Főmenü megnyitása

Ernst Heinrich Bruns

német matematikus, csillagász, az MTA tagja

Ernst Heinrich Bruns (Berlin, 1848. szeptember 4.Lipcse, 1919. szeptember 23.) német matematikus, csillagász, aki hozzájárult az elméleti geodézia fejlődéséhez is.

Ernst Heinrich Bruns
Heinrich Bruns 1908 Anton Klamroth.png
Született 1848. szeptember 4.[1][2][3][4]
Berlin
Elhunyt 1919. szeptember 23. (71 évesen)[1][2][3][4]
Lipcse
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség titkos tanácsos
Iskolái
  • Humboldt Egyetem (Karl Weierstrass, Ernst Kummer, 1871)
  • Friedrich-Wilhelms-Gymnasium
A Wikimédia Commons tartalmaz Ernst Heinrich Bruns témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Bruns 1866 és 1871 a berlini Humboldt Egyetemen matematikát, csillagászatot és fizikát tanult; kiemelkedő tanárai Ernst Eduard Kummer és Karl Weierstrass voltak. 1872 és 1873 között a pulkovói csillagvizsgálónál dolgozott. 1873-ban átkerült a dorpati (ma Tartu) csillagvizsgálóba, ahol 1876-ig maradt. Ebben az időszakban a helyi egyetem docense is volt.

1876-ban Bruns meghívást kapott a berlini egyetemre, mint a matematika rendkívüli professzora, 1882-ben pedig rendes professzorrá nevezték ki a csillagászati tanszéken, és egyúttal a lipcsei csillagvizsgáló igazgatója lett. Berlinben Bruns a porosz hadtudományi akadémián és a geodéziai intézetben is tevékenykedett.

Heinrich Bruns elsősorban a Föld alakjának elméleti kérdéseivel foglalkozott (egyik fő művének ez is a címe). Lényeges elemekkel járult hozzá a potenciálelmélethez és az egyensúlyi alakok kutatásához is. A csillagászati refrakciót illetően akkori tanársegédjével, Felix Hausdorffal együtt egy szokatlan tételt állítottak fel a levegő hőmérséklet vertikális gradiensére vonatkozóan, amely azonban a kellően pontos mérési eljárások hiányában a gyakorlati alkalmazásba nem került át.

Elméleteit a 20. századi geodézia - elsősorban Karl Ledersteger munkássága - tovább fejlesztette, beleértve többek között a Bruns-féle poliédert is. Ez a világot átfogó hálózatként kigondolt konstrukció a későbbi műholdas geodéziával kezdődött kísérleteken át a GPS-sel végezetül ténnyé vált.

MűveiSzerkesztés

  • Über die Perioden der elliptischen Integrale erster und zweiter Ordnung. (Dorpat 1875)
  • Die Figur der Erde. (Berlin 1878)
  • Über eine Aufgabe der Ausgleichsrechnung. Leipzig (1886)
  • Über die Integrale des Vielkörperproblems. Leipzig 1887)
  • Das Eikonal. Leipzig (1895)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Heinrich Bruns című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Karl Ledersteger, Band V (J.E.K.) Astronomische und Physikalische Geodäsie, 871 p. (⇒ Themen der Erdfigur), Verlag J.B.Metzler, Stuttgart 1969.
  • Felix Hausdorff, Gesammelte Werke, Band V (Astronomie & Optik), (p. 135-399, 544-735), Springer-Verlag, Berlin 2006.

További információkSzerkesztés