Főmenü megnyitása

Erdélyi Béla (Kelemenfalva, 1891. május 25. - Ungvár, 1955. szeptember 19.) festőművész.

Erdélyi Béla
Адальберт Ерделі.jpg
Született 1891. május 25.
Kelemenfalva
Elhunyt 1955. szeptember 19. (64 évesen)
Ungvár
Foglalkozása festőművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi Béla témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Erdélyi Béla 1891. május 25.-én született a kárpátaljai Kelemenfalván egy négygyermekes családban. Apja tanító volt. Középiskolai tanulmányait a munkácsi gimnáziumban kezdte meg, majd a máramarosszigeti tanítóképzőben kapta meg oklevelét 1911-ben, majd a budapesti Képzőművészeti Akadémia növendéke lett, ahol rajztanári képesítést kapott. A gimnáziumot kitűnő eredménnyel fejeztt be, majd a kecskeméti művésztelepre kapott ösztöndíjat, ahol Ferenczy Károly, Iványi-Grünwald Béla, Révész Imre és Zemplényi Tivadar munkásságával.

Kárpátaljára visszatérve rajzot oktat a munkácsi tanítóképzőben, később itt évekig az igazgatói tisztséget is betölti. Ezt követően végiglátogatja Európa képtárait és művésztelepeit. Munkácsról az ungvári tanítóképzőbe került tanárnak.Boksay Józseffel ekkor alakítják meg közösen a művészeti szabad iskolát.

1931-ben alakult meg a Kárpátaljai Képzőművészek Egyesülete is. Munkásságukról a korabeli magyar és cseh sajtó egyaránt pozitív kritikákat írt. Az itteni sikerek ösztönzésére újra nyugatra indult, hogy ott érvényesítse művészetét. Hat évet élt Párizsban, 1938-ban, innen visszatérve véglegesen Ungváron telepedett le. Kárpátalja Magyarországhoz való visszacsatolása lehetővé tette, hogy anyaországi művészek működjenek Kárpátalján, és ezzel egy időben kárpátaljai képzőművészek az országos tárlatokon együtt szerepeltek Szőnyi Istvánnal, Aba-Novák Vilmossal, Bernáth Auréllal és Molnár C. Pállal.

Az ungvári Képzőművészeti Főiskolában 1946. október 15-én indult meg a tanítás, Erdélyin és Boksayn kívül, még Endrédy György kap itt vezető szerepet.

A háború utáni évben megrendezett őszi tárlat még egészen szabad szellemben folyt, de a későbbi években már érezhető volt a felső vezetés „kérése” arról, hogy kik és mit állíthatnak ki. Egyre gyakrabban kerül összeütközésbe feletteseivel, végül, 1949-ben felmentették az akkor már csak iparművészeti szakiskola igazgatói székéből, hamarosan állását is elveszítette.

1955 szeptember 19.-én, 64 éves korában halt meg Ungváron. Csak tizenhét évvel halála után jelent meg munkásságáról elismerő írás.

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar irodalmi lap [1]
  • Kieselbach Galéria [2]
  • Kárpátinfo