Az egyistenhit vagy monoteizmus az egy, élő, és személyes Istenbe vetett hit, illetve a róla szóló tanítás. Ellentéte a többistenhit. A Föld lakosságának mintegy fele tartozik a három nagy monoteista vallás (Ábrahámi vallások) valamely csoportjához, ezek a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám.

TörténetSzerkesztés

ÓkorSzerkesztés

A monoteizmus megjelenése az i. e. 3. évezredig vezethető vissza. A kristályosodási folyamat, mely szerint a félistenek (kisebb istenek) a legnagyobb Isten megnyilvánulásai, a hinduizmus korai fázisaiban is megfigyelhető. A kutatók megállapították, hogy a világ örökkévaló urának képzete az ősi indiaiaknál, kínaiaknál, görögöknél, sőt még egyes természeti népeknél önállóan is előfordult.[1]

Az egyistenhit bizonyított jelei már az ókori Egyiptomban is megtalálhatók. Ehnaton fáraó (i. e. kb. 1367–1350) nevéhez fűződik az Amarna-reform, mely során Aton istent ruházták fel az egyetlen isten rangjával. Van olyan elképzelés, miszerint a többistenhívő panteonok alapvetően korai monoteizmusokból alakultak ki, sőt Étienne Drioton szerint a henoteizmus is „látens monoteizmus”.

Az egyistenhit előzménye, az ún. henoteizmus megjelent a vaskori Dél-Ázsiában is (i. e. 1200– ) a védikus időszakban.[2][3] Az ősi hindu teológia monista volt, de az imádatban nem volt szigorúan egyistenhívő, mert továbbra is fenntartotta sok isten létét, akiket a legfelsőbb lény, Brahman aspektusaként hirdettek.[4]

Legtisztább formájában azonban a szemita zsidóknál jelent meg a Közel-Keleten az i. e. 2. évezred közepén-végén. A monoteizmus legősibb könyve a Tóra, Mózes első öt könyve. Ennek a kiterjesztése a Talmud. A héber Bibliához (zsidó szentírás) még számos további könyv tartozik. Ennek az 1. században kibővített változata a kereszténység szent könyve, a Biblia.

Az i. e. 1. évezredtől kezdve a zoroasztriánusok mindenekelőtt az egy Isten felsőbbrendűségében hittek: Ahura Mazdában, mint "Mindennek Teremtőjében",[5] aki a legfőbb lény minden más előtt.[6][7][8] Mindazonáltal a zoroasztrizmus nem volt szigorúan monoteista [9] mert más jazatákat is tisztelt Ahura Mazda mellett. [megj. 1]

Számos ókori görög filozófus, köztük Xenophanesz és Antiszthenesz hitt egy politeista monizmusban, amely némi hasonlóságot mutat az monoteizmushoz.[4]

KözépkorSzerkesztés

Az iszlám vallás szent könyve, a jóval későbbi Korán (7. század), jelentős elemeket tartalmaz a keresztény, illetve zsidó Bibliából.

Monoteista vallásokSzerkesztés

Ábrahámi vallásokSzerkesztés

Más egyistenhitekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 228. oldal, Gondolat Kiadó, 1977
  2. Sharma, Chandradhar. Chronological Summary of History of Indian Philosophy, Indian Philosophy: A Critical Survey. New York: Barnes & Noble, vi. o. (1962) 
  3. HYMN CXC. Creation.
  4. a b Gnuse, Robert Karl. No Other Gods: Emergent Monotheism in Israel. Sheffield Academic Press, 225. o. (1997. május 1.). ISBN 1-85075-657-0 
  5. Yasna, XLIV.7
  6. "First and last for all Eternity, as the Father of the Good Mind, the true Creator of Truth and Lord over the actions of life." (Yasna 31.8)
  7. "Vispanam Datarem", Creator of All (Yasna 44.7)
  8. NYÂYIS.
  9. Zoroastrianism. Britannica.com . Encyclopaedia Britannica. (Hozzáférés: 2017. július 16.)

JegyzetekSzerkesztés

  1. A jazaták a kereszténység angyalaihoz hasonló lények.

ForrásokSzerkesztés

  • Gecse 1985: Gecse Gusztáv: A marxista valláskritika és egyházpolitika. Budapest: Kossuth. 1985–86. 16–17. o.