Erdei Ferenc (szociológus)

magyar szociológus, politikus

Erdei Ferenc (Makó, 1910. december 24.[4]Budapest, 1971. május 11.) magyar szociológus, a népi írók csoportjának a tagja, a Márciusi Front egyik élharcosa, politikus, 1945 után elvben a Nemzeti Parasztpárt képviselője, gyakorlatban teljes mértékben együttműködött a kommunistákkal, szerepet vállalt az ötvenes évek rákosista törvénytelenségeiben. A padlássöprések időszakában, 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter, de volt belügyminiszter és igazságügyi miniszter is. 1956-ban a forradalom alatt – Nagy Imréhez fűződő személyes kapcsolatának köszönhetően – kompromittáló politikai múltja ellenére is miniszterelnök-helyettes, a felháborodás hatására küszöbön levő leváltását a forradalom leverése akadályozta meg.[5][6] 1956 után újra a szövetkezetesítés egyik élharcosa. Jelentős irodalmi munkássága van. 1948-tól az MTA levelező tagja, 1956-tól rendes tagja. 1951-től haláláig (ateista marxista létére) a tiszántúli református egyházkerület főgondnoka, azaz világi elnöke.[7]

Erdei Ferenc
Erdei Ferenc 1947.jpg
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő
1944. december 22. 1945. november 15.
Előd Vajna Gábor
Utód Nagy Imre
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1949. június 11. 1953. július 4.
Előd Csala István
Utód Hegedüs András
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1953. július 4. 1954. október 30.
Előd Kovács Béla
Utód Molnár Erik
Magyarország földművelésügyi minisztere
Hivatali idő
1954. október 30. 1955. november 15.
Előd Hegedüs András
Utód Matolcsi János

Született 1910. december 24.[1]
Makó[2]
Elhunyt1971. május 11. (60 évesen)[3][1]
Budapest[2]
Párt Nemzeti Parasztpárt

Foglalkozás
Iskolái Szegedi Tudományegyetem (–1934)

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei Ferenc témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

 
Dombormű az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban. Lapis András alkotása (1997)
 
Domborműve Makón, a Hagymaház falán

Makón született hagymakertész paraszti családban, jogot hallgatott a Szegedi Tudományegyetemen, naponta járt be Makóról, albérletre nem telt a családnak. Ekkor csatlakozott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgalmához, majd a népi írók táborához. A jog- és államtudományi karon jó barátságban volt Reitzer Bélával, Bibó Istvánnal.

Könyveiben a parasztság helyzetéről írt, szociográfiai tanulmányaiban elemezte a mezőgazdaságból élők sorsát. Leghíresebb művei e korszakából: Futóhomok (1937), Parasztok (1938), Magyar falu (1940).

1939-ben a Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója, 1945-ben a párt főtitkárává választották. 1944-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminiszteri pozícióját töltötte be.

Már az 1943-as szárszói találkozón Erdei a szocialista társadalom megvalósítását tűzte ki célul.

1945 utánSzerkesztés

A háború után parasztpárti létére elkezdett egyre szorosabban – lényegében kriptokommunistaként – együttműködni a kommunista párttal, ami annál érthetőbb, minthogy már 1944. decemberben titokban belépett a Magyar Kommunista Pártba.[8] 1944. december és 1945. november között – a parasztpárt képviselőjeként – belügyminiszter volt (az 1945-ös nemzetgyűlési választásokig, amely után a kommunista párt a fontos belügyi tárcát magához vette). Az ÁVH elődjének számító Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályát ő hozta létre, amelynek székhelye már ekkor az Andrássy út 60. volt. A totális egypárti diktatúra kiépítése után kritika nélkül kiszolgálta a Rákosi nevéhez kapcsolódó kommunista rezsimet. 1949 és 1953 között földművelésügyi miniszter volt, így felelős a szovjet mintára bevezetett kulák-listáért, a padlássöprésekért és a falvakban, vidéken történt atrocitásokért, jelentős szerepet vállalt a mezőgazdasági szövetkezetesítés ügyében is. Tevékenységének köszönhetően a magyar parasztság legszélesebb körében ekkorra heves gyűlölettel gondoltak Erdei Ferencre.[5] 1953 júliusától igazságügyi miniszter volt. 1953-ban, a Sztálin halálát követő átmeneti enyhülés alatt a szovjet vezetés által Rákosi ellenében a hatalomba helyezett Nagy Imre miniszterelnöksége idején Erdei Rákosi oldaláról hozzá pártolt, majd Rákosi újra megerősödésekor ismét melléállt.[5] 1955-ben rövid ideig ismét földművelésügyi miniszter lett.

Az 1956-os forradalom alatt rákosista múltja ellenére közeli személyes barátságuknak köszönhetően Nagy Imre miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki első kormányában. Erre többen, így a Nemzeti Parasztpártot Petőfi Párt néven újjáalakító Németh László, Illyés Gyula Féja Géza tiltakozásukat fejezték ki, hogy Erdei Ferenc bármilyen szerepet vállalhasson az ország vezetésében.[6] A következő kormányformációból már kiszorult, de – feltehetően utolsó megbízatásként – még az egyik vezetője volt a szovjetekkel tárgyaló magyar delegációknak. A tököli tárgyalásokra érkezve november 3-án a KGB Maléter Pál honvédelmi miniszterrel és az egész küldöttséggel együtt a szovjetek letartóztatták. Letartóztatása alatt alaposan megverték, jellegzetes hosszú haját kopaszra nyírták, megalázták. Néhány hét múlva Kádár János közbenjárására tényleges vezető szerepet nem vállalt. Formálisan továbbra is együttműködött a politikai vezetéssel, súlytalan tisztségeket kapott is, a szovjetek iránt érzett addigi kritikátlan lojalitása azonban elfojtott gyűlöletbe fordult át.[5]

1957-től a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és az Agrártudományi Kutató Intézet igazgatója lett, nagy szerepe volt a mezőgazdaság 1959-es kollektivizálásában. Ez a folyamat szétverte a tradicionális magyar paraszti társadalmat és a tanyavilágot, helyére nagyüzemi típusú, állami irányítású mezőgazdaságot vezetve be. Ez, a bevezetésekor elkövetett tömeges igazságtalanságok után, a szocialista tervgazdálkodás számos visszássága mellett, de a rendszerváltásig jó terméseredményeket biztosított, s megélhetést a paraszti rétegnek, amely kielégítette a hazai szükségleteket és piacra is termelt (szovjet piac, KGST piac, nyugat-német piac). 

1964-től 1970-ig a Hazafias Népfront főtitkára volt. 1966-1971-ig a Magyar Tudomány c. akadémiai folyóirat főszerkesztője. 1948-ban és 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1948-ban a Kossuth-érdemrendet (első osztály) is megkapta. 1964-ben Akadémiai Aranyérem kitüntetést kapott.

KönyveiSzerkesztés

Főbb munkái 1945-igSzerkesztés

  • A makói tanyarendszer (Szeged, 1933)
  • A makói parasztság társadalomrajza (Makó, 1934)
  • Futóhomok. A Duna-Tiszaköz földje és népe. Bp., 1937. 242 lap.
  • Parasztok. Bp., 1938. 219 lap.
  • Magyar város. Bp., 1939. 246 lap.
  • Magyar falu. Bp., 1940. 238 lap.
  • A magyar paraszttársadalom. Bp., 1941. 170 lap.
  • Magyar tanyák. Bp., 1942. 260 lap.
  • Szövetkezetek. Bp., 1945. 92 lap.

Főbb munkái 1945-tőlSzerkesztés

  • A szövetkezeti úton. Bp., 1956
  • A magyar tudomány helyzete és fejlesztésének főbb irányai. Bp., 1958
  • Mezőgazdaság és szövetkezet. Bp., 1959
  • A termelőszövetkezeti üzemszervezés gyakorlati kézikönyve (szerk.) Bp., 1960. 625 p.
  • A mai agrárgazdaságtan főbb irányai és hazai fejlődése. Bp., 1961
  • Üzemszervezési kérdések a szocialista mezőgazdasági nagyüzemben. Bp., 1961. 111 p.
  • Erdei Ferenc-Csete László-Márton János: A mezőgazdaság belterjessége. Bp., 1964. 384 p.
  • A mezőgazdasági üzemszervezés néhány elméleti és gyakorlati kérdése. Bp., 1966. 121 p.
  • A mezőgazdaság helye a nap alatt. Bp., 1967.135 p.
  • Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. Bp., 1967.
  • Néprajzi ínyesmesterség. Bp., 1971. 90 p.
  • Város és vidéke. Bp., 1971. 444 p.

Főbb munkái posztumuszSzerkesztés

  • Erdei Ferenc válogatott írásai és beszédei (Szerk. Fekete Ferenc) Bp., 1973. 439 p.
  • Emberül élni (Vál. Berend T. Iván, Szuhay Miklós) Bp., 1974. 670 p.
  • Agrárgazdasági tanulmányok (Szerk. Fekete Ferenc) 1-3. köt. Bp., 1976. 309, 343, 355 p.
  • A magyar társadalomról. Bp., 1980. 402 p.
  • Tudománypolitika, kutatásirányítási és szervezéstudományi tanulmányok. Bp., 1980. 551 p.
  • Történelem és társadalomkutatás (Szerk. Kulcsár Kálmán) Bp., 1984. 482 p.
  • A magyar társadalom Bp., 2003
  • Politikai írások 2. kötet (szerk: Tamasi Mihály) Bába Kiadó Szeged 2004. 448 p.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эрдеи Ференц, 2017. február 27.
  3. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Эрдеи Ференц, 2015. szeptember 28.
  4. Születése bejegyezve a makói polgári anyakönyv 1131/1910 száma alatt.
  5. a b c d Kun Miklós: Rejtélyes XX. század, Megindulnak a második szovjet intervenció előkészületei; dokumentumfilm sorozat, MTV, 2016. december 17.
  6. a b Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :0 nevű lábjegyzeteknek
  7. Forrás: a Kis Újság 1951. márc. 7-i száma [1] és a Debreceni Református Kollégium honlapja [2]
  8. Gyarmati György: A közigazgatás újjászervezése az „ideiglenesség" korszakában. In: Történelmi Szemle, 1996/1, 77. oldal [3]

ForrásokSzerkesztés

  • Huszár Tibor: Bibó István : Beszélgetések, politikai-életrajzi dokumentumok. Debrecen : Kolonel Lap- és Könyvkiadó Kft., 1989. 369 p. ISBN 963 01 94 96 1
  • Nagy Ferenc: Erdei Ferenc. In: Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 267-269. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Britannica Hungarica VI. kötet
  • Ö. Kovács József: A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetei 1945–1965 - A diktatúra társadalmiasítása és a kollektivizálás magyar−német összehasonlításban (kézirat)
  • Kun Miklós: A rejtélyes XX. század, Beindulnak a szovjet tankok motorjai, 2016. október. 19. dokumentumfilm sorozat, MTV [1]

További információkSzerkesztés

  • Gyuris György: Erdei Ferenc munkássága (MEK)
  • Életrajz
  • Erdei Ferenc életrajza a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium honlapján, írta Für Lajos
  • Romány Pál–Szeift Ivánné: Más idők, mai tanulságok Erdei Ferencről; Erdei Ferenc Társaság, Makó, 2006 (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei)
  • Romány Pál–Varga Gyula–Péter László: Erdei Ferenc világa; Erdei Ferenc Társaság, Makó, 2008 (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei)
  • Erdei Ferenc. Emlékbeszéd az MTA elhunyt tagjai felett; Erdei Ferenc Társaság, Makó, 2009 (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei)
  • Erdei Ferenc emlékezete. Válogatott írások, tanulmányok és visszaemlékezések; szerk. Varga Gyula; Bába, Szeged, 2010
  • Bognár Bulcsu: Erdei Ferenc szociológiája; Loisir, Bp., 2010
  • Tudományos emlékülés Erdei Ferenc születésének centenáriumán. A Magyar Tudományos Akadémián 2010. december 9-én elhangzott előadások; szerk. Varga Gyula; Erdei Ferenc Társaság–Bába, Szeged–Makó, 2011 (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei)
  • Bognár Bulcsu: A népies irányzat a két háború között. Erdei Ferenc és a harmadik út képviselői; Loisir, Bp., 2012
  • Huszár Tibor: Erdei Ferenc, 1910–1971. Politikai életrajz; Corvina, Bp., 2012
  • Atyafiságos üdvözlettel: Erdei Ferenc. Egy szelet Erdei makói küzdelmeiből; szerk., bev. Varga Gyula; Erdei Ferenc Társaság–Bába, Szeged–Makó, 2012 (Az Erdei Ferenc Társaság füzetei)
  • Tamasi Mihály: Erdei Ferenc 1965-ös, Komócsin Mihály 1973-as írása a tanyakérdésről. Vitám Komócsinnal a mezőgazdasági szakszövetkezetek szerepéről; szerzői, Szeged, 2018 (Várostörténeti tanulmányok)
  • Tamasi Mihály: Erdei Ferenc betiltott, titkosított, zárolt tudományos és politikai írásai; szerzői, Szeged, 2020
  • Kulcsár Kálmán: Erdei Ferenc. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés