Erődi-Harrach Béla (nyelvész)

(1846–1946) nyelvész, földrajzi író

Erődi Béla, Erődi-Harrach Béla (Szászrégen, 1846. április 16.Budapest, 1936. május 5.) nyelvész, földrajzi író.

Erődi-Harrach Béla
Portréja a Vasárnapi Ujság 1896. évi 43. számából.
Portréja a Vasárnapi Ujság 1896. évi 43. számából.
Született1846. április 16.
Szászrégen
Elhunyt1936. május 5. (90 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • nyelvész
  • szakíró
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1875, bölcsészettudomány)
A Wikimédia Commons tartalmaz Erődi-Harrach Béla témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szászrégenben született 1846. április 16-án. A budapesti tudományegyetemen tanulmányozta, majd Vámbéry Ármin biztatására Konstantinápolyban folytatta tanulmányait, közben beutazta Kisázsiát, Egyiptomot és a Balkán országait. 1870-ben tért haza, mikor török és perzsa nyelvekből tanári oklevelet, 1875-ben pedig bölcsészdoktori oklevelet szerzett török és perzsa nyelvekből.

Hazatérése után először tanár, 1882-től pedig a fiumei gimnázium igazgatója, 1889-től a kolozsvári, 1892-től 1919-ben való nyugdíjazásáig a budapesti tankerület főigazgatója volt.

Munkássága szerkesztés

Elnöke volt a gyorsírás-, szépírás- és gépírás-tanítókat vizsgáló országos bizottságnak. Ritka nyelvtehetségnek számított, mivel 15 nyelvet sajátított el. A török és perzsa nyelvekkel foglalkozott, maradandó műfordítások őrzik nevét (Omar Hajjám: Keleti gyöngyök, Hafiz dalai, Firdauszi stb.).

1875-től a Földrajzi Társaság titkára, 1893-tól 1904-ig pedig elnöke volt.

Főbb munkái szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. BnF források (francia nyelven)

Források szerkesztés