Escamol
A „mexikói kaviárnak” is nevezett escamol, vagy gyakran többes számban: escamoles egy ősi mezoamerikai eredetű ételalapanyag, amely a Liometopum aniculatum nevű hangya lárváiból áll. Magukat az ebből készített ételeket is nevezik escamol(es)nak.
| Escamol | |
 | |
| Fokhagymás mojo mártásos escamol | |
| Nemzet, ország |  Mexikó |
| Alapanyagok | hangyalárvák |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Escamol témájú médiaállományokat. | |
Az étel neve a navatl nyelvből származik: az azcatl jelentése „hangya”, míg a mol jelentése „kukac, lárva”. A spanyol hódítás előtti Mexikóban a száraz évszak gyakran hozott élelmiszerhiányt, ilyenkor pedig az őslakók a föld alatt kerestek maguknak ennivalót, többek között ezeket a magas tápértékű, magas fehérjetartalmú, a szokásosnál nagyobb méretű hangyalárvákat. Vannak olyan feltételezések is, amely szerint a lárvákat, mint valami különösen értékes, nehezen beszerezhető dolgokat, adományként ajánlottak fel Moctezuma azték uralkodónak.[1]
Az escamolt ma is sokhelyütt kedvelik, főként Guanajuato, Hidalgo, Puebla és Tlaxcala államokban terjedt el, mivel az itteni meleg éghajlat kedvez a hangyáknak. A petéket általában márciusban és áprilisban gyűjtik be, sokszor vadon élő hangyáktól, de vannak olyan farmok is, ahol kifejezetten tenyésztik őket. A hangyák a föld alatt, néhány méter mélységben építik ki „erődítményüket”, legszívesebben ott, ahol fügekaktuszok, borsfák vagy magueyek vannak. Egy ilyen hangyatelep akár 40 évig is termelheti a petéket, és a megfelelő időszakban akár naponta háromszor is begyűjthető a „termény”. A néhány helyütt alkalmazott kizsákmányoló módszer azonban, amely tönkreteszi a hangyák lakóhelyét, a faj megritkulásához vezetett, olyannyira, hogy már közel áll ahhoz, hogy veszélyeztetettnek nyilvánítsák.[1]
Fehérjetartalma igen magas, 40% körüli, ráadásul ezek a fehérjék olyan, ritkább aminosavakat is nagyobb arányban tartalmaznak alkotóelemként, mint például a triptofán, a lizin és a cisztein. Beszerzése nem mindig egyszerű, mert csak bizonyos helyeken árulják. Ára 2014-ben a 800–1000 peso közötti tartományban mozgott.[1]
Íze kissé édeskés, jellegzetes. Többféle készétel készíthető belőle, például sütve vajjal és mirrhafűvel, mixiotéhez, molével vagy tojással is, az utcákon pedig többhelyütt árulják tortillával és citromszelettel is.[1]
Források szerkesztés
- ↑ a b c d Valeria Murillo: Escamoles, el caviar mexicano (spanyol nyelven). Cultura Colectiva, 2014. március 31. (Hozzáférés: 2017. április 28.)