Főmenü megnyitása

Erőss Alfréd

gyulafehérvári segédpüspök

Erőss Alfréd (Perestyén, 1909. július 7.Kolozsvár, 1950. július 31.) magyar katolikus pap, költő, tanulmányíró, gyulafehérvári segédpüspök.[2] Az Erőss család kovásznai ágának leszármazottja.

Erőss Alfréd
Erőss Alfréd 1936-ban
Erőss Alfréd 1936-ban
Született 1909. július 7.[1]
Perestyén
Elhunyt 1950. július 31. (41 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség katolikus püspök (1949. február 2. – )
Sírhely Torda
gyulafehérvári segédpüspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1935. október 27.
Róma
Püspökké szentelés 1949. február 11.
Bukarest
Szentelők

Hivatal gyulafehérvári segédpüspök
Hivatali idő 1949–1950
Írói pályafutása
Jellemző műfajok vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Erőss Alfréd témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Gimnáziumi tanulmányait a Temesvári Piarista Gimnáziumban kezdte, majd Kézdivásárhelyen érettségizett. Gyulafehérváron és 19291935-ig Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként végezte a teológiát. Rómában szentelték pappá 1935. október 27-én. 1937-ben teológiai doktorátust szerzett.[2]

Szárhegyen szolgált káplánként, majd Kolozsváron kórházlelkészként. 1938-tól a gyulafehérvári szeminárium spirituálisa és teológiatanára, az Erdélyi Katolikus Akadémia[2] és a Pázmány Péter Társaság tagja. Első kötete 19 éves korában jelent meg a Vasárnap kiadásában Az út (Arad, 1928) címen. "Meglehetősen egy húron játszik, s talán szántszándékkal elfogja fülét az új líra dübörgő erejű hangjától, mely ma fölveri Európa csöndjét" – állapította meg Dsida Jenő.

1941-ben Kolozsvárra költözött, ahol szeptember 1-jétől a hittudományi főiskola dogmatikatanárává nevezték ki.[2] Újabb kötete a Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete (Kolozsvár, 1942).[3] Verseire jellemző a pátosz, a legjobbak tájélményből születnek, hangot adva a dolgozók szociális gondjainak is. Tanulmányait az Erdélyi Iskola, Hitel, Reményik Sándorról írt értekezését a Termés (1943. tél) közölte. Az emberi személy problémája (Budapest, 1944) c. bölcseleti munkája a céltudatos közösségi ember önalakítását értékeli. 1944-ben a főiskolával Zircre menekült, ott tanított tovább.[2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

Hazatérése után, 1949. február 11-én Bukarestben püspökké szentelték.[2]

A kolozsvári klinikán hunyt el, Tordán helyezték nyugalomra.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b c d e f g Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.  
  3. Az 1981-ben kiadott RMIL-ból törölte a cenzúra Domokos Pál Péter nevét.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés