Engrich Mariann
Engrich Mariann (Budapest, 1964. január 16. – Budapest, 1996. november 7.[1]) kétszeres taekwondo világbajnok, taekwondo és kick-box Európa-bajnok, sotokan magyar bajnok, edző. Taekwondóban legyőzhetetlen örökös magyar bajnok, holland bajnok, négyszeres osztrák bajnok, német bajnok, 3 danos taekwondo mester.
Engrich Mariann | |
Született | 1964. január 16. Budapest |
Elhunyt | 1996. november 7. (32 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sportpályafutása | |
Versenyszám | Taekwondo |
Klub | Lakótelepi SE Zuglói Sportegyesület (1989-ig) MTK (1989−1996) |
Edző | Patakfalvy Miklós |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szerzett érmek | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
1987-ben az év magyar sportolója címet nyerte el, a második a díj történetében, aki nem olimpiai sportágban kapta meg ezt a címet (3 évvel korábban Vidács Györgyné tekéző nyerte el a címet, 2007-ben pedig Talmácsi Gábor motorversenyző). 1996-ig öt alkalommal ítélték oda számára az év magyar taekwondózója címet.[2] Technikás, erős, kemény versenyző, és rendkívül gyors - így lehetett jellemezni. Az osztrák Taekwondo Magazin még 1995-ben, 31 éves korában is azt írta róla, hogy küzdeni akarásával, agresszivitásával, támadókedvével a világ legjobb versenyzője.[3]
Görbe Nóra dublőre volt a Linda című televíziós sorozatban, és más produkciókban is kaszkadőr szerepet vállalt.[4] Rutger Hauer is meghívta egy filmjébe, erre azonban halála miatt már nem került sor.[5] Nagy hobbija volt a lovaglás.[6][7]
1996. november 7-én máig nem tisztázott körülmények között kizuhant a 8. emeletről. A rendőrségi nyomozás idegenkezűségre utaló nyomot nem talált. Az öngyilkos sportolók között tartják számon.[8] Sírja a Kerepesi úti temetőben található.[9][10]
Emlékét a taekwondo szakág 2000 óta a nevét viselő emlékversenyen eleveníti fel. Az MTK Hírességek Csarnokának tagja.[11]
Élete és sportpályafutása
szerkesztés1970−1978 között a pestszentlőrinci Gulner Gyula Általános Iskolában tanult. Elég későn, 17 éves korában, 1981-ben határozta el, hogy taekwondós lesz, bár a szülei féltették ettől a nem lányos sportágtól.[12] Azt mondta otthon: "ha kitagadnak, akkor is karatézni fogok. Segített, hogy közel volt az edzőterem, az edzésekhez is jól tudtam egyeztetni az időmet. A többi pedig már útközben alakult ki... Patakfalvi Miklós edzővel".[13]
Rövid idő kellett, hogy beleszeressek a karatéba. Mondják, mondták, nem nőnek való ez. Tévednek. Ezt nem lehet csak férfi vagy csak női sportágnak fölfogni. Akiben kitartás, akarat feszül, aki lát célt maga előtt, az bizton érhet el sikereket.
1983-ban már a felnőttek 50 kg-os kategóriájában nyert országos ITF taekwondo bajnoki címet,[14] ezt a sikerét abban az évben még egyszer megismételte. 1984-ben is mindkét országos bajnokságot megnyerte,[15] majd azt követően a már csak évente egyszer rendezett országos bajnokságokon sosem talált legyőzőre.[16][17] 1983 őszén vagy 1984 elején zöld öves versenyzőként került a válogatottba, ahol Patakfalvy Miklós vezette az edzéseit.[4]
Már első nagy világversenyén, az 1984-es glasgowi taekwondo Vb-n bronzérmes,[18] a budapesti Európa-bajnokságon a küzdelemben ezüstérmes, formagyakorlatban bronzérmes lett, valamint vezetésével a női csapat is ezüstérmet szerzett.[19][20]
1987-ben Görögországban az 52 kg-os súlycsoportban a küzdelem kategóriában világbajnoki aranyérmet nyert, csapatban a törés kategóriában bronzérmet szerzett.[21]
1987-ben ő volt a magyar sport egyetlen felnőtt női világbajnoka,[4] ami nagyban közrejátszott abban, hogy az újságírók szavazatai alapján az év női sportolója kitüntető címet nyerte el.[22] Sikerei titkaként azt tartotta, hogy örökké elégedetlen önmagával, és hogy a férfiakkal együtt készül.[15]
1988-ban Budapesten rendezték a világbajnokságot, ahol a női csapat tagjaként törésben ismét aranyérmet szerzett,[23] emellett a küzdelem kategóriában csapatban ezüstérmes, a formagyakorlatokban bronzérmes lett.[24] Csapatban megkapták a legjobban küzdő csapatnak járó különdíjat is.[25]
A taekwondo mellett a kick-box válogatott tagja is volt, és a Mestrében megrendezett 1988-as Európa-bajnokságon ebben a szakágban is Európa-bajnoki címet szerzett a semi-contact kategóriában.[26][27] 1988-ban is szavazatot kapott az év sportolója választáson,[28] amelyen azonban az olimpiai sportágak versenyzői, valamint Polgár Judit végeztek az élen abban az évben.[29]
1989-ben a Zuglói SE teljes taekwondo szakosztálya 50 fővel, Patakfalvy Miklós vezetésével átment az MTK-VM akkor alakult taekwondo szakosztályába. A Zuglói SE-ben eltöltött nyolc év alatt a versenyzők és az edzők saját költségen készültek versenyeikre, utaztak, fedezték a szállás, az étkezés, a külföldi versenyek költségeit, az MTK-ban viszont ezek fedezete biztosítottá vált.[30]
A sportágban ebben az időben végbement változások következtében egy új irányzat jött létre, a WTF taekwondo, amelynek hazai megalapításában, elterjesztésében és megerősítésében vezető szerepet játszott. 1992-ben Patakfalvy Miklóssal együtt léptek át az ITF szervezetétől a WTF-hez, és megalapították a Magyar WTF Taekwondo Szövetséget,[31] amelynek haláláig elnökségi tagja is volt.[32] Az eredmények a WTA keretében sem sokáig várattak magukra. Olyan kisebb nemzetközi versenyeken gyűjtött tapasztalatokat és aratott győzelmeket, mint Sindelfingenben a Park Pokal, Hollandiában a Boeskool Kupa,[33] majd Bécsben a nyílt bajnokságon. 1991-ben kapta meg a két dan fokozatot.[34]
1992-ben a Valenciában rendezett Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett és elnyerte az "Eb legjobb női versenyzője" különdíjat. Megnyerte a legnagyobb európai nyílt versenyt, a Holland Bajnokságot, ahol ugyancsak megkapta a legjobb női versenyzőnek járó tiszteletdíjat,[35] győzött Oldenzaalban a Boeskool Kupán, és neki ítélték a legtechnikásabb női versenyző díját is.[36] Négyszer, utoljára 1996-ban győzött a Nyílt Osztrák Bajnokságon,[37] aranyérmes volt a Német Bajnokságon,[38] mindemellett legyőzhetetlen örökös magyar bajnok volt, aki hazai mezőnyben soha nem kapott ki,[7] sokszoros magyar bajnok, és 1994-ben már három danos taekwondo mester volt.[39]
1993-ban a hollandiai Nijmegenben a WTF taekwondo második legrangosabb nemzetközi viadalán az előző évben elért harmadik helyezése után ebben az évben az 55 kg-osok között már az első helyet szerezte meg.[40] 1994. novemberben a Bécs−Budapest pénzdíjas csapatversenyen a magyarok között a legjobb eredményt érte el, amikor 6−0-ra verte ellenfelét. A versenyt Bécs csapata nyerte 6−4-re.[41] Ezt követően decemberben a dél-koreai Szöulban a rendkívül erős mezőnyben bronzérmet szerzett.[42]
19 éves korától vezetett 6 és 17 év közötti gyerekeknek edzést.[43] A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola elvégzése után a Testnevelési Főiskola középfokú edzői szakán szerzett oklevelet. Az 1993-as gyerekbajnokságon egyik tanítványa szerezte meg a bajnoki címet.[44] A mai edzők közül is jó néhányan nála kezdték a sportot, ilyen például Takács Gábor vagy Márton Zsolt.[4] Fél évig dolgozott Dél-Koreában, hogy a taekwondo őshazájában sajátíthassa el, amit tudni lehetett erről a sportról.[45] Alacsonyabb szintű, B-kategóriás versenyeken versenybíróként is dolgozott.[46]
Díjai, elismerései
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ (1996. november 8.) „Meghalt Engrich Mariann”. Nemzeti Sport 7 (305), 10. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ a b (1996. december 10.) „A legjobbak voltak”. Nemzeti Sport 7 (337), 15. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ Pető Zsolt (1995. augusztus 3.). „Tékvandó a csúcson?”. Nemzeti Sport 6 (210), 14. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ a b c d Ághassi Attila: 30 éve az év sportolója volt, és már 21 éve halott. index.hu, 2017. december 9. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1991. január 16.) „Mai évfordulóink − 35 éve”. Új Szó 52 (12), 7. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1988. március 27.) „A KNDK mesterei segítik a magyarok felkészülését”. Népsport 44 (73), 5. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ a b Engrich Mariann (1964−1996). paci.hu. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ Öngyilkos sportolók: mi elől menekülnek?. nemzetisport.hu, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1996. november 13.) „Búcsú Engrich Marianntól”. Nemzeti Sport 7 (310), 10. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1996. november 16.) „Zuhanás közben”. Nemzeti Sport 7 (313), 2. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ Hírességek Csarnoka. MTK Sportegyesület. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ Engrich Mariann sportoló, örökös magyar taekwondo-bajnok. Gulner Gyula Általános Iskola. [2017. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1988. január 11.) „Sztárfesztivál − 12000 néző előtt”. Békés Megyei Népújság 43 (8), 8. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1983. november 8.) „Karate”. Népsport 39 (265), 9. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ a b (1987. december 24.) „Akit mindig megvernek a fiúk”. Népszabadság 45 (303), 31. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ Kellner Gergely (2013. március 15.). „Harc a páston és az íróasztal mögött”. XVI. Kerületi Újság 22 (5), 5. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (2000. augusztus 24.) „Legnagyobb egyéniségek”. Nemzeti Sport 11 (231), 13. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1984. április 27.) „Egyperces interjú Popper Györggyel”. Népsport 40 (99), 9. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1984. október 21.) „Tizenegy magyar érem”. Népsport 40 (255), 7. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1984. október 21.) „Szarka András aranyérmet nyert”. Népszava 112 (248), 11. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1987. május 24.) „Engrich Mariann világbajnok”. Népsport 43 (120), 10. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ a b (1987. december 24.) „Az év sportolói: Engrich Mariann, Darnyi Tamás és az öttusa válogatott”. Népszava 115 (303), 23. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1988. április 11.) „Három magyar aranyérem a tekvandó-vb-n”. Népszabadság 46 (85), 1, 11. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1988. április 9.) „Ünnepi nyitány ezüstökkel, bronzokkal”. Népsport 44 (84), 5. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1988. április 10.) „Rajkai Andrea aranyérmes”. Népsport 44 (85), 1. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1988. november 9.) „Engrich ismét bizonyított”. Népújság 39 (267), 6. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1988. november 8.) „Engrich Mariann Európa-bajnok”. Népszava 116 (266), 15. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1988. december 24.) „A szép szöuli nyár után...”. Petőfi Népe 43 (306), 11. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1988. december 24.) „A legjobbak legjobbjai 1988-ban”. Népszava 116 (306), 23. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1989. január 17.) „Taekwon-do az MTK-VM-ben”. Képes Sport 36 (3), 3. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1994. november 23.) „Olimpiai családtagként”. Népszava 122 (275), 15. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1997. január 15.) „Tékvandós hírek”. Nemzeti Sport 8 (14), 8. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1991. december 10.) „Engrich Mariann győzelmei”. Nemzeti Sport 2 (338), 11. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1991. szeptember 8.) „Sze Mjung Szu”. Nemzeti Sport 2 (246), 2. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- ↑ (1992. december 15.) „Engrich és Füzi győzött”. Petőfi Népe 47 (295), 11. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1992. december 17.) „Engrich Mariann ismét remekelt”. Nemzeti Sport 3 (347), 5. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1996. június 5.) „Tékvandó, Osztrák nyílt bajnokság”. Nemzeti Sport 7 (152), 8. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1995. október 3.) „Tékvandó, Német nyílt WTF bajnokság, Marnurg”. Nemzeti Sport 6 (270), 14. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1994. november 15.) „Még egyszer a taekwon-do ob-ról”. Békés Megyei Hírlap 49 (270), 15. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1993. március 10.) „Engrich Mariann ütött többet”. Nemzeti Sport 4 (68), 13. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1994. november 3.) „Vereség a sógoroktól”. Nemzeti Sport 5 (301), 10. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1994. december 21.) „Szöuli tékvandós vizit”. Nemzeti Sport 5 (349), 8. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1995. február 12.) „A küzdelem is művészet”. Nemzeti Sport FITT Szabadidősport Magazin melléklete 5 (6), 1. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1993. június 4.) „A tájfun söpört”. Nemzeti Sport 4 (150), 8. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1994. október 28.) „Tékvandó. WTF Európa-bajnokság, Zágráb”. Nemzeti Sport 5 (295), 9. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1994. november 14.) „W. T. F. taekwon-do B kategóriás országos bajnokság, Békés”. Békés Megyei Hírlap 49 (269), 15. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1988. március 30.) „Negyvenhárman vehették át a Győzelemért emlékplakettet”. Népsport 44 (75), 9. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1992. december 16.) „Az év legjobbjai sportáganként”. Petőfi Népe 47 (296), 11. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
- ↑ (1988. december 20.) „Sportági legjobbak, 1988”. Petőfi Népe 43 (302), 7. o. (Hozzáférés: 2017. december 19.)
Források
szerkesztés- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 358. o. ISBN 963-547-414-8
- Ághassi Attila: 30 éve az év sportolója volt, és már 21 éve halott. index.hu, 2017. december 9. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- Büki Péter (1994). „Engrich Mariann világ és Európa-bajnok”. Magyar BUDO (2), 25. o.
- Patakfalvi Miklós (1996). „In memoriam Engrich Mariann”. Magyar BUDO (3), 22−23. o.
- Engrich Mariann sporteredményei. magyarvagyok.hu. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
További információk
szerkesztés- Szegő András (1987. június 16.). „A hölgy kissé gátlásos, de nagyot tud ütni”. Képes Sport 34 (24), 22−23. o. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
- Kemény György. Fenegyerekek, csodagyerekek (1989)
- Fényképe a Magyar Fotóarchívumban (MTI foto, Németh Ferenc)
- Az év sportolói (Somogyi Néplap)