nőket is besoroznak, de csak adminisztratív pozíciókba és csak a haditengerészethez.

NépességSzerkesztés

 
Malabo katedrálisa
 
Egyenlítői-Guinea népességének változása 1960-tól

Népességének változásaSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

Egyenlítői-Guinea legnagyobb városai népesség szerint (2005)
Kép Rang Város Tartomány Népesség Rang Város Tartomány Népesség Kép
 

Bata

1. Bata Litoral 173 046 11. Rebola Észak-Bioko 5450

Ebebiyín

2. Malabo Észak-Bioko 155 963 12. Bidjabidjan Kié-Ntem 4998
3. Ebebiyín Kié-Ntem 24 831 13. Niefang Délközép 4858
4. Aconibe Wele-Nzas 11 192 14. Cogo Litoral 4693
5. Añisoc Wele-Nzas 10 191 15. Nsok Kié-Ntem 4620
 

Malabo

6. Luba Dél-Bioko 8655 16. San Antonio de Palé Annobón 4433

Aconibe

7. Evinayong Délközép 8462 17. Mbini Litoral 4062
8. Mongomo Wele-Nzas 6393 18. Nsork Wele-Nzas 3769
9. Mengomeyén Wele-Nzas 5947 19. Ayene Wele-Nzas 3482
10. Micomeseng Kié-Ntem 5813 20. Nkimi Délközép 3313

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés

Az összes népességből a fangok vannak abszolút többségben (83%), a lakosság kisebb részét teszik ki a bubuék (10%), valamint egyéb népek 7%. A domináns vallás a római katolikus (84%). Protestáns a lakosság 5%-a, valamint a törzseknek is megvan a maga vallása.

A hivatalos nyelv spanyol és a francia, valamint jelen van több, a nyugati bantu nyelvekhez tartozó bennszülött nyelv is (fang, bubi, ndowé, bisió, bujeba). Annobón szigetén egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélik.[7] A hivatalos nyelvek közül a lakosság elsöprő többsége a spanyolt ismeri, a franciát alig beszélik.[8]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Az egy főre eső GDP változása 1950 és a 2010 között, Spanyolországgal összevetve.
 
A Gepetrol (nemzeti olajtársaság) székháza Malaboban

Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más kiaknázatlan ásványkincsek is. Az ország lakossága leginkább naturálgazdálkodást folytat, csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszander).

Általános adatokSzerkesztés

Gazdasága: agráripari ország. A lakosság 44%-a él a szegénységi küszöb alatt (2011-es becslés).

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

IparSzerkesztés

  • Kőolaj kitermelés és finomítás

KereskedelemSzerkesztés

Főbb export partnerek: Kína 28%, India 11,8%, Dél-Korea 10,3%, Portugália 8,7%, USA 6,9%, Spanyolország 4,9% (2017)

Főbb import partnerek: Spanyolország 20,5%, Kína 19,4%, USA 13%, Elefántcsontpart 6,2%, Hollandia 4,7% (2017)

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

Elektromos hálózat a lakosság 68%-a számára elérhető (2016). Városi területeken ez 91%.

MédiaSzerkesztés

A hírközlési csatornák (televízió, rádió, újságok) szinte kizárólag állami irányítás alatt működnek. Műholdas adások egyéni készülékkel elérhetők.

KözlekedésSzerkesztés

 
Autópálya építés Oyala mellett (2010)
  • Repülőterek száma: 2 - Malabo és Bata
  • Kikötők száma: 4 - Bioko szigeten: Malabo, Luba, a szárazföldi részen: Bata, Mbini.

A környező országok közül közúti kapcsolata Gabon felé: Cogo/Acalayong.

Kamerun felé: Ebebeyin.

Vasúti közlekedés nincs az országban. Szilárd burkolatú utak hossza: 2880 km (2017).

KultúraSzerkesztés

 
Rituális törzsi szertartás közvetítője

Oktatási rendszerSzerkesztés

A 15 évnél idősebb lakosság 95%-a tud írni-olvasni.

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

Vidéken egyes helyeken még készítenek fából készült maszkokat, amiket zenével, tánccal egybekötött szertartásokon használnak fel. A városokban lévő hasonló maszkok általában másolatok, és importból származnak. A zenés szertartásokon dobok, fából készült xilofonok és hárfák hallhatók.

Erős a történetek szóbeli átadása az egyes generációk között. Ezekben gyakoriak az állandó, hagyományos állatszereplők, például a mogorva teknős vagy az agyafúrt majom.

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

Az ország nincs felkészülve a turizmusra, az utazók ritkák. A fényképezéshez külön engedély szükséges, ennek hiányában a kamerát (vagy mobilt) könnyen elkobozhatják. Engedély birtokában is tilos katonai vagy kormányzati épületet fényképezni. A papírtérképek nyilvános használata elvileg tilos.

Az országba való belépéshez és ott-tartózkodáshoz vízum és fényképes igazolás szükséges. Ezeket Malabo vagy Bata településeken lehet megszerezni. A papírokat (különféle engedélyek, útlevél, vízum) az országban való utazás során gyakran elkérik ellenőrzésre a rendőrök vagy a katonák, és közben némi pénzt is igényelnek. Az iratokról érdemes fénymásolatot vagy fényképet készíteni, eltűnésük esetére. A szárazabb évszakban érdemes utazni az országban.

Javasolt oltásokSzerkesztés

Javasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak, illetve állatokkal való testi kontaktus esetén:

SportSzerkesztés

 
Malabo stadionja

OlimpiaSzerkesztés

Egyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.

LabdarúgásSzerkesztés

Az Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.

Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját, majd miután a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt Marokkó visszalépett a 2015-ös Afrika-kupa rendezésétől, így annak is Egyenlítői-Guinea ad otthont.[9]

ÜnnepnapokSzerkesztés

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév Día del Año Nuevo y la Noche Vieja
Mozgóünnep Nagypéntek Viernes Santo
Május 1. A munka ünnepe Día del Trabajo y Festivos
Mozgóünnep Úrnapja Corpus Christi
Június 5. Elnök napja Día del Nacimiento del Grande Obiang Nguema Az elnök, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo születésnapja
Augusztus 3. Felszabadulás napja Día de Libertad y Golpismo
Augusztus 15. Alkotmány napja Día de Leyes y Constitución
Október 12. Függetlenség napja Día de la Independencia de Guinea Ecuatorial
December 25. Karácsony Día de la Noche Buena

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. http://hdr.undp.org/en/content/2019-human-development-index-ranking
  3. http://uis.unesco.org/en/country/gq
  4. Guinea Ecuatorial: en busca de una ciudad futurista en medio de la pobreza (spanyol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  5. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  6. Archivált másolat. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
  7. El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  8. Agustín Nze: «En Guinea Ecuatorial el español es innegociable» (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  9. Guinea Ecuatorial organizará la Copa África (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 17.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlítői-Guinea témájú médiaállományokat.