Főmenü megnyitása
A csáktornyai Ernuszt család címere
Csáktornya vára a 17. században
Ernuszt János fiának, Ernuszt Zsigmond pécsi püspöknek a címere

Hampó[1] Ernuszt János (Ernst János, Csáktornyai Ernusth János, Iohanni Ernusth de Schakthornia[2]), (? – 1477. március 3. után) bányavállalkozó, körmöci kamaraispán, kincstartó, dalmát, horvát, szlavón bán a tekintélyes Ernuszt-család[3] őse volt. A család nevét az egykorú iratok Ernnst, Erwst, Ernnsth, Ernst, Ernsth alakban is írták. Az 1460-as évek elején udvari szállítóként Mátyás királlyal került kapcsolatba, aki udvari lovaggá tette.[4]

Mátyás király hatalmának megszilárdításához a főurakat háttérbe szorította, saját híveit, Vitéz Jánost, Ernuszt Jánost, Janus Pannoniust pedig fontos tisztségekbe emelte. Janus Pannonius hatalma és befolyása 1467-ben érte el csúcspontját.[5] Ernuszt János pedig hozzáértő gazdaságpolitikus, adóhivatali és jegybankelnökké vált Mátyás udvarában. Titulusa, mint a koronavám országos felügyelőjének a vectigalis coronae generalis administrator cím volt és tevékenységében függetlenítették a kincstartótól. Kincstartóként, Mátyás király megbízhatatlan pénzügyminiszterének bizonyuló Janus Pannoniust követte 1467-ben. Családi neve a német Ernst alakból származik, amelynek a latin Ernestus a megfelelője és ebből származik a magyaros Ernuszt név. A Hampó elnevezés pedig izraelita eredetükkel függhet össze.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Valószínűleg Bécsből származott, Budán megtelepedett kikeresztelkedett budai zsidó polgár volt,[6] Mátyás király bizalmasa volt, de pontosan nem ismert, hogy hogyan került a király környezetébe. Fiai: Ernuszt Zsigmond pécsi püspök, aki 1473-ban kapta a püspökséget Mátyástól, 1476-tól 1482-ig horvát és szlavón bán és Ernuszt János királyi főlovászmester, aki 1507-től 1510-ig szintén horvát-szlavón bán volt.[7][8]

 
Mátyás király Körmöcbányán vert aranyforintja az 1467-es pénzreform előtt
 
Mátyás pénzének állandó értékét az állandó éremkép is nyomatékosította. A pénzügyi reformot követően az aranyforintok előlapjára a korábbi címer helyett az ország védőszentje, a Patrona Hungariae került - amely egészen 1939-ig állandósult a magyar pénzverésben - az érem hátlapján pedig a hagyományos Szent László ábrázolás maradt[9]

Kezdetben kereskedő és udvari szállító volt, de már 1461-ben Szapolyai Imre neki ajánlotta fel a pozsonyi harmincad vezetését. 1464-től 1467-ig harmincadispán volt, 1466-ban pedig körmöci kamaraispán, 1467-től 1476-ig I. Mátyás magyar király kincstartója, 1470–75 között zólyomi ispán, 1474-től haláláig szlavón bán. Egy 1475-ben keletkezett oklevél szerint Ernuszt János már mint szlavón bán eladta a budai kalmárboltok között fekvő házát Nicolaus Königsfeldernek.[10]

Ernuszt János az 1460-as évek közepén ismerte fel, hogy a pénzverés és a pénzügyigazgatás átfogó reformját mielőbb végre kell hajtani. A pénzreform jogi alapját Mátyás fokozatosan teremtette meg. Ernuszt Jánosnak, mint a koronavám adminisztrátorának, vezető szerepe volt[11] Csezmicei Jánossal és laki Tuz Jánossal együttesen javasolt kincstári reform kidolgozásában.[12] Ernuszt János, mint Mátyás király 1467. évi pénzügyi reformjának elméleti és gyakorlati végrehajtója, felismerte, hogy egy egységes, az egész ország területét behálózó, pénzügyi szervezetet kell létrehozni és a királyi jövedelmek felügyeletét egy kézben kell tartatni, a mindenkori kincstartó kezében. 1467. októberében Mátyás király Ernst (Ernuszt) János budai polgárt királyi kincstartóvá, és egyben főkamaragróffá nevezte ki, aki ezt a tisztségét haláláig megtartotta.[13][14] Eltörölték a kamara haszna nevű adót, amely a sok mentesítés miatt csekély adóbevételt jelentett. A kapuadó (lucrum camerae) helyett a füstadót (tributum fisci regalis) vezették be, így a háztartásonként szedett adót nem portánként, hanem családonként kellett megfizetni, ami jelentősen megnövelte a kincstár jövedelmét. A király által szentesített pénzügyi törvényt 1467. március 25-én hirdették ki. Bevezették a koronavámot (vectigal coronae) a korábbi általános külkereskedelmi - be- és kiviteli - vám, azaz a harmincadvám (tricesima) helyett.[15] 1469-ben megkapta a rendkívüli adó beszedésének jogát is. Mátyás jóváhagyásával a pénzreformot is végrehajtotta, bevezették az új, állandó értékű ezüstpénzeket, ekkor 100 dénár ért 20 garast, ami 200 obulust és 1 arany forintot ért.[16][17]

A pénzügyi reform bevezetése után, 1467-től Mátyás király haláláig 1490-ig, három nem nemesi származású személy töltötte be a kincstartói pozíciót és álltak az újonnan bevezetett pénzügyi rendszer élén: Ernuszt János 1467 és 1476, Handó György 1476 és 1478, Nagylucsei Orbán a későbbi győri püspök pedig 1478 és 1490 között.[18] Ekkoriban a városok is fizettek kiváltságaikért, az új adókkal együtt megsokszorozódtak a királyi bevételek, évente átlagosan 800 000-1 000 000 arany között volt Mátyás kincstárának bevétele.

 
Mátyás budai vára

1470. április 23-án a királyi jövedelmek kezelése során kincstartóként tanúsított érdemei elismeréséül Mátyás király Turóc vármegye örökös főispánjává nevezte ki Ernuszt Jánost. Miután Mátyás király a Cillei grófok kihalását követően visszaszerezte a csáktornyai uradalmat, új kincstartójának, Ernuszt (Hampó) Jánosnak adományozta azt, aki később 1470-ben megkapta Lipcse[19] és 1470–75 között zólyomi ispán lett, attól kezdve felvette a Csáktornyai előnevet és a Hampó családnevet. A csáktornyai uradalom az Ernusztok kihalásával, 1541-ben Ernuszt Gáspár halála után, Keglevich Péter horvát bán tulajdonába került.[20]

Zálog- és pénzüzletekkel is foglalkozott, megszerezte a stridóvári uradalmat. Megvette Jung István besztercebányai bányáit, Mátyás azonban 1472-ben hűtlen kezelés miatt az aranybányákat elvette tőle. Budán a Mária (mai Mátyás)-templom mellett Mária-kápolnát alapított.

VégrendeleteSzerkesztés

1476 márciusában halála előtt Ernuszt János a végrendeletében meghagyta, hogy a Budavári Nagyboldogasszony-templom mellé kápolnát építsenek, fiát, Ernuszt Zsigmond pécsi püspököt pedig a pécsi székesegyház restaurálására kérte.

 
G. H. mester: Szentháromság oltárkép, Mosóc. A trónus lépcsőjének legalsó szegélyén G 1471 H jelzés, a mester szignatúrája és az oltár elkészültének ideje, a lépcső két oldalán Ernuszt János, a donátor, budai polgár címere látható.[21]
Én, Ernuszt János, Szlavónország bánja, bár testben gyenge, lélekben ép, magam felől és a legmagasságosabbtól nékem juttatott javakról végakaratot rendelni kívánván ilyen végrendeletet teszek: Először lelkemet a mindenható Istennek, teremtőmnek, testemet a földnek ajánlom, amit temessenek az általam alapított Szent Szűz templom kriptájába, az új kápolnába, feleségemet, fiaimat, Zsigmond pécsi püspököt és Jánost a felséges fejedelemnek és uramnak, Mátyás királynak gyámolítására és oltalmára bízom minden ingó és ingatlan javakkal egyetemben …

…Ennélfogva ti, akik jelen vagytok és hallottátok ezt a végakaratomat, kérlek, legyetek hű tanúim felséges király uram és a fent említett végrehajtó urak előtt, tudniillik ti, János orvosdoktor és a nádorispán, Kisbán Bálint, Engelhard gyógyszerész, Lábatlani András, György asztalnok és mindenki más, akik most itt vagytok, kérlek, emlékezzetek ezekre a szavaimra. Mely dolgok bizonyságára miután az előbb említett tanúk megtekintették ezt az általam bevégzett végrendeletet, az én és a plébános úr pecsétjével megerősítettük az Úr ezernégyszázhetvenhatodik esztendejében a húsvét előtti hatodik vasárnapon…

… megerősítésére a jelen kiváltságlevelünket függő pecsétünkkel megpecsételve rendeltük kiadni. Adatott a Szűz Mária megtisztulása ünnepe előtti pénteken az Úr ezernégyszázhetvenhetedik évében.

– Ernuszt János végrendelete (fordította Béli Gábor)[22]
 
A a Budavári Nagyboldogasszony-templom egy korabeli ábrázolása, 1448.

Szlavónia bánja, végrendeletében meghagyta azt is, hogy a Budavári Nagyboldogasszony-templom temetőjében emelt kápolnában temessék el, továbbá azt is elrendelte, hogy az ekkorra már felépült kápolnát a végakarata szerint Szűz Mária mennybemenetelének tiszteletére szenteljék fel. Bőkezűsége a kápolna egyházi szükségleteit is fedezte. A kegyszereket az új kápolna sekrestyéjében őrizték.

Ernuszt János azt is meghagyta, hogy a kápolna miséit a Nagyboldogasszony-egyház plébánosa s annak káplánjai celebrálják. Sírkápolnájára a végrendeletben 4700 forintot hagyott. Meghagyta, hogy a temetőbe vitt márványlapra felvéssék a címerét és arról is gondos­kodott, hogy megfaragtassák a kápolna oltárasztalát. Ezenkívül azt is elrendelte, hogy a kápolna számára falkárpitokat, terítőket vá­sároljanak. A végrendeletnek építészettörténeti érdekessége az, hogy Ernuszt száz aranyforintot hagyott a Nagyboldogasszony-templom új tornyának építésére is.[23]


JegyzetekSzerkesztés

  1. Dr. Venetianer Lajos: A magyar zsidóság története
  2. Klaniczay Tibor: Egyetem Magyarországon Mátyás korában
  3. Pallas Nagy Lexikona - Ernuszt,
  4. Egy különös középkori per. Ernuszt Zsigmond püspök meggyilkolása és hagyatéka elsikkasztása Archiválva 2015. szeptember 24-i dátummal a Wayback Machine-ben, historia.hu
  5. Humanista műveltség Pannóniában
  6. Kubinyi András (2000). „Egy különös középkori per. Ernuszt Zsigmond püspök meggyilkolása és hagyatéka elsikkasztása4. szám, Kiadó: História folyóirat. [2008. november 13-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  7. Reneszánsz tanulmányok, Bilkei Irén: Adatok Zala megye Mátyás–kori történetéhez, epa.oszk.hu
  8. Horvát, dalmát és szlavón bánok (1190–1918)
  9. Aranyforint
  10. Benda Judit: A kereskedelem épületei a középkori Budán
  11. Humanista múveltség Pannóniában, mek.niif.hu
  12. Gyöngyössy Márton: A magyar pénzverés kezdetei, gepeskonyv.btk.elte.hu
  13. Dr. Izsó István: Szemelvények a középkori montanisztika magyarországi történetének írott forrásaiból (1000 – 1526) Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, rfmlib.hu
  14. Soós Ferenc: Mátyás király 1467. évi pénzügyi reformjának gyakorlati végrehajtása Archiválva 2015. január 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, jam.nyirbone.hu]
  15. Kubinyi András: A kincstári személyzet a XV. század második felében, epa.oszk.hu
  16. Hunyadi Mátyás, a pénzújító Archiválva 2017. augusztus 16-i dátummal a Wayback Machine-ben, mef.hu
  17. A hónap pénze 2012. november – Hunyadi Mátyás garas
  18. Draskóczy István (2008). „Hunyadi Mátyás élete és uralkodása10. szám, Kiadó: História folyóirat. [2015. augusztus 31-i dátummal az eredetiből archiválva].  
  19. ZÓLYOMLIPCSE VÁRA , ender.mtak.hu
  20. Gyulai Éva – Horváth Zita – Turbuly Éva: A muraközi uradalom gazdasága és társadalma, zml.hu
  21. A Szentháromság-oltár középképe Mosócról, 1471. [2015. április 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 2.)
  22. Források (végrendeletek)[halott link], majt.elte.hu
  23. Zolnai László: A középkori budavári Szent László és Szent Mihály kápolna, epa.oszk.hu

IrodalomSzerkesztés

  • Dr. Venetianer Lajos. A magyar zsidóság története. Budapest: Fővárosi Nyomda Részvénytársaság (1922)  Online hozzáférés
  • Kubinyi András. Mátyás király. Budapest: Vince Kiadó (2001). ISBN 9639323241 
  • Kubinyi András. Ernuszt Zsigmond pécsi püspök rejtélyes halála és hagyatékának sorsa: (A magyar igazságszolgáltatás nehézségei a középkor végén.). Budapest: SZÁZADOK (2001) 
  • Zachar József. Hunyadi Mátyás és kora Múltidézés trónra kerülése 550. évfordulós esztendejében.. Budapest: Heraldika Kiadó (2008). ISBN 9639204277 
  • Markó László. A magyar állam főméltóságai. Szent Istvántól napjainkig.. Budapest: Magyar Könyvklub (2000). ISBN 9635470851 
  • Klaus-Jürgen Matz. Ki mikor uralkodott, kormányzott?. Budapest: Magyar Könyvklub (2003). ISBN 9635478496 
  • Wehli Tünde. A három Ernuszt (Three from the Ernuszt Family)(02/2012). Budapest Review of Books (2012) 
  • Pohl Arthúr. Hunyadi Mátyás birodalmának ezüstpénzei 1458-1490. Budapest: Magyar Éremgyűjtők Egyesülete (19722) 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés