Főmenü megnyitása
Endomikorrhizális búza

Az endomikorrhiza (belső mikorrhiza) a növény-gomba gyökérkapcsolatok egyik fő csoportja. Nevüket onnan kapták, hogy a szimbiózisban részt vevő gombák hifái behatolnak a növény sejtfalába, és ott a kéregsejtekben binárisan elágazó (arbuszkulumokat, azaz „fácskákat”), illetve duzzadt hólyag vagy ballon (vezikulum, azaz „hólyagocska”) formájú betüremkedéseket hoznak létre. Ezért leggyakoribb típusukat korábban vezikulo-arbuszkuláris mikorrhizáknak (VAM) is nevezték; ehelyett mostanság az egyszerűbb arbuszkuláris mikorrhiza (AM) név használatos.

KialakulásaSzerkesztés

ősmaradványok és molekuláris genetikai bizonyítékok egyaránt arra utalnak, hogy ez a mutualizmus 400–460 millió éve jelent meg, amikor az első növények feltűntek a szárazföldön. Ebben az időben az arbuszkuláris mikorrhizák különösen nagy segítséget nyújthattak a növényeknek az ellenséges körülmények (tápanyag- és vízhiány) leküzdésében.

A gomba és a növény kapcsolataSzerkesztés

A gomba hifái valójában nem hatolnak be a protoplazmába, tehát a sejt belsejébe, csak betüremkednek a sejtmembránon át. Az arbuszkulumok szerkezete jelentősen megnöveli a hifa és a sejt citoplazmájának érintkezési felületét, ami megkönnyíti a tápanyagok szállítását. A vezikulumok vélhetőleg a gomba anyagcseretermékeit tárolják.

A kapcsolatban részt vevő gombákSzerkesztés

Arbuszkuláris mikorrhizákat csak egy viszonylag kevés (körülbelül száz) fajból álló, önálló gombacsoport alkot. Ezeket a nemzetségeket:

az újabb DNS-vizsgálatok alapján külön rendszertani törzsbe különítették el endomikorrhiza-gombák (Glomeromycota) néven. Az ide tartozó gombák egyáltalán nem szakosodnak egy-egy növényre: bár többnyire lágyszárúakkal, de néha fás szárú növényekkel is társulnak.

Az endomikorrhiza-gombák kizárólagos szimbionták: in vitro nem, csak növényi gyökérrel együtt élve szaporodnak. Hifáik sokmagvúak, válaszfal nélkül. Vegetatív úton keletkező spórákkal szaporodnak (tehát nem fejlesztenek termőtestet). A spórák a gyökerekből a talajba ágazó hifákon fejlődnek egyesével vagy csoportosan. Sok millió éve aszexuálisan szaporodnak, ráadásul az egyedek számos, genetikusan eltérő sejtmagot tartalmazhatnak – részben a mutációk, részben a genetikusan eltérő hifák összeolvadása miatt. Egy-egy micélium különböző részei különböző sejtmagokat tartalmazhatnak, amitől maga az „egyed” fogalma válik kérdésessé, hiszen az egy genom = egy egyed szabály itt érvénytelen. A jelenség neve: heterokariózis.[2]

Az endomikorrhiza-gombák a leggyakoribb talajgombák közé tartoznak.[3]

A kapcsolatban részt vevő növényekSzerkesztés

Az arbuszkuláris mikorrhiza a legősibb és legelterjedtebb mikorrhiza-típus. A növénycsaládok mintegy 85%-ában megtalálható. A legismertebb, mikorrhizákat nem képző növénycsaládok:

TípusaiSzerkesztés

Az endomikorrhizák további fajtái az arbuszkuláris mikorrhizák mellett:

Az endomikorrhiza két fő morfológiai típusa az Arum- és a Paris-típusú szimbiózis.

ForrásokSzerkesztés

  1. Jakucs Erzsébet: A föld alatti gombavilág titkai (megjelent: Természet Világa 140. évfolyam 9. szám [2009. szeptember], 413-415. oldal)
  2. Hijri M & Sanders IR. 2005. Low gene copy number shows that arbuscular mycorrhizal fungi inherit genetically different nuclei Nature 433:160-163
  3. Gerdemann J.W. - Nicolson T.H.: 1963. Spores of mycorrhizal Endogone species extracted from soil by wet sieving and decanting. Trans. Br. Mycol. Soc., 46: 235-244.
  4. Ectendomycorrhizas