Főmenü megnyitása
A mahászanghika iskolával azonosított adzsantai barlangtemplomok, Mahárástra, India
Pipal.jpg
Korai
buddhizmus
Szövegek

Gandhárai szövegek
Ágamák
Páli kánon

Tanácskozások

1. tanácskozás
2. tanácskozás
3. tanácskozás
4. tanácskozás

Iskolák

Első szangha
 Mahászánghika
 ├ Ekavjávahárika
 ├ Lokottaraváda
 ├ Bahusrutíja
 ├ Pradzsnaptiváda
 └ Csaitika
 Szthaviraváda
 ├ Mahísászaka
 ├ Dharmaguptaka
 ├ Kásjapíja
 ├ Szarvásztiváda
 └ Vibhadzsjaváda
  └ Théraváda

.

Az ekavjávahárika (szanszkrit, kínai: 一說部, pinjin: Yī Shuō Bù) korai buddhista iskola volt, amelyről úgy tartják, hogy Asóka király idején vált szét a mahászánghika iskolától.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Kapcsolata a mahászanghika iskolávalSzerkesztés

Taranatha, a tibeti buddhizmus egyik volt lámája szerint az ekavjávahárika, a lokottaraváda és a gokulika lényegében ugyanaz.[1] Úgy vélte, hogy az ekavjávahárika egy általános kifejezés a mahászanghika irányzatra.[2] A mahászanghika egyházszakadásával az ekavjávahárika, a gokulika és a lokottaraváda hármas csoport jött létre. A.K. Warder Indiai buddhizmus (Indian Buddhism) című könyvében megjegyzi, hogy későbbi időkben alig találni említést az ekavjávahárika irányzatra, mivel egyszerűen a mahászanghika részének tekintették.[3]

Korai történeteSzerkesztés

Paramartha, 6. századi indiai szerzetes azt írta, hogy a történelmi Buddha parinirvánája után 200 évvel a mahászanghika iskola jelentős része Rádzsgírtól északra tette át a székhelyét és az alapján szétváltak, hogy a mahájána tanításokat betegyék-e a kánonba (Tipitaka) vagy sem.[4] Három csoportra bomlottak aszerint, hogy melyik milyen mértékben és milyen minősítésben fogadta el a mahájána szövegeket.[5] Paramartha szerint az ekavjávahárika elfogadta a mahájána szútrákat, hogy azok Sakjamuni Buddha szavai (buddha-vacsana).[6]

TanokSzerkesztés

Negyvennyolc tézisSzerkesztés

Vaszumitra szerint ekavjávahárika, gokulika és lokottaraváda iskolák tanaiban nem különböztek egymástól.[7] Mindhárom mahászanghika szekta tanai 48 tézisre épültek.[8] Ezek közül húsz foglalkozott a buddhák és bodhiszattvák természetfeletti képességeivel.[9] Mindhárom iskolában úgy vélték, hogy Buddha képes volt egyetlen gondolatmomentumában ismerni a teljes dharmát (tan).[10]

Felsőbbrendű beszédSzerkesztés

Az ekavjávahárika irányzatban úgy tartották, hogy Buddha beszédei felsőbbrendű jelentéssel bírnak.[11] Kihangsúlyozták Gautama Buddha felsőbbrendűségét, amely által lényegében ő egy örökre megvilágosodott lény volt és nem is volt fizikális. A négy nemes igazságot úgy értelmezték, hogy azt egyetlen bölcsességen keresztül lehet tökéletesen elsajátítani.[12]

Alapvetően tiszta tudatSzerkesztés

Az ekavjávahárika követői szerint minden érző lény alapvetően és eleve tiszta tudattal rendelkezik, amelyet azonban elhomályosított a szenvedés.[13] A Buddhához hasonló természetű tudat koncepciója hasonlít a mahájána tanaiban szereplő buddha-természet és dharmakája (a három buddha-test közül az egyik) koncepcióira, valamint olyan mahájána szútrák tanaira, mint a Lótusz szútra vagy az Avatamszaka-szútra.[14]

ForrásokSzerkesztés

  1. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 48
  2. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 19
  3. Warder, A.K. Indian Buddhism. 2000. p. 281
  4. Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. pp. 50-51
  5. Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 51
  6. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 68.
  7. Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 214
  8. Walser, Joseph. Nāgārjuna in Context: Mahāyāna Buddhism and Early Indian Culture. 2005. p. 214
  9. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 56
  10. Yao, Zhihua. The Buddhist Theory of Self-Cognition. 2005. p. 11
  11. Sree Padma. Barber, Anthony W. Buddhism in the Krishna River Valley of Andhra. 2008. p. 67.
  12. Rockhill, William. The Life of Buddha And the Early History of His Order Derived from Tibetan. pp. 187-188
  13. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 90
  14. Baruah, Bibhuti. Buddhist Sects and Sectarianism. 2008. p. 90

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés