Engrich Mariann

(1964–1996) magyar taekwando versenyző

Engrich Mariann (Budapest, 1964. január 16. – Budapest, 1996. november 7.[1]) kétszeres taekwondo világbajnok, taekwondo és kick-box Európa-bajnok, sotokan magyar bajnok, edző. Taekwondóban legyőzhetetlen örökös magyar bajnok, holland bajnok, négyszeres osztrák bajnok, német bajnok, 3 danos taekwondo mester.

Engrich Mariann
Született 1964. január 16.
Budapest
Elhunyt 1996. november 7. (32 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása taekwondózó
Sportpályafutása
Versenyszám Taekwondo
KlubLakótelepi SE
Zuglói Sportegyesület (1989-ig)
MTK (1989−1996)
Edző Patakfalvy Miklós
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Taekwondo
Világbajnokság
bronz
1984, Glasgow
küzdelem
bronz
1987, Pireusz
törés csapat
arany
1987, Pireusz
küzdelem, 52 kg
arany
1988, Budapest
erőtörés, csapat
ezüst
1988, Budapest
küzdelem, csapat
bronz
1988, Budapest
formagyakorlat, csapat
Európa-bajnokság
ezüst
1984, Budapest
küzdelem
bronz
1984, Budapest
formagyakorlat
ezüst
1984, Budapest
női csapat
bronz
1992, Velence
olimpiai taekwando
Kick-box
Európa-bajnokság
arany
1988, Mestre
semi-contact, 50 kg

1987-ben az év magyar sportolója címet nyerte el, a második a díj történetében, aki nem olimpiai sportágban kapta meg ezt a címet (3 évvel korábban Ábrahám Mária tekéző nyerte el a címet, 2007-ben pedig Talmácsi Gábor motorversenyző). 1996-ig öt alkalommal ítélték oda számára az év magyar taekwondózója címet.[2] Technikás, erős, kemény versenyző, és rendkívül gyors - így lehetett jellemezni. Az osztrák Taekwondo Magazin még 1995-ben, 31 éves korában is azt írta róla, hogy küzdeni akarásával, agresszivitásával, támadókedvével a világ legjobb versenyzője.[3]

Görbe Nóra dublőre volt a Linda című televíziós sorozatban, és más produkciókban is kaszkadőr szerepet vállalt.[4] Rutger Hauer is meghívta egy filmjébe, erre azonban halála miatt már nem került sor.[5] Nagy hobbija volt a lovaglás.[6][7]

1996. november 7-én máig nem tisztázott körülmények között kizuhant a 8. emeletről. A rendőrségi nyomozás idegenkezűségre utaló nyomot nem talált. Az öngyilkos sportolók között tartják számon.[8] Sírja a Kerepesi úti temetőben található.[9][10]

Emlékét a taekwondo szakág 2000 óta a nevét viselő emlékversenyen eleveníti fel. Az MTK Hírességek Csarnokának tagja.[11]

Élete és sportpályafutásaSzerkesztés

1970−1978 között a pestszentlőrinci Gulner Gyula Általános Iskolában tanult. Elég későn, 17 éves korában, 1981-ben határozta el, hogy taekwondós lesz, bár a szülei féltették ettől a nem lányos sportágtól.[12] Azt mondta otthon: "ha kitagadnak, akkor is karatézni fogok. Segített, hogy közel volt az edzőterem, az edzésekhez is jól tudtam egyeztetni az időmet. A többi pedig már út közben alakult ki... Patakfalvi Miklós edzővel".[13]

Rövid idő kellett, hogy beleszeressek a karatéba. Mondják, mondták, nem nőnek való ez. Tévednek. Ezt nem lehet csak férfi vagy csak női sportágnak fölfogni. Akiben kitartás, akarat feszül, aki lát célt maga előtt, az bizton érhet el sikereket.
– Engrich Mariann a világbajnoki címe után, 1987

1983-ban már a felnőttek 50 kg-os kategóriájában nyert országos ITF taekwondo bajnoki címet,[14] ezt a sikerét abban az évben még egyszer megismételte. 1984-ben is mindkét országos bajnokságot megnyerte,[15] majd azt követően a már csak évente egyszer rendezett országos bajnokságokon sosem talált legyőzőre.[16][17] 1983 őszén vagy 1984 elején zöld öves versenyzőként került a válogatottba, ahol Patakfalvy Miklós vezette az edzéseit.[4]

Már első nagy világversenyén, az 1984-es glasgowi taekwondo Vb-n bronzérmes,[18] a budapesti Európa-bajnokságon a küzdelemben ezüstérmes, formagyakorlatban bronzérmes lett, valamint vezetésével a női csapat is ezüstérmet szerzett.[19][20]

1987-ben Görögországban az 52 kg-os súlycsoportban a küzdelem kategóriában világbajnoki aranyérmet nyert, csapatban a törés kategóriában bronzérmet szerzett.[21]

1987-ben ő volt a magyar sport egyetlen felnőtt női világbajnoka,[4] ami nagyban közrejátszott abban, hogy az újságírók szavazatai alapján az év női sportolója kitüntető címet nyerte el.[22] Sikerei titkaként azt tartotta, hogy örökké elégedetlen önmagával, és hogy a férfiakkal együtt készül.[15]

1988-ban Budapesten rendezték a világbajnokságot, ahol a női csapat tagjaként törésben ismét aranyérmet szerzett,[23] emellett a küzdelem kategóriában csapatban ezüstérmes, a formagyakorlatokban bronzérmes lett.[24] Csapatban megkapták a legjobban küzdő csapatnak járó különdíjat is.[25]

A taekwondo mellett a kick-box válogatott tagja is volt, és a Mestrében megrendezett 1988-as Európa-bajnokságon ebben a szakágban is Európa-bajnoki címet szerzett a semi-contact kategóriában.[26][27] 1988-ban is szavazatot kapott az év sportolója választáson,[28] amelyen azonban az olimpiai sportágak versenyzői, valamint Polgár Judit végeztek az élen abban az évben.[29]

1989-ben a Zuglói SE teljes taekwondo szakosztálya 50 fővel, Patakfalvy Miklós vezetésével átment az MTK-VM akkor alakult taekwondo szakosztályába. A Zuglói SE-ben eltöltött nyolc év alatt a versenyzők és az edzők saját költségen készültek versenyeikre, utaztak, fedezték a szállás, az étkezés, a külföldi versenyek költségeit, az MTK-ban viszont ezek fedezete biztosítottá vált.[30]

A sportágban ebben az időben végbement változások következtében egy új irányzat jött létre, a WTF taekwondo, amelynek hazai megalapításában, elterjesztésében és megerősítésében vezető szerepet játszott. 1992-ben Patakfalvy Miklóssal együtt léptek át az ITF szervezetétől a WTF-hez, és megalapították a Magyar WTF Taekwondo Szövetséget,[31] amelynek haláláig elnökségi tagja is volt.[32] Az eredmények a WTA keretében sem sokáig várattak magukra. Olyan kisebb nemzetközi versenyeken gyűjtött tapasztalatokat és aratott győzelmeket, mint Sindelfingenben a Park Pokal, Hollandiában a Boeskool Kupa,[33] majd Bécsben a nyílt bajnokságon. 1991-ben kapta meg a két dan fokozatot.[34]

1992-ben a Valenciában rendezett Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett és elnyerte az "Eb legjobb női versenyzője" különdíjat. Megnyerte a legnagyobb európai nyílt versenyt, a Holland Bajnokságot, ahol ugyancsak megkapta a legjobb női versenyzőnek járó tiszteletdíjat,[35] győzött Oldenzaalban a Boeskool Kupán, és neki ítélték a legtechnikásabb női versenyző díját is.[36] Négyszer, utoljára 1996-ban győzött a Nyílt Osztrák Bajnokságon,[37] aranyérmes volt a Német Bajnokságon,[38] mindemellett legyőzhetetlen örökös magyar bajnok volt, aki hazai mezőnyben soha nem kapott ki,[7] sokszoros magyar bajnok, és 1994-ben már három danos taekwondo mester volt.[39]

1993-ban a hollandiai Nijmegenben a WTF taekwondo második legrangosabb nemzetközi viadalán az előző évben elért harmadik helyezése után ebben az évben az 55 kg-osok között már az első helyet szerezte meg.[40] 1994. novemberben a Bécs−Budapest pénzdíjas csapatversenyen a magyarok között a legjobb eredményt érte el, amikor 6−0-ra verte ellenfelét. A versenyt Bécs csapata nyerte 6−4-re.[41] Ezt követően decemberben a dél-koreai Szöulban a rendkívül erős mezőnyben bronzérmet szerzett.[42]

19 éves korától vezetett 6 és 17 év közötti gyerekeknek edzést.[43] A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola elvégzése után a Testnevelési Főiskola középfokú edzői szakán szerzett oklevelet. Az 1993-as gyerekbajnokságon egyik tanítványa szerezte meg a bajnoki címet.[44] A mai edzők közül is jó néhányan nála kezdték a sportot, ilyen például Takács Gábor vagy Márton Zsolt.[4] Fél évig dolgozott Dél-Koreában, hogy a taekwondo őshazájában sajátíthassa el, amit tudni lehetett erről a sportról.[45] Alacsonyabb szintű, B-kategóriás versenyeken versenybíróként is dolgozott.[46]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. (1996. november 8.) „Meghalt Engrich Mariann”. Nemzeti Sport 7 (305), 10. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  2. a b (1996. december 10.) „A legjobbak voltak”. Nemzeti Sport 7 (337), 15. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  3. Pető Zsolt (1995. augusztus 3.). „Tékvandó a csúcson?”. Nemzeti Sport 6 (210), 14. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  4. a b c d Ághassi Attila: 30 éve az év sportolója volt, és már 21 éve halott. index.hu, 2017. december 9. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
  5. (1991. január 16.) „Mai évfordulóink − 35 éve”. Új Szó 52 (12), 7. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  6. (1988. március 27.) „A KNDK mesterei segítik a magyarok felkészülését”. Népsport 44 (73), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  7. a b Engrich Mariann (1964−1996). paci.hu. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
  8. Öngyilkos sportolók: mi elől menekülnek?. nemzetisport.hu, 2009. november 11. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
  9. (1996. november 13.) „Búcsú Engrich Marianntól”. Nemzeti Sport 7 (310), 10. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  10. (1996. november 16.) „Zuhanás közben”. Nemzeti Sport 7 (313), 2. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  11. Hírességek Csarnoka. MTK Sportegyesület. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
  12. Mariann Engrich Mariann sportoló, örökös magyar taekwondo-bajnok. Gulner Gyula Általános Iskola. (Hozzáférés: 2017. december 18.)
  13. (1988. január 11.) „Sztárfesztivál − 12000 néző előtt”. Békés Megyei Népújság 43 (8), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  14. (1983. november 8.) „Karate”. Népsport 39 (265), 9. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  15. a b (1987. december 24.) „Akit mindig megvernek a fiúk”. Népszabadság 45 (303), 31. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  16. Kellner Gergely (2013. március 15.). „Harc a páston és az íróasztal mögött”. XVI. Kerületi Újság 22 (5), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  17. (2000. augusztus 24.) „Legnagyobb egyéniségek”. Nemzeti Sport 11 (231), 13. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  18. (1984. április 27.) „Egyperces interjú Popper Györggyel”. Népsport 40 (99), 9. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  19. (1984. október 21.) „Tizenegy magyar érem”. Népsport 40 (255), 7. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  20. (1984. október 21.) „Szarka András aranyérmet nyert”. Népszava 112 (248), 11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  21. (1987. május 24.) „Engrich Mariann világbajnok”. Népsport 43 (120), 10. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  22. a b (1987. december 24.) „Az év sportolói: Engrich Mariann, Darnyi Tamás és az öttusa válogatott”. Népszava 115 (303), 23. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  23. (1988. április 11.) „Három magyar aranyérem a tekvandó-vb-n”. Népszabadság 46 (85), 1, 11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  24. (1988. április 9.) „Ünnepi nyitány ezüstökkel, bronzokkal”. Népsport 44 (84), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  25. (1988. április 10.) „Rajkai Andrea aranyérmes”. Népsport 44 (85), 1. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  26. (1988. november 9.) „Engrich ismét bizonyított”. Népújság 39 (267), 6. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  27. (1988. november 8.) „Engrich Mariann Európa-bajnok”. Népszava 116 (266), 15. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  28. (1988. december 24.) „A szép szöuli nyár után...”. Petőfi Népe 43 (306), 11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  29. (1988. december 24.) „A legjobbak legjobbjai 1988-ban”. Népszava 116 (306), 23. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  30. (1989. január 17.) „Taekwon-do az MTK-VM-ben”. Képes Sport 36 (3), 3. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  31. (1994. november 23.) „Olimpiai családtagként”. Népszava 122 (275), 15. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  32. (1997. január 15.) „Tékvandós hírek”. Nemzeti Sport 8 (14), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  33. (1991. december 10.) „Engrich Mariann győzelmei”. Nemzeti Sport 2 (338), 11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  34. (1991. szeptember 8.) „Sze Mjung Szu”. Nemzeti Sport 2 (246), 2. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 18.)  
  35. (1992. december 15.) „Engrich és Füzi győzött”. Petőfi Népe 47 (295), 11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  36. (1992. december 17.) „Engrich Mariann ismét remekelt”. Nemzeti Sport 3 (347), 5. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  37. (1996. június 5.) „Tékvandó, Osztrák nyílt bajnokság”. Nemzeti Sport 7 (152), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  38. (1995. október 3.) „Tékvandó, Német nyílt WTF bajnokság, Marnurg”. Nemzeti Sport 6 (270), 14. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  39. (1994. november 15.) „Még egyszer a taekwon-do ob-ról”. Békés Megyei Hírlap 49 (270), 15. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  40. (1993. március 10.) „Engrich Mariann ütött többet”. Nemzeti Sport 4 (68), 13. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  41. (1994. november 3.) „Vereség a sógoroktól”. Nemzeti Sport 5 (301), 10. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  42. (1994. december 21.) „Szöuli tékvandós vizit”. Nemzeti Sport 5 (349), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  43. (1995. február 12.) „A küzdelem is művészet”. Nemzeti Sport FITT Szabadidősport Magazin melléklete 5 (6), 1. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  44. (1993. június 4.) „A tájfun söpört”. Nemzeti Sport 4 (150), 8. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  45. (1994. október 28.) „Tékvandó. WTF Európa-bajnokság, Zágráb”. Nemzeti Sport 5 (295), 9. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  46. (1994. november 14.) „W. T. F. taekwon-do B kategóriás országos bajnokság, Békés”. Békés Megyei Hírlap 49 (269), 15. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  47. (1988. március 30.) „Negyvenhárman vehették át a Győzelemért emlékplakettet”. Népsport 44 (75), 9. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  48. (1992. december 16.) „Az év legjobbjai sportáganként”. Petőfi Népe 47 (296), 11. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  
  49. (1988. december 20.) „Sportági legjobbak, 1988”. Petőfi Népe 43 (302), 7. o. (Hozzáférés ideje: 2017. december 19.)  

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés