Elkobzás
| Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést. Kérünk, segíts bővíteni a cikket, vagy jelezd észrevételeidet a vitalapján. |
Az elkobzás (latin confiscatio) egy intézkedés a büntetőjogban, illetve a szabálysértési jogban.
A hatályos magyar büntetőjogban szerkesztés
El kell kobozni azt a dolgot,
- a) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
- b) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak,
- c) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.[1]
El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.[2]
A hatályos magyar szabálysértési jogban szerkesztés
- Az elkobzás a szabálysértés miatt alkalmazható intézkedések egyike. [3]
- Figyelmeztetés mellett csak elkobzás alkalmazható, az intézkedések egyéb esetekben önállóan, egymás vagy büntetés mellett is alkalmazhatók.[4]
Története szerkesztés
Elkobzás (confiscatio), a vagyonbüntetések azon neme, mely a bűnös vagyona egy részének, egyes tárgyainak, vagy egész vagyonának, az állam részére való elvonásában áll. Az elkobzást az ókorban és a középkorban a magán- vagy nyilvános elégtétel szempontjából igen gyakran alkalmazták. Büntetésként már alig fordul elő.[5]
Az 1978. évi Btk-ban szerkesztés
El kell kobozni azt a dolgot,
a) amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak, vagy arra szántak,
b) amelynek birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik,
c) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
d) amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak.[6]
El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósul.[7]
Az (1) bekezdés a) és d) pontja esetében az elkobzást nem lehet elrendelni, ha a dolog nem az elkövető tulajdona, kivéve, ha a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.[8] Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető gyermekkor vagy kóros elmeállapot miatt nem büntethető, vagy ha az elkövetőt megrovásban részesítették.[9]
Az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az a kölcsönzött kulturális javak különleges védelméről szóló törvényben meghatározott különleges védelem időtartama alatt nem hajtható végre.[10]
Nincs helye elkobzásnak a cselekmény büntethetőségének elévülésére megállapított idő, de legalább 5 év elteltével.[11] Nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed.[12] Az elkobzott dolog tulajdonjoga törvény eltérő rendelkezése hiányában az államra száll.[13]
A Btk. 77. § (1) bekezdésének a) és d) pontjában meghatározott esetben az elkobzás kivételesen mellőzhető, ha az elkövetőre vagy a tulajdonosra a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki.[14][15]
Források szerkesztés
- 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 72. §
- Magyar katolikus lexikon
- 1978. évi IV. törvény (Btk.) 77. §
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2012. évi C. törvény 72. § (1) bek.
- ↑ 2012. évi C. törvény 72. § (2) bek.
- ↑ 2012. évi II. törvény 8. § (1) bek. b. pontja
- ↑ 2012. évi II. törvény 8. § (2) bek.
- ↑ Magyar Lexikon 6. Dánia-Encziklopédia (Budapest, 1880) 584. old.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (1) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (3) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (3) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (4) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (4a) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (5) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (6) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (7) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77/A. § (1) bek.
- ↑ 1978. évi IV. törvény 77. § (7) bek.