Enyedszentkirály

falu Romániában, Fehér megyében

Enyedszentkirály (románul Sâncrai, németül Königsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Enyedszentkirály (Sâncrai, Königsdorf)
Bánffy-kastély
Bánffy-kastély
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rangfalu
KözségközpontNagyenyed város
Irányítószám515200
Körzethívószám+40 x58[1]
SIRUTA-kód1311
Népesség
Népesség633 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság123 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság247 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 23° 44′ 45″46.291667°N 23.745833°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 23° 44′ 45″46.291667°N 23.745833°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Enyedszentkirály témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nagyenyedtől keletre, a Maros partján, Tompaháza, Nagyenyed és Csombord közt fekvő település.

Története

szerkesztés

Enyedszentkirály Árpád-kori település, nevét már 1256-ban Zenthkyral néven említette először oklevél, mint a Csanád nemzetségbeli Belenig (Belényes bán) fia Nagy Fülöp birtokát, melyet Kelemen (Kelemenös) és Waffa utódai közös birtokként hagytak meg. 1291-től a Csanád nemzetségbeli Szentkirályi nemesek voltak. 1335-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 4 garas, 9 dénár pápai tizedet fizetett.

 
Református templom

1430-ban Zenthkyral, 1576-ban Zenthkyraly, 1750-ben Szent-Király, 1760-1762 között Maros Szent Király, 1913-ban Enyedszentkirály néven írták. 1274-ben Zenthkeral birtokon Barabás fiai és Fülöp fia Benedek osztoztak meg, akik Waffa unokái voltak.

1430-ban Zenthkyral részbirtokosai az Ősi Jankafiak, 1431-ben pedig Dabolczi és Györgyfalvi részbirtok volt.

1576-ban már Bánffy György birtokaként említették az okiratokban. A Bánffy család birtokai közé tartozott még 1725-ben is, mikor Bánffy György halála után Bánffy Mihálynak és fiainak Bánffy Zsigmondnak és Bánffy Péternek öröklött birtoka lett.

A Bánffy családnak itt várkastélya is épült a Maros partján, melyet Bánffy György halála után Bánffy Mihály és fiai: Zsigmond és Péter örököltek. A kastély 1725-ben, Bánffy György halála után már kissé leromlott állapotú volt. A kastély ekkor négyszögletes kőépület volt, faragott kövekkel kirakott tornáccal, oldalszárnyakkal, felvonókapuval és zsindelyfedéssel.

1910-ben 615 lakosából 212 magyar, 373 román volt. Ebből 7 római katolikus, 198 református és 400 görögkatolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.

Nevezetességek

szerkesztés
  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro

További információk

szerkesztés
  • Győrfi Dénes: Enyedszentkirályi emlékkönyv. A református egyházközség történetéből, Editura Emma Books Kiadó, Sebeș-Szászsebes, 2015.
  • Rácz Levente: Az Enyedszentkirályi Református Egyházközség történetéből. Győrfi Dénes könyvéről, Szabadság, 2016/2/26.