Egyenlítői-Guinea
Egyenlítői-Guinea független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.
.svg){kind=small}
Területe körülbelül Magyarország egyharmada. Fővárosa a Bioko szigetén található Malabo, de a tervek szerint az új főváros a közeljövőben a szárazföld belsejében épülő modern város, Ciudad de la Paz (Oyala) lesz.[6]
Egykori spanyol gyarmat lévén az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[7]
Etimológia
szerkesztésKorábban spanyol gyarmat volt, Spanyol-Guinea néven. A függetlenség utáni neve onnan származik, hogy az Egyenlítő és a Guineai-öböl mellett található.
Az ország területén nem halad át az Egyenlítő, déli határa pontosan az északi 1 fokon halad.
Földrajz
szerkesztés
Az ország 28 051 km²-es területe két nagy részre oszlik: a kontinensen fekvő országrész nagyjából négyzet alakú, északon Kamerun, keleten és délen pedig Gabon határolja. A másik nagy földrajzi egység Bioko szigete, amely Egyenlítői-Guinea szárazföldi régiójától mintegy 160 kilométerre északnyugatra, Kamerun partvidékéhez közel fekszik a Biafra-öbölben. Biokón található az ország fővárosa, Malabo is.
A kontinentális országrész
szerkesztésAz afrikai kontinens törzsterületén fekvő országrész elnevezése Río Muni. Tengerpartja észak-déli irányban húzódik végig, a homokos strandokat délen alacsony sziklák váltják fel a parton. A mintegy 20 km széles parti síkságot a szárazföld belseje felé dombok váltják föl, amelyek fokozatosan emelkednek az Alsó-guineai-küszöb 500–1000 m magas fennsíkjáig, amelyet spanyolul mesetas-nak neveznek. Gabonból átnyúlnak a Kristály-hegység (Monts de Cristal) nyúlványai is, ilyen például a Niefang-Mikomeseng-hegylánc.
A szárazföld legjelentősebb vízfolyásai az északi határ mentén kanyargó Campo-folyó, a délebbre található Mbini, valamint a keleten de facto határfolyóként szolgáló Kié, amelyet a hivatalos határ, a keleti hosszúság 11° 20′ foka helyett használnak. A déli határnál fekszik a Muni, amely egy sor különböző folyó összeérő, mocsaras tölcsértorkolatának az elnevezése. Hogy a folyók korlátozott mennyiségű vízenergiáját kihasználják, 2012-ben Sendjében egy vízerőművet kezdtek el építeni a Mbinire.[8]
A parti síkságot üledékes kőzetek borítják, a szárazföld belsejét pedig elsősorban idős metamorf kőzetek alkotják, amelynek talajai a hosszas erózió és kimosódás miatt viszonylag rossz minőségűek.
.JPG)
Szigetek
szerkesztés
Az ország fő szigete, Bioko 72 km hosszú és 35 km széles. Kialudt vulkánjainak kúpjai, krátertavai és termékeny vulkáni talajai élesen különböznek a Río Muni tájaitól. A sziget északi részén emelkedik az egész ország legmagasabb pontja, a 3008 m magas Pico de Santa Isabel, amely szintén egy kialudt vulkán. A sziget belsejének középső és déli vidékein is alpesi jellegű hegységek emelkednek, a Moca-csúcs és a környező magaslatok, valamint a Gran Caldera hegyvonulata. Bioko partjai nagyon sziklásak, az általában 20 m magasságot is elérő parti sziklafalakat és zátonyokat csak ritkán törik meg apró öblök és homokos strandok. A nehéz megközelíthetőség különösen igaz a sziget déli részére, amely Egyenlítői-Guinea egyik leginkább elzárt és legfejletlenebb vidéke. Az északi parton egy viszonylag jó kikötőhelyre, egy vulkán félig tenger alá süllyedt kalderájára épült az ország fővárosa, Malabo. A sziget kis mérete és nagy szintkülönbségei miatt a folyók rövidek és gyorsak. Ezek közül a Musola-folyót vízenergia termelésére is használják.
Az országhoz tartozik Annobón szigete is, amely földrajzilag São Tomé és Príncipe szigetcsoportjához tartozik, Biokótol 650 km-re délnyugatra található. A szintén vulkanikus eredetű sziget körülbelül 6 km hosszú és 3 km széles, legmagasabb csúcsa a 613 méteres Santa Mina .
Éghajlat
szerkesztésA kontinentális területek és a szigetek éghajlata is jellegzetesen egyenlítői. Az év legnagyobb részében a hőmérséklet forró, sok a csapadék és gyakori a sűrű felhőzet, a pontos értékeket helyenként befolyásolja a tengerszint feletti magasság és az óceántól való távolság. A Río Muni (a szárazföld) területén a nedves évszak februártól júniusig, valamint szeptembertől decemberig tart. Az éves csapadékmennyiség a tengerparttól kelet felé haladva fokozatosan csökken: amíg az Atlanti-óceán partján fekvő Batában ez az érték 2500 mm, addig az északkeleten található Mikomesengben csak 1500 mm csapadék esik. A napi átlaghőmérséklet egész évben 26 °C (szárazföld) és 25 °C (Bioko) körül alakul. A levegő relatív nedvesség tartalma a Río Muni területén magasabb. Biokón a száraz évszak novembertől márciusig tart, az év többi része esős. A fősziget déli részén extrém csapadékmennyiségek esnek, San Antonio de Urecában az éves csapadékmenyiség eléri a 11 400 millimétert.
| Hónap | Jan. | Feb. | Már. | Ápr. | Máj. | Jún. | Júl. | Aug. | Szep. | Okt. | Nov. | Dec. | Év |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Átlagos max. hőmérséklet (°C) | 31,0 | 32,0 | 31,0 | 32,0 | 31,0 | 29,0 | 29,0 | 29,0 | 30,0 | 30,0 | 30,0 | 31,0 | 30,4 |
| Átlaghőmérséklet (°C) | 25,0 | 26,0 | 26,0 | 26,0 | 25,0 | 25,0 | 24,0 | 24,0 | 24,0 | 24,0 | 25,0 | 25,0 | 24,9 |
| Átlagos min. hőmérséklet (°C) | 19,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 22,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 21,0 | 22,0 | 21,0 | 21,0 |
| Átl. csapadékmennyiség (mm) | 42 | 33 | 110 | 187 | 179 | 224 | 284 | 188 | 277 | 238 | 92 | 36 | 1890 |
| Havi napsütéses órák száma | 148 | 152 | 108 | 120 | 117 | 69 | 46 | 58 | 48 | 68 | 99 | 139 | 1172 |
| Forrás: Climate & Temperature | |||||||||||||
Élővilág, természetvédelem
szerkesztésAz esőerdőkben gorillák, csimpánzok, erdei elefántok élnek.
Nemzeti parkjai
szerkesztésEgyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[9] 1400 km² területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.
Történelem
szerkesztés
A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.
1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)
A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolga-kereskedelem ellen.
1963-ban belső autonómiát kapott a terület.
1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban a drogfüggő Francisco Macías Nguema uralma alatt, aki a legmagasabb becslések szerint legalább félmillió ember erőszakos haláláért felelős. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.
Politika és közigazgatás
szerkesztésAz ország parlamentáris köztársaság, azonban diktatórikus rendszer van.[10][11]
T. O. Nguema Mbasogo elnök, aki a nagybátyját megbuktató katonai puccsban vette át a hatalmat, 1979 óta erősen elnyomó tekintélyuralmi rezsimet vezet.[12] Az olajvagyon és a politikai hatalom az elnök családjának kezében összpontosul.[12] A kormány gyakran őrizetbe veszi az ország ellenzéki politikusait, fellép a civil társadalmi csoportokkal szemben, és cenzúrázza a médiát.[12] Az igazságszolgáltatás elnöki irányítás alatt áll, a biztonsági erők pedig erőszakot alkalmaznak.[12] A Freedom House 2022-es jelentése a »nem szabad« országok kategóriájába sorolta E.-Guineát.[12]
A kétkamarás parlament egy 70 fős szenátusból és egy 100 fős képviselőházból áll, mindkét kamara tagjainak megbízatása öt évre szól.[12] Tizenöt szenátort az elnök nevez ki, 55-öt közvetlenül választanak; a képviselőházat is közvetlenül választják.[12]
Az állampolgárság 10 év állandó ott lakás után szerezhető meg, vagy legalább az egyik szülőnek helyi állampolgárnak kell lennie.[forrás?] A választójog 18 éves kortól jár.
Jogrendszer: részben a spanyol polgári jog és törzsi szokások alapján.[13]
Közigazgatási beosztás
szerkesztés
Egyenlítői-Guinea közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a tartomány (provincia), amelynek az alegysége a törvényhatóság (municipio). Az ország 8 tartományra van osztva, amelyek közül a legújabb a 2017-ben létrehozott Djibloho tartomány, aminek a székhelye az új főváros, Ciudad de la Paz lesz. A tartományok további 32 törvényhatóságra vannak osztva.
| Tartomány | Főváros | Népesség (fő) | Terület (km2) |
|---|---|---|---|
| Annobón | San Antonio de Palé | 5314 | 17 |
| Észak-Bioko | Rebola | 300 374 | 776 |
| Dél-Bioko | Luba | 34 674 | 1241 |
| Délközép | Evinayong | 141 986 | 9 931 |
| Kié-Ntem | Ebebiyín | 183 664 | 3 943 |
| Litoral | Bata | 367 348 | 6 665 |
| Wele-Nzas | Mongomo | 192 017 | 5 478 |
| Djibloho | Ciudad de la Paz |
Védelmi rendszer
szerkesztésA nemzeti GDP 1%-át fordítják védelmi kiadásokra (2018-as becslés). 18 éves kor fölött a fiúknak kötelező a katonai szolgálat, aminek hossza 2 év. Nőket is besoroznak, de csak adminisztratív pozíciókba és csak a haditengerészethez.
Népesség
szerkesztés
Népességének változása
szerkesztés| Lakosok száma | 252 115 | 275 470 | 274 892 | 215 109 | 312 772 | 386 418 | 471 288 | 585 983 | 696 167 | 1 847 549 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1979 | 1985 | 1991 | 1997 | 2004 | 2010 | 2023 |
Legnépesebb települések
szerkesztésEtnikumok
szerkesztés
Az ország kis lakossága ellenére számos etnikai csoporttal rendelkezik, ezek mindegyike bantu. A fangok, akik Egyenlítői-Guinea legnagyobb népcsoportját alkotják 57%-kal, eredetileg Río Muni belső vidékein éltek és a 18., valamint a 19. század során igázták le az atlanti-óceáni partvidék népeit. A fangok két nagy csoportra oszlanak, a Mbini-folyótól északra a ntumu fangok, a vízfolyástól délre pedig az okak fangok élnek. Az elmúlt évtizedekben közülük sokan Biokóra vándoroltak. Nagy számuknak köszönhetően a politikai hatalom elsősorban a fang politikusok kezében összpontosul. A kontinentális partvidék népcsoportjai, a kombék, mabeák, lengik, bengák és más kisebb törzsek a fangokhoz képest jóval hosszab ideje kapcsolatban álltak az európai hajósokkal és kereskedőkkel, így még néhány vegyesházasság és némi keveredés is létrejött. A spanyol néprajz ezeket a partvidéki népcsoportokat összefoglaló néven playeros-nak nevezi.
Bioko szigetének őslakosai a bubik, akik jelenleg az ország lakosságának 10%-át teszik ki. A bubik az ország többi népcsoportjával ellentétben hagyományosan matrilineáris társadalomban élnek, ahol a gyermekek anyai ágon örökölnek. Az első kapcsolatfelvétel megtizedelte a népet, ekkor alig néhány ezren maradtak életben. A gyarmati korszak alatt a spanyol hódítók leghűségesebb támogatóivá váltak, mivel bennük látták a biztosítékát annak, hogy a népesebb fangok nem foglalják el a szigetüket. Miután a spanyolok távoztak és függetlenné vált Egyenlítői-Guinea, a fangok beáramlása valóban megkezdődött Biokóra az 1960-as években. Francisco Macías Nguema diktátor uralma alatt (1968–1979), aki maga is fang nemzetiségű volt, a bubikat brutális eszközökkel elnyomták és üldözték. Számos bubit megöltek akit szeparatizmussal vádoltak, és kivégezték a legtöbb bubi politikust is. Egyes történészek szerint ez a szervezett üldöztetés nevezhető népírtásnak. Az erőszak újra fellángolt az 1990-es években, amikor biokói szeparatista milicisták támadásaira válaszul az egyenlítői-guineai kormány megtorlásúl bubi nemzetiségű lakosok százait tartóztatta le és vallatta ki. A diszkrimináció a népcsort ellen a 21. században is megmaradt.
Biokón élnek a Fernandinos-nak nevezett csoport tagjai is, akik a britek által a 19. században felszabadított és Afrikában letelepített rabszolgák leszármazottjai. Korábban ők alkották az ország leggazdagabb rétegét, de a spanyol uralom alatt, majd a függetlenség után nagyon sokat veszítettek befolyásukból. A sziget lakói a crioulos-ok is, akik részben portugál, részben afrikai felmenőkkel rendelkeznek. Biokón az 1970-es években a lakosság jelentős részét Nigériából érkezett vendégmunkások alkották, akik a Malabo környéki ültetvényeken dolgoztak, azonban 1975-ben 45 000 embert hazaköltöztettek, miután a nigériai kormány úgy értesült, hogy Egyenlítői-Guineában elnyomják az állampolgárait.
Annobón szigetén egykori rabszolgák leszármazottai élnek, akiket még a portugálok költöztettek oda, amikor a földdarab São Tomé és Príncipe gyarmatához tartozott.
Nyelvek
szerkesztésAz ország népcsoportjai mind a saját nyelvükön beszélnek, ezek mindegyike a bantu nyelvcsaládhoz tartozik, közülük a legtöbb aktív beszélővel a fang és a bubi nyelv rendelkezik. Egyenlítői-Guinea hivatalos nyelvei a spanyol és a francia. A spanyolt használják a sajtóban, az iskolai oktatásban és közvetítő nyelvként a szárazföldön és Biokón is. 1983-óta az ország igyekszik szorosabb gazdasági kapcsolatokat kialakítani Franciaországgal és a térség többi francianyelvű országával, így a nyelvet tantárgyként kötelezővé tették az iskolai oktatásban és 1997-ben hivatalos státuszt adtak neki. A fentebb említett nyelveken kívül Biokón használatban van egy angolon alapuló kreol is, Annobón szigetén pedig egy portugál kreol nyelvet, a Fa d’Ambót beszélnek.[14][15]
Vallás
szerkesztésEgyenlítői-Guineában a fő vallás a kereszténység, amelyhez a lakosság kb. 93%-a tartozik. A római katolikusok alkotják a többséget (88%), míg a kisebbséget a protestánsok (5%). A lakosság kb. 2%-a az iszlám híve (főleg szunnita). A fennmaradó 5% az animizmus, a baháʼí és más vallások híve.[16]
Szociális rendszer
szerkesztés
Gazdaság
szerkesztés
A nagy olajtartalékok felfedezése és kiaknázása hozzájárult az elmúlt évtizedekben a jelentős gazdasági növekedéshez.[13] Az erdőgazdálkodás, a mezőgazdaság és a halászat szintén a GDP fő összetevői.[13]
Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más kiaknázatlan ásványkincsek is.
Gazdasága: agráripari ország. A lakosság 44%-a él a szegénységi küszöb alatt (2011-es becslés).
Mezőgazdaság
szerkesztésAz ország lakossága leginkább önellátó gazdálkodást folytat,[13] csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszander).
Főbb termények: kávé, kakaó, rizs, jamgyökér, manióka (tápióka), banán, pálmaolaj. [13]
Ipar
szerkesztésKőolaj-kitermelés és -finomítás
Külkereskedelem
szerkesztés- Exporttermékek: kőolaj, fa, kávé, kakaó.
- Importtermékek: olajipari termékek, feldolgozott termékek, textília, élelmiszer, iparcikkek, gyógyszerek.
- Főbb kereskedelmi partnerek: Kína, India, Dél-Korea, USA.
Főbb export partnerek: Kína 28%, India 11,8%, Dél-Korea 10,3%, Portugália 8,7%, USA 6,9%, Spanyolország 4,9% (2017)
Főbb importpartnerek: Spanyolország 20,5%, Kína 19,4%, USA 13%, Elefántcsontpart 6,2%, Hollandia 4,7% (2017)
Az országra jellemző egyéb ágazatok
szerkesztésElektromos hálózat a lakosság 68%-a számára elérhető (2016). Városi területeken ez 91%.
Média
szerkesztésA hírközlési csatornák (televízió, rádió, újságok) szinte kizárólag állami irányítás alatt működnek. Műholdas adások egyéni készülékkel elérhetők.
Közlekedés
szerkesztés
- Repülőterek száma: 2 - Malabo és Bata
- Kikötők száma: 4 - Bioko szigeten: Malabo, Luba, a szárazföldi részen: Bata, Mbini.
A környező országok közül közúti kapcsolata Gabon felé: Cogo/Acalayong.
Kamerun felé: Ebebeyin.
Vasúti közlekedés nincs az országban. Szilárd burkolatú utak hossza: 2880 km (2017).
Telekommunikáció
szerkesztés| Hívójel prefix | 3C |
| ITU zóna | 47 |
| CQ zóna | 36 |
Kultúra
szerkesztés
Oktatási rendszer
szerkesztésA 15 évnél idősebb lakosság 95%-a tud írni-olvasni.
Kulturális intézmények
szerkesztésMűvészetek
szerkesztésHagyományok, néprajz
szerkesztésVidéken egyes helyeken még készítenek fából készült maszkokat, amiket zenével, tánccal egybekötött szertartásokon használnak fel. A városokban lévő hasonló maszkok általában másolatok, és importból származnak. A zenés szertartásokon dobok, fából készült xilofonok és hárfák hallhatók.
Erős a történetek szóbeli átadása az egyes generációk között. Ezekben gyakoriak az állandó, hagyományos állatszereplők, például a mogorva teknős vagy az agyafúrt majom.
Gasztronómia
szerkesztésA helyi konyha a spanyol és őshonos gasztronómia, valamint muzulmán (többek között marokkói) kulináris elemek keveréke. Gyakori hozzávalók a különféle húsok (háziállatok, vadak, importhúsok), akárcsak a baromfi, csiga és a hal. A zöldségnövények közül az édesburgonya, kenyérfagyümölcs, tápióka, jamgyökér és földimogyoró a legfontosabbak.[17]
Ismert fogások a térségből a borsleves, amely tartalmaz még húst és szerecsendiót, a sopa de pescado con cacahuete, ami egy földimogyoróból, halból, hagymából és paradicsomból főzött leves, illetve a sohquttahhash leves, melynek összetevői bab, csemegekukorica, kukoricás marhahús, fehérrépa, sózott sertéshús, paradicsom, édespaprika és okra.[17]
Jellemző italok a pálmabor, különféle pálinkák, a cukornádból főzött malamba és a sör.[17]
Turizmus
szerkesztésAz ország nincs felkészülve a turizmusra, az utazók ritkák. A fényképezéshez külön engedély szükséges, ennek hiányában a kamerát (vagy mobilt) könnyen elkobozhatják. Engedély birtokában is tilos katonai vagy kormányzati épületet fényképezni. A papírtérképek nyilvános használata elvileg tilos.
Az országba való belépéshez és ott-tartózkodáshoz vízum és fényképes igazolás szükséges. Ezeket Malabo vagy Bata településeken lehet megszerezni. A papírokat (különféle engedélyek, útlevél, vízum) az országban való utazás során gyakran elkérik ellenőrzésre a rendőrök vagy a katonák, és közben némi pénzt is igényelnek. Az iratokról érdemes fénymásolatot vagy fényképet készíteni, eltűnésük esetére. A szárazabb évszakban érdemes utazni az országban.
Javasolt oltások
szerkesztésJavasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (magas a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (magas a fertőzésveszély)
- Sárgaláz
- Dengue-láz
- Malária ellen gyógyszer van (nagy a kockázata a fertőzésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak, illetve állatokkal való testi kontaktus esetén:
Sport
szerkesztés
Olimpia
szerkesztésEgyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.
- Bővebben: Egyenlítői-Guinea az olimpiai játékokon
Labdarúgás
szerkesztésAz Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.
- Legjobb eredmény: CEMAC Kupa 2006 - Aranyérem
Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezte a 2012-es afrikai nemzetek kupáját, majd miután a 2014-es nyugat-afrikai Ebola-járvány miatt Marokkó visszalépett a 2015-ös Afrika-kupa rendezésétől, így annak is Egyenlítői-Guinea ad otthont.[18]
Ünnepnapok
szerkesztés| Dátum | Elnevezés | Helyi név | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Január 1. | Újév | Día del Año Nuevo y la Noche Vieja | |
| Mozgóünnep | Nagypéntek | Viernes Santo | |
| Május 1. | A munka ünnepe | Día del Trabajo y Festivos | |
| Mozgóünnep | Úrnapja | Corpus Christi | |
| Június 5. | Elnök napja | Día del Nacimiento del Grande Obiang Nguema | Az elnök, Teodoro Obiang Nguema Mbasogo születésnapja |
| Augusztus 3. | Felszabadulás napja | Día de Libertad y Golpismo | |
| Augusztus 15. | Alkotmány napja | Día de Leyes y Constitución | |
| Október 12. | Függetlenség napja | Día de la Independencia de Guinea Ecuatorial | |
| December 25. | Karácsony | Día de la Noche Buena |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://data.who.int/countries/226, 2024. november 23.
- ↑ World Population Review
- ↑ World Population Review 2022
- ↑ Archivált másolat. [2020. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. június 29.)
- ↑ http://uis.unesco.org/en/country/gq
- ↑ Guinea Ecuatorial: en busca de una ciudad futurista en medio de la pobreza (spanyol nyelven). BBC. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ mulyungi, patrick: Equatorial Guinea receives financial support for its Sendje hydroelectric power plant project (amerikai angol nyelven). Constructionreview, 2020. július 6. (Hozzáférés: 2023. szeptember 2.)
- ↑ Archivált másolat. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 22.)
- ↑ (2020. december 2.) „Equatorial Guinea 2020 Human Rights Report”, 15. o. [2021. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ Democracy Index 2020 (brit angol nyelven). Economist Intelligence Unit . (Hozzáférés: 2021. december 17.)
- ↑ a b c d e f g Equatorial Guinea: Freedom in the World 2022 Country Report (angol nyelven). Freedom House. (Hozzáférés: 2022. augusztus 16.)
- ↑ a b c d e CIA World Factbook
- ↑ El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ Agustín Nze: «En Guinea Ecuatorial el español es innegociable» (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
- ↑ International Religious Freedom Report for 2017. [2020. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
- ↑ a b c Equatorial Guinea Food & Dining
- ↑ Guinea Ecuatorial organizará la Copa África (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 17.)
Források
szerkesztés- A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
- Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5
- Lonely Planet: Africa, Equatorial Guinea
- The World Factbook Archiválva 2020. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
szerkesztés
- hivatalos oldal Archiválva 2006. április 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
