Wikipédia

Entz Géza (művészettörténész, 1913–1993)

(1913–1993) magyar művészettörténész
Disambig.svgEz a szócikk az 1913-ban született művészettörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Entz Géza (egyértelműsítő lap).

Entz Géza (mezőkomáromi), (Budapest, 1913. március 2. – Budapest, 1993. március 2.) magyar művészettörténész. Fia, ifj. Entz Géza (1949) szintén művészettörténész, s Antall József kormányában a Miniszterelnöki Hivatal külföldön élő magyarokkal foglalkozó államtitkára volt.[1]

Entz Géza
Született 1913. március 2.
Budapest
Elhunyt 1993. március 2. (80 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Gyermekei Entz Géza
Foglalkozása művészettörténész,
pedagógus
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1935)
Kitüntetései
Sírhelye Farkasréti temető (3/1-2-46)
A Wikimédia Commons tartalmaz Entz Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉletpályájaSzerkesztés

Ősei több generáción át jelentős természettudósok voltak. Tanulmányait előbb a budai ciszterci gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte (1931-1935) történelem-latin-művészettörténet szakon Hekler Antal tanítványaként. 1937-ben doktorált A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig c. disszertációjával.

A Szépművészeti Múzeumban indult pályafutása, ahol gyakornokként a fényképtár és a grafikai gyűjtemény rendezési munkáiban vett részt. 1941-ben a kolozsvári egyetem könyvtárába nevezték ki segédőrnek, ekkortól kezdett erdélyi témákkal foglalkozni.

1945-1950-ig a Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet Tanszékének vezetője, docensként. 1950-ben kénytelen volt visszatérni Budapestre, mert egyetemi szerződését nem újították meg. Kilencéves kolozsvári tartózkodása idején hozzálátott az erdélyi műemlékek számbavételéhez s az Erdélyi Múzeum középkori anyagának rendezéséhez. A gyakorlati munka mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a középkori művészet levéltári forrásanyagának, s rövid időn belül az erdélyi román kori és gótikus művészet kitűnő ismerőjévé vált. Erről tanúskodnak a szakfolyóiratokban és önállóan megjelenő dolgozatai, többek közt: Szolnok-Doboka középkori művészeti emlékei (ETF 150. Kolozsvár, 1943): A középkori székely művészet kérdései (ETF 162. Kolozsvár, 1943);[2] Székely templomerődök (Szépművészet, Budapest, 1944); Az erdélyi műtörténetírás kérdéseihez (Kolozsvár, 1945); Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században (Kolozsvár, 1946); A széki református templom (Kolozsvár, 1947); A Farkas-utcai templom (Kolozsvár, 1948).

Az erdélyi középkori emlékekkel való foglalkozást szülővárosába visszatérve is folytatta, amint azt további tanulmányai és könyvei bizonyítják: Harina román kori temploma (Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1954); Művészek és mesterek az erdélyi gótikában (Kelemen-emlékkönyv, Kolozsvár, 1957. 249-64.); A gyulafehérvári székesegyház (Budapest, 1958); Mittelalterliche rumänische Holzkirchen in Siebenbürgen (a George Oprescu-emlékkönyvben, Bukarest, 1961. 159-71.); A kerci cisztercita építőműhely (Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1963, francia fordításban is); Die Baukunst Transsilvaniens im XI-XIII. Jahrhundert (I-II. Bp. 1968).

Budapesten az akkor újjászerveződő műemlékvédelmi szervezetben vállalt munkát, amelynek nemsokára egyik vezéralakjává vált, és az 1957-ben létrejött Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának megszervezésével és vezetésével bízták meg. A tudományos kutatómunkához kapcsolódó gyűjtemények kezelésének megoldása, a helyreállításokat megelőző tudományos kutatások koordinálása mellett az ő érdeme a hivatal képző- és iparművészeti restaurátor részlegének kialakítása is. 1966-tól meghatározó szerepe volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán belül működő restaurátorképzés újjászervezésében.

Munkái (válogatás)Szerkesztés

 
Sírja a Farkasréti temetőben

Legfontosabb kötetei, tanulmányai a gyulafehérvári székesegyházról, a kerci ciszterci építőműhelyről, a budavári Mária-templomról szóló tanulmányai, a magyarországi gótikus építészetről készített összefoglaló kötete, valamint a munkásságát záró, erdélyi középkori építészetről írt kétkötetes munkája.

  • A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig; szerzői, Bp., 1937
  • Entz Géza–Sebestyén Olga: A Balaton élete; szerzői, Tihany, 1940
  • Klimó György pécsi püspök kulturális tevékenysége; Dunántúl Ny., Pécs, 1940
  • A dési református templom. (Kolozsvár, 1942);
  • Entz Géza–Sebestyén József: A széki református templom; Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1947
  • A Farkas-utcai templom; Kolozsvár-belvárosi Református Egyház, Cluj, 1948
  • A gyulafehérvári székesegyház; Akadémiai, Bp., 1958
  • Entz Géza–Gerő László: A Balaton-környék műemlékei; Képzőművészeti Alap, Bp., 1958 (Magyar műemlékek)
  • Entz Géza–Szalontai Barnabás: Nyírbátor; Képzőművészeti Alap, Bp., 1959 (Műemlékeink)
  • A középkori Magyarország művészete; Gondolat–Képzőművészeti Alap, Bp., 1959 (Művészettörténet)
  • Entz Géza–Genthon István–Szappanos Jenő: Kecskemét; Műszaki Kiadó, Bp., 1961 (Városképek – műemlékek)
  • A gótika művészete; Corvina, Bp., 1973 (németül is)
  • A budavári Nagyboldogasszony-templom és a Halászbástya; Corvina, Bp., 1974
  • Gótikus építészet Magyarországon; Magyar Helikon–Corvina, Bp., 1974 (németül is)
  • Muzeológia, műemlékvédelem, restaurálástörténet (Budapest, 1975)[3]
  • Ikonográfia; Képzőművészeti Főiskola, Restaurátor- és Konzervátorképző Intézet, Bp., 1984
  • A Mátyás-templom és a Halászbástya; Képzőművészeti, Bp., 1985
  • Szabolcs-Szatmár megye műemlékei, 1-2.; szerk. Entz Géza; Akadémiai, Bp., 1986-1987
  • Erdély építészete a 11-13. században; az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. (Kolozsvár, 1994)
  • Erdély építészete a 14-16. században. [... az előszót írta Marosi Ernő] ; [a szöveget gond. Lővei Pál és Nagy Tiborné] ; [az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása] (Kolozsvár, 1996)

Néhány cikkeSzerkesztés

  • Entz, G.: A csicsókeresztúri római katolikus templom. (Klny., Erdélyi Múzeum 1942/1. sz.);
  • Entz, G.: Un chantier du XIe siècle à Zalavár. A Szépművészeti Múzeum Közleményei, no. 24. (1964);
  • Szakál, E. - Entz, G.: La reconstitution du sarcophage du roi Étienne. (Acta Historiae Artium, 1964/10.)

Díjak, elismerésekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Maria Ana Musicescu: Cercetări de artă medievală in omagiul lui George Oprescu. Studii şi Cercetări de Istoria Artei 1962. 239-40.
  • Entz Géza nyolcvanadik születésnapjára. Tanulmányok; szerk. Valter Ilona; OMvH, Bp., 1993 (Művészettörténet – műemlékvédelem)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Entz_Géza_(művészettörténész,_1913–1993)&oldid=23562897”