Ephorosz (történetíró)
Ephorosz (i. e. 4. század) görög történetíró. Az itáliai Küméből származott.
| Ephorosz | |
| Élete | |
| Született | i. e. 400 Kümé |
| Elhunyt | i. e. 330 (69-70 évesen) |
| Gyermekei | Démophilosz |
Iszokratész tanítványának tartották.
Történetírói munkássága szerkesztés
Harminc könyvre osztott történeti munkáját (Hisztoriai koinón prazeón) a világtörténeti koncepció avatja érdekessé; ez az első görög egyetemes történelem. Időben a mitikus ősöktől (dór vándorlás) Philipposz koráig terjed, térben a görögökkel érintkezésbe került barbárok történetére is kiterjeszkedik.[1][2]
Érdeklődésének középpontjában azonban az általa következetesen egységesnek kezelt görög világ állt. Pánhellenizmusa azonban nem politikai indíttatású, a görögség életéről festett képet.[3]
A 340 utáni eseményeket feldolgozó rész valószínűleg fia, Démophilosz munkája.[2]
A korábbi történetíróktól eltérően a földrajzi és természettudományi érdekességeket mellőzi; racionalizáló igénye ellenére szónokias póz jellemzi, anyagát mégis előszeretettel használták későbbi történetírók a római császárkor első századáig.[2][1]
Ephorosz célja nem a történeti múlt elemzése, hanem csupán az, hogy más megközelítésben, jobb stílusban írjon vagy új tanulságokat vonjon le, nem pedig az, hogy új tényeket hozzon felszínre.[3]
További művei szerkesztés
- Logosz epikhóriosz (Dicsőítő beszéd a hazára) című epideiktikus szónoklatában szülővárosát magasztalta.
- Peri heurématón (A találmányokról)
- Peri lexeósz (A stílusról)[2]
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Breisach, E.: Historiográfia. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. ISBN 963 389 495 6
- Falus Róbert: Az antik világ irodalmai. Gondolat, Budapest, 1980. 2. kiadás. ISBN 963 280 851 7
- Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1972. 1147. o.
