Erdeihangya-formák

rovarok alcsaládja

Az erdeihangya-formák (Dolichoderinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja.

Erdeihangya-formák
Közönséges kóborhangya (Tapinoma erraticum)
Közönséges kóborhangya (Tapinoma erraticum)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Alrendág: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea)
Család: Hangyák (Formicidae)
Alcsalád: Erdeihangya-formák (Dolichoderinae)
Forel, 1809
Nemzetségek

szövegben

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdeihangya-formák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdeihangya-formák témájú kategóriát.

Dominikai borostyánba zárt Azteca alpha


Származásuk, elterjedésük

szerkesztés

Magyarországon négy nem hét faja él:

Megjelenésük, felépítésük

szerkesztés

Jellemzőjük az egyízű potrohnyél, amitől testalkatuk a vöröshangyaformákéhoz (Formicinae) hasonlatos.

Fullánkjuk és méregmirigyük elsatnyult. Utóbbi szerepét a pygidiális mirigy vette át,[1] ezért potrohuk végéből nem hangyasavat, hanem jellegzetes szagú ciklopentanoid monoterpéneket fecskendeznek megmart áldozataikra. Mérgük a szó köznapi értelmében „büdös” folyadék, amely lassan párolog, tehát a lefröcskölt áldozat sokáig büdös marad.(Tartally).

Begyük igen bonyolult szerkezetű (Brehm).

Életmódjuk, élőhelyük

szerkesztés

Az ide tartozó fajok élőhelyükön többnyire territoriálisak és dominánsak: nemcsak az idegen fajok, de saját fajuk rivális kolóniái ellenében is védik a fészek környezetét. Táplálékforrásaikhoz nagy létszámú bolyaikból tömegesen vonulnak ki a dolgozók, és elűzik tőlük a többi hangyát.[2]

Egyes fajok, mint például a közönséges tölgyfahangya (Liometopum microcephalum) az odvas fák belsejében kartonfészket építenek, aminek anyagát a dolgozók szétrágott famorzsalékból ragasztják össze nyálukkal (Brehm1933). A különböző fajú hangyák parabiotikus együttélésének karakteres példái Kolumbiában a szívhangyák közé tartozó Crematogaster parabiotica és a Dolichoderus debilis faj közös bolyai. A két faj külön kamrákban neveli fiasítását, az ezeket összekötő járatokat viszont közösen használják. [3]

Lárváik a bábozódáshoz nem szőnek kokont (Tartally).

Rendszertani felosztásuk

szerkesztés

Az alcsaládot négy nemzetségre bontják összesen 29 nemmel. További 18 kihalt nem nemzetségbe sorolatlan.

  1. Szegedi Tudományegyetem: Etológia
  2. Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése
  3. Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
  4. Olivier Blight, Marielle Renucci, Alain Tirard, Jérôme Orgeas: A new colony structure of the invasive Argentine ant (Linepithema humile) in Southern Europe Biological Invasions 12(6):1491-1497, researchgate.net - 2010. június DOI:10.1007/s10530-009-9561-x (angolul)
  5. Lőrinczi Gábor: Szubmediterrán erdei hangyaközösségek (Hymenoptera: Formicidae) tér- és időbeli szerveződése, Doktori (PhD) értekezés, Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kar Környezettudományi Doktori Iskola Ökológiai Tanszék doktori.bibl.u-szeged.hu - 2014
  6. Yugo Seko1, Yu Maebara, Naoyuki Nakahama, Takuya Nakamori, Naoto Ishiwaka, Yuki Morikawa, Daisuke Hayasaka1, Takuo Sawahata1: Population dynamics of invasive Argentine ant Linepithema humile Mayr, 1868 (Hymenoptera: Formicidae) haplotypes in Kobe Port, Japan, and implications for the prediction of future dispersal and effective management, BioInvasions Records Volume 10, Issue 2: 467–476 (2021)