Főmenü megnyitása

Erőss Alfréd

gyulafehérvári segédpüspök

Erőss Alfréd (Perestyén, 1909. július 7.Kolozsvár, 1950. július 31.) magyar katolikus pap, költő, tanulmányíró, gyulafehérvári segédpüspök.[2] Az Erőss család kovásznai ágának leszármazottja.

Erőss Alfréd
Erőss Alfréd 1936-ban
Erőss Alfréd 1936-ban
Született 1909. július 7.[1]
Perestyén
Elhunyt 1950. július 31. (41 évesen)[1]
Kolozsvár
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség katolikus püspök
Sírhely Torda
gyulafehérvári segédpüspök
Vallása római katolikus egyház
Pappá szentelés 1935. október 27.
Róma
Püspökké szentelés 1949. február 11.
Bukarest
Szentelők
  • Gerald Patrick O'Hara (főszentelő)
  • Márton Áron (társszentelő)
  • Ioan Ploscaru (társszentelő)

Hivatal gyulafehérvári segédpüspök
Hivatali idő 1949–1950
Írói pályafutása
Jellemző műfajok vers
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erőss Alfréd témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

Gimnáziumi tanulmányait a Temesvári Piarista Gimnáziumban kezdte, majd Kézdivásárhelyen érettségizett. Gyulafehérváron és 19291935-ig Rómában, a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként végezte a teológiát. Rómában szentelték pappá 1935. október 27-én. 1937-ben teológiai doktorátust szerzett.[2]

Szárhegyen szolgált káplánként, majd Kolozsváron kórházlelkészként. 1938-tól a gyulafehérvári szeminárium spirituálisa és teológiatanára, az Erdélyi Katolikus Akadémia[2] és a Pázmány Péter Társaság tagja. Első kötete 19 éves korában jelent meg a Vasárnap kiadásában Az út (Arad, 1928) címen. "Meglehetősen egy húron játszik, s talán szántszándékkal elfogja fülét az új líra dübörgő erejű hangjától, mely ma fölveri Európa csöndjét" – állapította meg Dsida Jenő.

1941-ben Kolozsvárra költözött, ahol szeptember 1-jétől a hittudományi főiskola dogmatikatanárává nevezték ki.[2] Újabb kötete a Domokos Pál Péternek ajánlott Székelyek dicsérete (Kolozsvár, 1942).[3] Verseire jellemző a pátosz, a legjobbak tájélményből születnek, hangot adva a dolgozók szociális gondjainak is. Tanulmányait az Erdélyi Iskola, Hitel, Reményik Sándorról írt értekezését a Termés (1943. tél) közölte. Az emberi személy problémája (Budapest, 1944) c. bölcseleti munkája a céltudatos közösségi ember önalakítását értékeli. 1944-ben a főiskolával Zircre menekült, ott tanított tovább.[2]

Püspöki pályafutásaSzerkesztés

Hazatérése után, 1949. február 11-én Bukarestben püspökké szentelték.[2]

A kolozsvári klinikán hunyt el, Tordán helyezték nyugalomra.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b c d e f g Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997.  
  3. Az 1981-ben kiadott RMIL-ból törölte a cenzúra Domokos Pál Péter nevét.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés