Erdély címere

Erdély címere 1765-től
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. március 21.

Erdély címere az általános magyarázat szerint a három kiváltságos erdélyi nemzet: a magyar, a székely és a szász jelképeit egyesíti. Valószínűleg Báthory Zsigmond uralkodása alatt, 1590-ben alakult ki.

Erdély címere
Az Erdélyi Nagyfejedelemség címere
A Magyar Királyság középcímere
Románia címere

A magyar nemzetet a fekete turulmadár, a székelyeket a nap és a hold, míg a szász székeket (Kőhalom, Medgyes, Nagysink, Sebes, Szeben, Szászváros, Szerdahely) a hét vörös bástya jelezi. E címerelemeket Erdély önálló államisága idején az egyes fejedelmek saját családi címereikkel ötvözve használták. A címerábrák helye sokáig nem állandósult, hanem a pajzson belül vándorolt.

Hivatalosan Mária Terézia adományozta a nagyfejedelemség rangjára emelt Erdélynek 1765-ben. A címermezőt vörös pólya osztja két részre. Fent kék alapon arannyal fegyverzett, vörös nyelvű, vágott fekete sólyom (turul) található, jobbról arany naparctól (ma már csak egyszerű nap), balról ezüst fogyó holdtól kísérve. Alul arany alapon hét vörös bástya fekete kapukkal és 2-2 ablakkal ellátva található két sorban (4+3) elhelyezve.

Az Erdély címerpajzsát kettéosztó vörös sáv először I. Apafi Mihály 1666. évi tallérján jelenik meg, azelőtt sehol sem fordult elő.

Az 1765-ös Mária Terézia-féle címeren a pajzsot fejedelmi korona fedi. Két oldalán allegorikus nőalakok kísérik, jobbról az igazságosság, balról a bőség, a jutalom szimbólumai. Ezek – miután Erdély 1848-ban egyesült az anyaországgal – már nincsenek használatban.

A címer fellelhető beépítve a magyar középcímeren (1867 után), továbbá Románia mai címerén is.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  • az 1659-ben tartott szászsebesi országgyűlésen, ahol a rendek jelképeiről határoztak, kimondták, a székelyeket a nap és a hold jelképezze, a holdat pedig növekvőként ábrázolják. Emellett az erdélyi vármegyéket a növekvő sas, a szász rendi nemzetet a hét bástya jelképezi – szól az országgyűlési határozat.