Erszényeshangyász

emlősfaj

Az erszényeshangyász vagy numbat (Myrmecobius fasciatus) az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágába, ezen belül az erszényes ragadozók (Dasyuromorphia) rendjébe és az erszényeshangyász-félék (Myrmecobiidae) családjába tartozó faj.

Erszényeshangyász
Nőstény példány a perthi állatkertben
Nőstény példány a perthi állatkertben
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Alosztályág: Erszényesek (Marsupialia)
Rend: Erszényes ragadozók (Dasyuromorphia)
Család: Erszényeshangyász-félék (Myrmecobiidae)
Nem: Myrmecobius
Waterhouse, 1836
Faj: M. fasciatus
Tudományos név
Myrmecobius fasciatus
Waterhouse, 1836
Alfajok
  • M. fasciatus fasciatus
  • M. fasciatus rufus
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erszényeshangyász témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erszényeshangyász témájú médiaállományokat és Erszényeshangyász témájú kategóriát.

Erszényes hangyász a Perth-i állatkertben

Családjának egyetlen faja.

Előfordulása

szerkesztés

Az erszényeshangyász szórványosan Nyugat-Ausztrália déli részén található meg. Ritka erdőkben és bozótosokban él. Korábbi elterjedési területe legnagyobb részéről eltűnt. Ennek oka a földművelés és a behurcolt ragadozók (Carnivora) (kutya, macska, róka) megtelepítése. A faj jelenleg védettség alatt áll. A tenyésztelepen nevelt állatokat később visszaszoktatják a természetbe.

  • Myrmecobius fasciatus fasciatus
  • Myrmecobius fasciatus rufus

Megjelenése

szerkesztés

Az állat fej-törzs-hossza 21-27,5 centiméter, a hím nagyobb, mint a nőstény; farokhossza 16-21 centiméter és testtömege 280-700 gramm. Szőrzete általában rövid és durvaszálú, a hasi oldalon hosszabb, hogy szoptatáskor védje a kölyköket. Bár az erszényeshangyász az erszényesekhez tartozik, a nősténynek nincs erszénye. Színe a szürkéből vörösesbarnába megy át, fehérrel tarkítva. Körülbelül nyolc fehér harántcsík van a hátán. Arcorri része megnyúlt, vaskos, elvékonyodó, így a felső talajréteget fel tudja túrni, a lehullott gallyakat és köveket félrelöki vele. Szájürege kicsi; nyelve nagyon hosszú és ragacsos, így hatékony „eszköz” a termeszvadászatnál. Végtagjai zömökek és erősek. A mellső lábán 5, a hátsón 4 ujj nő. Ha a kemény földet lazítja fel, korhadt fában kotorászik vagy az aljnövényzetet szaggatja ki, erős karmait használja. Farka hosszú és bozontos. Ha valami nyugtalanítja az állatot, akkor feltartja a farkát, és felborzolja a szőrét.

Életmódja

szerkesztés

Az erszényeshangyász magányos és nappal aktív. Tápláléka főként termeszekből áll. Az állat 3-4 évig él.

Szaporodása

szerkesztés

Az ivarérettséget 11 hónapos korban éri el. A párzási időszak decembertől áprilisig tart. A vemhesség 14 napig tart, ennek végén 2-4 kölyök születik. Mivel az állatnak nincs erszénye, az újszülötteknek szorosan meg kell kapaszkodniuk anyjuk szőrében, mert az mindenhova magával cipeli őket. Az elválasztás 6 hónap után következik be, de még egy kis ideig az anyjuk mellett maradnak. Évente egy almot ellik a nőstény.

Természetvédelmi helyzete

szerkesztés

Az erszényeshangyász, mint oly sok őshonos ausztrál emlősállat mára veszélyeztetett fajjá vált. Korábban is akadt természetes ellensége, mint a nagyobb ragadozó madarak, a szőnyegmintás piton vagy az ausztrál őslakók érkezése után a velük jött dingó. Az Ausztrália déli részén gyakran előforduló bozóttüzek is sok áldozatot szedtek és szednek ma is közülük. Az igazi fenyegetést a faj számára a fehér emberek érkezése okozta. A fokozódó mezőgazdaság eltüntette élőhelyeinek java részét és a kontinensre betelepített ragadozók, elsősorban a vörös rókák és a gazdáiktól elszökött, majd önálló életet élő kutyák és macskák drasztikusan lecsökkentették egyedszámát.

Szerencsére Ausztráliában az utóbbi időkben igen erős környezetvédelmi intézkedéseket hoztak. Az erszényeshangyász maradék élőhelyeinek többsége is nemzeti parkokban és védett területeken van. Ezeken a helyeken elsősorban a rókák és a macskák kiirtása a legfőbb feladat. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a fajt a „sebezhető” kategóriába sorolta.

További információk

szerkesztés