Erica caffra

Az Erica caffra a hangavirágúak (Ericales) rendjébe, ezen belül a hangafélék (Ericaceae) családjába tartozó faj.

Erica caffra
A megporzás utáni rozsdásodó virágai
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots) Csoport: Core eudicots Csoport: Superrosidae Csoport: Asteridae Rend: Hangavirágúak (Ericales) Család: Hangafélék (Ericaceae) Alcsalád: Hangaformák (Ericoideae) Nemzetség- csoport: Ericeae Nemzetség: Hanga (Erica) Tourn. ex L. Faj: E. caffra
Tudományos név
Erica caffra L.
Szinonimák
Ceramia auricularis G.Don Ceramia urceolaris D.Don Erica lamellaris Salisb. Erica pentaphylla L. Erica urceolaris P.J.Bergius Ericoides caffrum Kuntze
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Erica caffra témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Erica caffra témájú médiaállományokat és Erica caffra témájú kategóriát.

Előfordulása

Az Erica caffra eredeti előfordulási területe Afrika déli fele. Lesothóban megtalálható 1800 méteres tengerszint feletti magasságban is. Az ember azonban sokfelé szétültette, mint sövényalkotó dísznövényt.

Megjelenése

Ez a hangaféle 3-4,5 méter magasra is megnövő robusztus kis cserje vagy nagyobb bokor. Az idősebb példány kérge barna és mélyen repedezett, a fiatalé szürke színű. Az ágai hosszúak és számos ágacskát hordoznak. A levelei fénylők, szőrözöttek és sötétzöld színűek; hármasával ülnek az ágacskákon. A levél hosszúkás alakú és 8-19 milliméter hosszú. A harangra emlékeztető virágai fiatalon fehérek, sárgásak vagy krémszínűek; tavasszal és kora nyáron (azaz a déli félgömbön szeptembertől decemberig) nyílnak és sokáig tartanak. Erős illatot árasztanak. Megporzás után - amit főleg a méhek végeznek - a virág rozsdás-barnává válik. A magja igen kicsi, finom porszerű; egy grammban 50 000 mag is lehet. Egy mákszem (Papaver somniferum) tömege kiteheti 30 Erica caffra mag tömegét. A magok kis tokokban termelődnek, a tokok megéréskor elrobbannak és a finom magokat a szél szétszórja.

Életmódja

A jó lefolyású talajokat kedveli, habár a természetes élőhelyén a folyóparti növényzet egyik alkotóeleme. Erős napfényre van szüksége; a teljes árnyékot nem tűri, viszont a részlegesben megélhet. Ha muszáj a rövid időtartamú szárazságot is megtűri.

Képek

• 
  A növény
• 
• 
  Virágai
• 
• 

Források

• Erica caffra | New Plant
• Erica caffra | Plantz Africa
• Brown, N. & Duncan, G. 2006. Grow fynbos plants. Kirstenbosch Gardening Series. South African National Biodiversity Institute, Cape Town.
• Coates Palgrave, K. 1983. Trees of southern Africa. Struik, Cape Town.
• Germishuizen, G., Meyer, N.L., Steenkamp, Y. & Keith, M. (eds). 2006. A checklist of South African plants. Southern African Botanical Diversity Network Report No. 41. SABONET, Pretoria.
• Goldblatt, P. & Manning, J. 2000. Cape plants. A conspectus of the Cape flora of South Africa. Strelitzia 9. National Botanical Institute of South Africa and Missouri Botanical Garden Press, USA.
• Jackson, W.P.U. 1977. Wild flowers of Table Mountain. Timmins, Cape Town.
• Leistner, O.A. (ed.). 2000. Seed plants of southern Africa: families and genera. Strelitzia 10. National Botanical Institute, Pretoria.
• Palmer, E. & Pitman, N. 1972. Trees of southern Africa, vol. 3. Balkema, Cape Town.
• Powrie, F. 1988. Grow South African plants. Kirstenbosch Gardening Series. National Botanical Institute.
• Smith, C.A. 1966. Common names of South African plants. Memoirs of the Botanical Survey of South Africa No. 35.
• Von Breitenbach, F. 1986. National list of indigenous trees. Dendrological Foundation.
• Erica caffra | Kumbula Indigenous Nursery Archiválva 2018. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
• GardensOnline: Erica caffra
• Erica caffra L. Plants of the World Online