Erdőszombattelke
Erdőszombattelke románul: Sămboieni, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében.
| Erdőszombattelke (Sămboieni) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Község | Szépkenyerűszentmárton |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szépkenyerűszentmárton |
| Irányítószám | 407527 |
| SIRUTA-kód | 59568 |
| Népesség | |
| Népesség | 106 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 370 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 01′ 47″, k. h. 24° 03′ 44″Koordináták: é. sz. 47° 01′ 47″, k. h. 24° 03′ 44″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erdőszombattelke témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szamosújvártól keletre, szűk völgyben és részben hegyoldalakon fekvő település. A falu észak-északnyugati határában levő erdőben csertölgy, európai bükk, kocsánytalan tölgy, édeslevelű csüdfű, madárcseresznye található.[2]
Története szerkesztés
Erdőszombattelke nevét 1456-ban említette először oklevél Zombathtelke néven, mint Bálványosvár tartozékát. Későbbi névváltozatai: 1457-ben Zombatheleke, Zombattheleke, Zombathelek, Zombathelk, 1463-ban Zombathelke, 1468-ban Wottah-Zombathelke, 1665-ben Szombattelke, 1733-ban Sembo, 1750-ben Szambou, 1760–1762 között Szimbo, 1808-ban Szombattelke, 1854-ben Erdő-Szombattelke, Sombatelic, 1861-ben Szombattelke, 1888-ban Erdő-Szombattelke (Szimbó), 1913-ban Erdőszombattelke.
1456 körül a Bánffyak és Váradiak lettek birtokosai, ellenmondással ugyan, amelyből per is keletkezett. 1458-ban aztán Mátyás király Szombattelkét Vingárdi Geréb Jánosnak, Erdély alkormányzójának adományozta. 1463-ban a Bánffyak és a Váradiak Bálványosvárát és tartozékait visszaszerezték, Szombattelkét pedig ügyvédi díj cimén Szentiváni Ferencnek közösen adományozták oda. 1467-ben Mátyás király a bálványosi uradalom felerészét a hűtlenné lett Bánffy Dezső fiaitól Lászlótól és Zsigmondtól elvette, és azt Várdai János váradi püspöknek és a püspökségnek adományozta, Szombattelke felerészének beiktatásánál Szentiváni István fia János és ennek fia Ferenc és testvére Ferenc és Bernát nevű fia e felerésznek ellentmondtak. 1468-ban Wolahzombathelkén a Vajdaszentiványiak voltak a birtokosok. 1484-ben Vajdaszentiványi Ferenc özvegye: Katalinnak hitbért fizetett Zombaththelke birtokból. 1492-ben Bálványos várához tartozott. Giorgio Basta és Mihály vajda idejében a falu elpusztult: egy 1603-beli összeírás szerint csak egyetlen lakóház és egy lélek maradt benne. A 18. század folyamán lassan újra benépesedett.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Kékesi járásához tartozott. 1910-ben 391 lakosából 349 román, 12 magyar, 6 német volt. Ebből 374 görögkatolikus, 14 református volt.
Látnivalók szerkesztés
- 1753-ban épült, Szent Mihály és Gábriel arkangyalok tiszteletére szentelt fatemploma a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-B-07754 sorszámon szerepel.[3]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Kolozs megye. adatbank.ro
- ↑ Az Erdélyi-medence flóra-adatbázisa. Szerk. Szabó Anna. flora.adatbank.transindex.ro (Hozzáférés: 2014. november 29.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 416–420. o.
- Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
.svg){kind=small}
