Erich von Stroheim
Erich von Stroheim (Bécs, 1885. szeptember 22. – Párizs, 1957. május 12.) osztrák származású amerikai filmrendező, színész, többek között a Gyilkos arany című, 1958-ban a világ legjobb 12 filmje közé sorolt mű alkotója. Egész életében azt állította (talán hitte is), hogy osztrák kisnemes és lovastiszt, ezért illesztette nevébe a von szócskát.
| Erich von Stroheim | |
 | |
| Született |
Erich Oswald Stroheim 1885. szeptember 22.[1][2][3][4][5][6][7][8] Bécs[9][10] |
| Elhunyt |
1957. május 12. (71 évesen)[10][3][4][5][6][7][8] Párizs |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1957. február 13.)[12] |
| Halál oka | rák |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erich von Stroheim témájú médiaállományokat. | |
PályaképSzerkesztés
Bécsi zsidó családban született. Apjának kalapgyára volt, egy ideig Stroheim abban dolgozott. 1909-ben költözött Amerikába. 1915-ben segédrendező lett D. W. Griffith mellett Hollywoodban.
1919-ben az Universal stúdióhoz szerződött. Filmjeinek írója, rendezője, főszereplője, díszlettervezője és vágója lett. Nagyon alapos volt a hiteles kosztümök, díszletek, és kellékek terén is, ezért rendre csúszott a határidőkkel és túllépett minden költségvetést.
Filmjeiben a balszerencse, a kegyetlenség, a keserűség társadalombírálattal párosul. Első filmje, a Vak férjek sikert aratott. 1921-ben ezt követte a Szeszélyes asszonyok. Az 1924-ben készült 110 perces Gyilkos arany eredetileg 462 perc hosszú volt, de a producer Metro-Goldwyn-Mayer kegyetlenül megvágatta. Ma egy 239 percre restaurált változata is ismert.
Megfilmesítette a Víg özvegy című Lehár-operettet. A Nászinduló c. filmje olyan hosszú lett, hogy az amerikai mozikban csak az első felét vetítették, míg a folytatást csak Európa látta (Mézeshetek címmel).
A Fox stúdió bízta meg elsőként hangosfilmmel, de a határidő és a költségvetés túllépése miatt végül szakítottak vele.
Színészként is bekerült a legjobb 12 közé Jean Renoir A nagy ábránd (1937) című remekművében egy civilizált német tisztet alakítva.
A II. világháború után Franciaországban telepedett le és sikerfilmekben játszott. 1951-ben Golden Globe-ra és Oscar-díj is jelölték legjobb mellékszereplőként (Billy Wilder: Alkony sugárút).
Kitüntették a francia Becsületrenddel is.
ÉrdekességSzerkesztés
1935-ben egy magyar tárgyú regénye jelent meg (Paprika), ami egy cigánylányról szól.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Léonore database (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Штрогейм Эрих фон, 2015. szeptember 28.
- ↑ LIBRIS, 2012. január 11. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
- ↑ Léonore database (francia nyelven)
