Eiger

hegy a berni-alpokban, Svájcban

Eiger egy 3970 méter magas hegy a Berni-Alpokban, Svájcban, a Berni-felvidéken, Grindelwald és Lauterbrunnen települések felett. A Mönch és a Jungfrau hegyekkel együtt a svájci Alpok legemblematikusabb részét alkotják. A hegy északi oldala 3000 méteres magasságokban emelkedik Grindelwald és Lauterbrunnen völgyei fölé. A déli oldal egy nagy gleccserre néz, a Jungfrau-Aletsch nevű gleccserre, mely az Alpok legnagyobb gleccser-vidéke.

Eiger
Eiger, északi fal, részlet
Eiger, északi fal, részlet

Magasság3970 m
Hely  Svájc
Hegység Berni-felvidék
Relatív magasság362 m
Első megmászás 1858. augusztus 11.
Elhelyezkedése
Eiger (Svájc)
Eiger
Eiger
Pozíció Svájc térképén
é. sz. 46° 34′ 39″, k. h. 8° 00′ 19″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 39″, k. h. 8° 00′ 19″
A Wikimédia Commons tartalmaz Eiger témájú médiaállományokat.

Az Eiger leghíresebb látványossága az északi oldal sziklafala (Eigerwand, vagy Nordwand), mely 1800 méteres, és ez az Alpok legnagyobb északi sziklafala. Ide helikopteres túrákat is szerveznek.[1] Az Eigert először 1858-ban mászták meg, a legveszélyesebb északi falat 1938-ban. 1935 óta több mint 64 hegymászó lelte itt a halálát mászás közben, ezért ezt az oldalt „halálfalnak” is hívják.

GeográfiaSzerkesztés

Az Eiger Grindelwald és Lauterbrunnen települések és völgyei között fekszik, 2,2 km-re Mönch-től és 5,6 km-re a Jungfrau-tól. A legközelebbi település Grindelwald (5 km), Lauterbrunnen és Wengen 7-7 km távolságban. Az Eigernek három oldala van: az északi, nyugati és a délkeleti. Az északi oldal alatt van Kleine Scheidegg (3 km), mely egy hegyi üdülőhely és egyben hágó is. Ez köti össze Grindelwald és Lauterbrunnen településeket. Ezek mind elérhetők hegyi vasúton Interlakenből. A Jungfrau fogaskerekű vasút lassan mászik fel a Kleine Scheidegg állomásra, ahol át kell szállni a Jungfraujoch felé, mely a legmagasabb pont Európában, melyet vasúton lehet elérni. Lauberhorn drótkötélpályán is elérhető Grindelwaldból.[2][3]

A hegyi vasúton utazva panoráma kép nyílik mind az Eigerre, a Mönchre és a Jungfrau hegyekre. A hegy minden oldala a Lütschine folyót táplálja. A hegy északi oldala szinte sosem jeges, de a másik oldalon jelentős gleccser alakult ki. Az Eiger-gleccser a nyugati oldalról halad a Mönch felé 2400 méterig, egészen az Eigergletscher vasútállomásig. A keleti oldalon az Eismeer tart lefele 1300 méterig, az alsó Grindewald-gleccseren át a Fekete Lütschine folyóba. A déli és keleti oldalon egy 20 km hosszú gleccser alakult ki. Az egész régiót, benne a magas csúcsokat és a gleccsereket, 2001-ben az UNESCO világörökségi területnek nyilvánította.

2006-ban az Eiger keleti oldaláról leszakadt egy közel 700 000 köbméteres sziklatömb, mely lakatlan területre zuhant, károkat nem okozott.[4]

További információkSzerkesztés

  • Heinrich Harrer: A fehér Pók. Az Eiger krónikája; ford. Balázs István; Park, Budapest, 2003 (Veszélyes övezet)
  • Jon Krakauer: Álmok az Eigerről. Az ember és a hegy találkozása; ford. Komáromy Rudolf; Park, Budapest, 2011 (Veszélyes övezet)
  • Puskás Gyula István: Svájc; 2011, Medicina Kiadó, 496 oldal, ISBN 978-963-243952-5

JegyzetekSzerkesztés

  1. Reinhold Messner, The Big Walls: From the North Face of the Eiger to the South Face of Dhaulagiri, p. 41
  2. map.geo.admin.ch
  3. Eisenbahnatlas Schweiz. Verlag Schweers + Wall GmbH. 2012. p. 82. ISBN 978-3-89494-130-7.
  4. http://www.nbcnews.com/id/13856484/