Endre László (politikus)
Endre László (Abony, 1895. január 1.[1] – Budapest, 1946. március 29.)[2] fajvédő magyar politikus, belügyi államtitkár.
| Endre László | |
 | |
| a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára | |
| Hivatali idő 1944 április – 1944 augusztus | |
| Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja | |
| Hivatali idő 1938 – 1944 | |
| Született |
1895. január 1. Abony |
| Elhunyt | 1946. március 29. (51 évesen) Budapest |
| Párt |
• Fajvédő Szocialista Párt • Nemzet Akaratának Pártja • Nyilaskeresztes Párt |
| Foglalkozás | jogász |
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1918, jogtudomány) |
| Halál oka | akasztás |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Endre László témájú médiaállományokat. | |
CsaládjaSzerkesztés
Szülei a kiskunfélegyházi születésű Dr. Endre Zsigmond szolgabíró és a budapesti születésű Gulner Mária voltak, 1893. szeptember 2-án kötöttek házasságot Abonyban.[3] Apai nagyszülei Endre László és Vajmár Matild. Anyai nagyszülei Gulner Gyula és székesfehérvári Rée Mária.
Élete, pályafutásaSzerkesztés
Az első világháborúban 1915-től huszártisztként vett részt,[4] többször megsebesült, hősiességéért kitüntették, vitézi címet kapott.[5] 1918-ban jogi diplomát szerzett a Budapesti Tudományegyetemen.[4] 1919-ben Temesrékason, majd Gödöllőn lett szolgabíró.[6] A Tanácsköztársaság bukása után részt vett ellenforradalmi szervezetek[4] – mint például a Magyar Országos Véderő Egylet, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a Kettőskereszt Vérszövetség, vagy az Etelközi Szövetség – terrorakcióiban, 1921 őszén pedig – Prónay Pál mellett, az úgynevezett Rongyos Gárda oldalán[6] – a Burgenland elcsatolását megakadályozni kívánó nyugat-magyarországi felkelésben a maga szervezte fegyveres különítménnyel vállalt tevékeny szerepet. 1923-ban Gödöllőn kinevezték főszolgabíróvá; e tisztséget 15 éven át töltötte be.
A hasonlóan gondolkodó külföldi politikusokkal is rendszeresen kereste a kapcsolatot. 1924-ben találkozott Benito Mussolinivel, 1928-ban pedig az Egyesült Államokban látogatta meg egy hivatalos magyar delegáció tagjaként a híresen antiszemita Henry Fordot és Calvin Coolidge elnököt. Az Egyesült Államokból visszafelé jövet Münchent is útba ejtette, ahol egy helyi újságíró találkozót szervezett neki Adolf Hitlerrel.[7] 1935-ben jelent meg könyve Hatalom és igazság címmel, melyben szélsőséges nézeteit hangoztatta.
Gróf Széchenyi Lajossal együtt[4] 1937 tavaszán létrehozta a Fajvédő Szocialista Pártot, amely 1937 augusztusában a Szálasival kötött úgynevezett „életszerződés” alapján egyesült a Nemzeti Akarat Pártjával. 1938-ban, miután Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánjává választották, kilépett a pártból.[6] Alispánként egyik legfontosabb céljának tartotta, hogy a megyéhez tartozó Zsidó község középkori eredetű, a zsidó néppel semmilyen kapcsolatban nem álló nevének megváltoztatását elérje (Magyarországon egyébként még több hasonló település van, nem mindegyiknél került sor névváltoztatásra). Ez a helyi képviselő-testület és lakosság ellenállása miatt csak 1943-ban sikerült neki, amikor a belügyminiszter a község nevét Vácegresre változtatta.[8]
A legális és illegális munkásmozgalom ellen hozott hírhedt intézkedései, antiszemita jellegű jogfosztó rendeletei gyorsították a fasiszta terror kibontakozását az egész országban. 1944 áprilisától a Sztójay-kormányban a belügyminisztérium közigazgatási államtitkára; a német megszállókkal, többek között Adolf Eichmann-nal szorosan együttműködött. Jelentős szerepet játszott a magyarországi zsidóság deportálásában.[6] Horthy Miklós kormányzó eredménytelenül, de megpróbálta a belügyi tárca politikai államtitkárával, Baky Lászlóval együtt leváltatni.[4] 1944. október 29-én Szálasi a hadműveleti területek polgári közigazgatásának kormánybiztosává nevezte ki, a szovjet csapatok előrenyomulását követően az ország kiürítésének egyik irányítója volt.[6]
1945 márciusában Németországba menekült, ott az amerikai csapatok fogságába esett, és a magyar állam kérésére kiadták.[4] A Népbíróság mint egyik háborús főbűnöst kötél általi halálra ítélte, melyet 1946. március 29-én hajtottak végre az V. kerületi Koháry (ma: Nagy Ignác) utca 1. szám alatt.[5]
MűveiSzerkesztés
- Hatalom és igazság; Kalántai Ny., Gödöllő, 1935
- A berni per tanulságai; Held J. Kny., Budapest, 1936
- "A zsidókról". A berni per tanulságai; Stádium, Budapest, 1942
ForrásokSzerkesztés
- ↑ Születése és keresztelése bejegyezve az abonyi kereszteltek akv. 19/1895. folyószáma alatt.
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest V. ker. állami halotti akv. 215/1948. folyószáma alatt.
- ↑ Szülei házassága bejegyezve az abonyi házassági akv. 52/1893. folyószáma alatt.
- ↑ a b c d e f Nádori Attila et al.: Britannica Hungarica Nagylexikon. 7. köt., EGY-EUP, Kossuth Kiadó, Budapest, 2012. 202. p.
- ↑ a b Endre László holokausztmagyarorszagon.hu (hozzáférés: 2012. november 5.)
- ↑ a b c d e Endre László a Magyar életrajzi lexikonban (hozzáférés: 2008. október 4.)
- ↑ Aki az egész országot maga mellé ültette a vádlottak padjára, 444.hu, 2021 november 20.
- ↑ Vácegres település múltja Archiválva 2013. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben URL hozzáférés – 2013. július 1.
További információkSzerkesztés
- Lévai Jenő: Endre László a háborús bűnösök magyar listavezetője; Müller, Budapest, 1945
- Sipos Lajos: Dokumentumok a magyarországi antiszemitizmus történetéből; Bába, Szeged, 2001 (Tisza hangja)
- Az Endre – Baky – Jaross per; sajtó alá rend., szerk., jegyz. Karsai László és Molnár Judit, előszó Randolph L. Braham; Cserépfalvi, Budapest, 1994
- Sarkadi Zsolt – Aki az egész országot maga mellé ültette a vádlottak padjára (Az Endre Lászlóról és a magyar holokausztról írt cikk első része a 444.hu-n, 2021.11.20.)
- Sarkadi Zsolt – „Megindult a vértetűtől megtisztított fa erős, egészséges vérkeringése” (Az Endre Lászlóról és a magyar holokausztról írt cikk második része a 444.hu-n, 2021.11.21.)
