Elisabeth Mann Borgese

tengerjogi szakértő, ökológus

Elisabeth Veronika Mann (München, 1918. április 24.St. Moritz, 2002. február 8.) német származású tengerjogi szakértő, ökológus, író, publicista és szakíró, a Római Klub egyik alapítója és sokáig egyetlen női tagja, Thomas Mann és Katharina Pringsheim ötödik gyermeke, becenevén Médi.

Elisabeth Mann Borgese
Született1918. április 24.[1][2][3][4][5]
München[6][7]
Elhunyt2002. február 8. (83 évesen)[1][3][4][5][8]
St. Moritz[9]
Állampolgársága
HázastársaGiuseppe Antonio Borgese (1939 – 1952. december 4.)[11][12][13]
Gyermekei
  • Angelica Borgese
  • Marcel Deschamps
  • Dr. Dominica Borgese
SzüleiKatia Mann
Thomas Mann
Foglalkozása
  • író
  • ökológus
  • egyetemi oktató
IskoláiFreies Gymnasium Zürich (1933–1935, érettségi vizsga)
Kitüntetései
  • Member of the Order of Canada
  • honorary doctorate of Concordia University
  • Caird Medal (1999)
Halál okatüdőgyulladás
SírhelyeKilchberg cemetery[14]

A Wikimédia Commons tartalmaz Elisabeth Mann Borgese témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Katia Mann gyermekeivel 1919 körül (a bal szélen áll Monika, mellette Golo, Michael, Klaus, Elisabeth és Erika)

Élete szerkesztés

Apja legkedvesebb gyermeke volt Erika mellett, emlékét őrzi a Gesang vom Kindchen, Unordnung und frühes Leid, és a Mario és a varázsló. A realitások talaján álló, életvidám Elisabeth a világhírű apa árnyékában is boldog akart és tudott lenni. Münchenben a Felsőbb Leányiskolában, Zürichben a Freies Gymnasiumban tanult. Elvégezte a zongora tanszakot a Zürichi Konzervatóriumban. Szülei férfisoviniszták voltak, apja alkalmanként kijelentette, hogy a nők jó másodosztályt képviselnek.[15] Elisabeth nőjogi kérdések iránt kezdett érdeklődni, feminista kiadványokat olvasott. Édesanyja családjában már volt erre példa. Hedwig Dohm, Elisabeth dédanyja volt a legelső német női jogharcos. 1938-ban szüleivel az Egyesült Államokba emigrált, apja a Princetoni Egyetem tanára lett. Ott ismerkedett meg a nála 36 évvel idősebb Giuseppe Antonio Borgese olasz történésszel és irodalomtudóssal, aki azért hagyta el hazáját, mert nem akart felesküdni a nemzetiszocilista eszmékre a Milánói Egyetemen.

1939-ben házasodtak össze, Chicagóba költöztek, Borgese a Chicagói Egyetemen tanított olasz irodalmat. 1945 és 1952 között Elisabeth részt vett férjével együtt annak a bizottságnak a munkájában, amely egy Világalkotmány létrehozásán dolgozott az egyetemen. A bizottságban közgazdászok, gazdaságtörténészek, történészek, irodalomtudósok, antropológusok is részt vettek. A globális világalkotmány előzetes tervezete (1947–1948) tartalmazta, hogy a népek egyetértenek abban, hogy az emberek szellemi szintjének és fizikai jólétének növelése az emberiség közös célja. E cél eléréséhez egyetemes béke szükséges, a béke megteremtéséhez pedig igazságosság…a háborúkat az egymással rivalizáló nemzetállamok okozzák, ezért véget kell vetni a nemzetállamok korának, helyette Szövetséges Világköztársaságot kell létrehozni, amelynek a jelen alkotmánytervezet az alaptörvénye. Az alkotmánytervezet többek között azt is hangsúlyozta, hogy a föld, a víz, a levegő és az energia az emberiség közös tulajdona, amellyel mindig úgy kell gazdálkodni, hogy a közjót szolgálja.[16]

1952-ben, a mccarthyzmus erősödésekor visszatértek Olaszországba, de Borgese három hónap múlva váratlanul meghalt. Elisabeth Firenzében maradt, nevelte két leányát, és írt, publikált. 1960-ban jelent meg a To whom it may concern, 1963-ban pedig az Ascent of Woman.

1964-ben a Chicagói Egyetem egykori tanára, Robert Hutchins, aki szintén tagja volt a világalkotmánnyal foglalkozó bizottságnak, tudományos segédmunkatársnak hívta Santa Barbarába, a Demokratikus Intézményeket Tanulmányozó Központba.

 
Az Elisabeth Mann Borgese német kutatóhajó

A chicagói évek játszottak később jelentős szerepet abban, hogy Elisabeth a tengerek és óceánok állapotmegőrzéséért harcolt. 1967-től rendszeresen részt vett az ENSZ tengerjogi konferenciáin. Mottója volt, hogy meg kell menteni az óceánokat, ha meg akarjuk menteni magunkat. Málta ENSZ küldöttével, Arvid Pardóval együtt elérte, hogy a nemzetközi tengerjog az emberiség közös örökségének tekintse a tengerfenék ásványkincseit, és a tengerek élővilágát.[17]

1970-ben Pacem in Maribus (Béke a világ tengerein) konferenciát rendezett Máltán. 1972-ben létrehozta az óceánok állapotmegőrzését felügyelő tudományos intézményt, a Nemzetközi Óceán Intézetet (The International Ocean Institute) Máltán. Azóta 25 Óceán Intézet nyílt a világ különböző helyein. Az 1976-ban megjelent könyvét Das Drama der Meere (A tengerek drámája) 13 nyelvre lefordították. 1980-tól Halifaxban a Dalhousie Egyetemen tanított politikatudományokat és nemzetközi tengerjogot. Neki köszönhető a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság felállítása Hamburgban, 1996-ban, 2011-ben német kutatóhajót neveztek el róla. Sívakáción volt St. Moritzban, amikor váratlanul meghalt.

Művei szerkesztés

  • To Whom it May Concern
  • Ascent of Woman
  • Wie man mit den Menschen spricht
  • The Drama of the Oceans
  • Seafarm: The Story of Aquaculture
  • Die Zukunft der Weltmeere. Ein Bericht für den Club of Rome
  • Der unsterbliche Fisch
  • Mit den Meeren leben. Über den Umgang mit den Ozeanen als globaler Ressource
  • Wie Gottlieb Hauptmann die Todesstrafe abschaffte

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Internet Speculative Fiction Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Brockhaus (német nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  8. Vegetti Catalog of Fantastic Literature (olasz nyelven)
  9. Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  10. Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  11. Jüngste Tochter von Thomas Mann gestorben
  12. http://data.bnf.fr/12017628/giuseppe_antonio_borgese/
  13. Kindred Britain
  14. http://www.kilchberg.ch/xml_1/internet/de/application/d20/d24/d302/f243.cfm, 2015. november 20.
  15. Elisabeth Mann: Anwältin der Meere (német nyelven). Bayerischer Rundfunk, 2011. november 3. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
  16. Preliminary Draft of a World Constitution (angol nyelven). World Beyond Borders, 1947–1948. (Hozzáférés: 2016. április 10.)
  17. Elisabeth Mann Borgese (német nyelven). mare online. (Hozzáférés: 2016. április 10.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés