Esterházy János (politikus)
Gróf galántai Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mírov, Csehszlovákia, 1957. március 8.) Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa. Élete és állásfoglalásai a szlovák–magyar viszonyban máig viták tárgya, mivel szimbólummá vált.[1]
Esterházy János (galántai Esterházy János István) | |
1935 körül | |
Született | 1901. március 14. Nyitraújlak |
Elhunyt | 1957. március 8. (55 évesen) Mírov |
Állampolgársága |
|
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Serényi Lívia |
Szülei | Elżbieta Tarnowska Esterházy János Mihály |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a Csehszlovák Nemzetgyűlés tagja (1935–1938) |
Kitüntetései | Jan Karski Courage to Care Award (2011) |
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Alsóbodok |
A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy János témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Származása
szerkesztésGróf Esterházy János előkelő főnemesi családból származott. Anyja, Elżbieta Tarnowska (1875–1955),[2] lengyel grófnő volt, apja, Esterházy János Mihály (1864-1905) az Esterházy család galántai ágához tartozott, dédapja az 1849-ben kivégzett báró Jeszenák János nyitrai kormánybiztos volt. Az apja négyéves korában meghalt, anyja két testvérével együtt özvegyen nevelte. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni diktátummal Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt, ám az adót az egész birtok után hajtották be tőlük. Budapesten járt gimnáziumba és a kereskedelmi akadémiára, később a saját birtokán gazdálkodott. 1924. október 15-én elvette Serényi Lívia grófnőt, a házasságból két gyermek született, János és Alice. Nővére Esterházy Lujza (1899), húga Esterházy Mária (1904).
Politikai pályafutásának kezdete
szerkesztésAz 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló „csehszlovákizmus” ellenzőjeként lépve fel.
1931-ben Esterházy a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, ez a Népszövetség (az Egyesült Nemzetek előde) keretében működött. Egy év múlva, 1932. december 11-én az Országos Keresztény Szocialista Párt elnöke lett. Az 1935-ös választásokon Kassán bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja (akkor még Csehszlovákia része) számára autonómiát követelt. Az első parlamenti beszédében hangzott el ez a mondat: „Akaratunk ellenére odacsatoltak Csehszlovákiához, követeljük, hogy a csehszlovák kormány teljes körben tisztelje a mi kisebbségi, nyelvi, kulturális és gazdasági jogainkat“. A HSĽS szlovákiai autonómiakövetelését is támogatta. Masaryk visszalépése után a magyar képviselők Edvard Beneš oldalán voltak, ami lehetővé tette, hogy ő legyen az ország elnöke. Beneš miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.
Az Egyesült Magyar Párt ügyeleti elnöke
szerkesztésAz érsekújvári magyar pártok kongresszusán, 1936. június 21-én megalakult az Egyesült Magyar Párt, ennek ügyeleti elnöke lett. Ebben az időben visszautasította Beneš ajánlatát, hogy miniszter legyen a csehszlovák kormányban, mivel a magyarság jogfosztottságának megszüntetését kívánta annak feltételeként. Esterházy politikai célja Trianon revíziója volt. Ebben támogatást kapott a magyar kormánytól. 1938-ban többször találkozott a brit misszió vezetőjével, Lord Runcimannel. A magyar képviselők memorandumban követelték a wilsoni alapelvek betartását. Esterházy tárgyalásokat folytatott Magyarországon, Lengyelországban és Olaszországban. Az év március 17–18-án Lengyelországban azt a magyar kormány által kidolgozott programot támogatta, ami egész Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolását tartalmazta. Esterházy a komáromi tárgyalásokon is részt kívánt venni, ahol az új csehszlovák-magyar határokról tárgyaltak, de a csehszlovák delegáció vezetője, Jozef Tiso ezt elvetette.
Politikai pályafutása a szlovák államban
szerkesztésAz első bécsi döntés után, Esterházy mint Kassa képviselője, 1938 novemberében üdvözölte Horthy Miklóst, de személyesen a szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken. Pozsonyban az Új Hírek című napilapot adta ki, ezt betiltották, őt magát pedig rendőrségi felügyelet alá vonták. Később Magyar Hírlap néven új napilapot alapított. A magyarországi földreformot támogatta. Pártja nevében a nemzetiszocializmus eszméit és politikáját elvetette. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Tisóval a magyar kisebbség jogairól, ebben a kérdésben a szlovák parlamentben a magyarság jogaiért is föllépett, ahol ő volt az egyetlen magyar képviselő. Rádióbeszédben üdvözölte 1939. március 14-én a fasiszta szlovák állam kikiáltását. Pozsonyban létrehozta a Madách Könyvkiadót. 1942-ben újra megkezdte működését a Szemke, egy betiltott kulturális szövetség.
Állásfoglalása a zsidókérdésben
szerkesztésEsterházy mint a szlovák parlament képviselője, 1942. május 15-én a 68/1942-es alkotmányi törvény szavazásakor egyedüliként tartózkodott, ami akkor nagyon bátor tett volt.[4] A törvény a zsidóság kitelepítéséről szólt. A törvényt nem szavazta meg Martin Sokol[forrás?], a Parlament elnöke és Pavol Čarnogurský[5] képviselő sem. Már a szavazást megelőző napon a nyitrai Hlinka-gárdisták fogadásokat kötöttek Esterházy János várható állásfoglalásáról az elkövetkező szavazás során. Tudatában voltak, hogy e szavazás politikai precedens értékű lehet: amennyiben gróf Esterházy János megszavazza egy kisebbség kitoloncolásának elvi lehetőségét, úgy lehetővé teszi, hogy akármikor egy hasonló törvény kerülhessen a parlamenti asztalára, amely esetleg a magyar kisebbséget érintené. Ez számára a politikai öngyilkossággal lett volna egyenlő.
A szavazást megelőző napon felkereste Martin Sokol házelnököt, magyarázatot adva indokairól azt hangoztatta: antiszemita szellemben nevelkedtem, az vagyok és az is maradok. A szlovák sajtó kereszttüzébe került. A házelnöknek a továbbiakban így indokolta álláspontját: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. … Én ellenben mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.” A valóságban Eszterházy nem szavazott – egy képviselő sem szavazott – a kitoloncolási törvény ellen, de a szavazáskor tüntetőleg tartózkodott. A többi tartózkodó képviselő, Pavol Čarnogurskýval az élen a szavazás idejére elhagyta a termet. Esterházy János 1944-ben zsidóknak segített a szökésben, az életüket is megmentve.[6] Egyes állítások szerint a megmentett zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek száma több százra tehető, de ezekre vonatkozó bizonyítékok eddig nem kerültek elő.[7] Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. Rövid időre internálták, a Gestapo körözte.
Bíróság előtt
szerkesztésMiután a szovjet csapatok kiszorították a németeket Pozsonyból, a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Utána a helyi ideiglenes szlovák kormány képviselőjével, Gustáv Husákkal tárgyalt, ahol szóvá tette a magyarok üldözését. Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Egy évig a moszkvai Lubjankában tartották fogva. Koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Gulag-táborba küldték, Szibériába. A Szlovák Nemzeti Bíróság 1947. szeptember 16-án egyetlen ülésen Pozsonyban halálra ítélte a fasizmussal való „együttműködése” miatt. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák hatóságoknak. Elnöki kegyelemből életfogytiglani büntetést kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy ő nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt.[8] Csehszlovákia majdnem minden börtönében raboskodott, míg 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönben meg nem halt. A börtönparancsnok nem adta ki holttestét a családnak.[9]
Rehabilitációja
szerkesztés-
Az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna
-
Bíró László tábori püspök az újratemetésen
-
Marek Jędraszewski érsek az újratemetésen
-
Esterházy hamvainak elhelyezése a kápolna kriptájában
Leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989. november óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják. Ez máig nem sikerült.[10] 1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös. A lánya 1994-ben kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt szlovák és cseh történészek szakmai ítéletére hivatkozva elutasította. Esterházy János születésének századik évfordulója alkalmából, 2001. március 11-én ünnepi gyűlést tartott tiszteletére a magyar parlament az akkori államelnök, Mádl Ferenc részvétével. 2007. április 20-án Sólyom László köztársasági elnök újra rehabilitálását sürgette egy konferencián, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett a gróf halálának évfordulója alkalmából. „Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán?” – mondta az elnök.[11]
Sírhelyét csak halála után ötven évvel sikerült felfedezni: Karel Schwarzenberg herceg kutatta fel. Esterházy János földi maradványai Prágában, egy tömegsírban nyugszanak, a kommunizmus több más áldozatával együtt. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.
2009. március 23-án Lech Kaczyński lengyel államfő a Polonia Restituta elnevezésű rangos posztumusz kitüntetést adományozta a felvidéki magyarság mártír politikusának, néhai Esterházy Jánosnak Varsóban a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért, illetve a lengyel emigráns kormány hadügyminiszterének, Kazimierz Sosnkowski tábornoknak Magyarországon keresztüli nyugatra szöktetésében való közreműködéséért. Az átadáson jelen volt Sólyom László köztársasági elnök.
Esterházy János gróf mind a mai napig nem kapta meg a Jad Vasem Világ Igaza elismerését, pedig a tények egyértelműek és alátámasztottak.
Boldoggá avatási folyamat
szerkesztés...Esterházy János nem a szenvedést vállalta, hanem a helytállást, és ezért szenvedett!
...a Hegyi Beszéd kimondja, „boldogok, akik szenvednek az igazságért”, s ennek alapján Esterházyt az élete és a szolgálata dicsőíti meg, nem a hivatalos ügymenet.
2011-ben a 110 éve született mártírpolitikus szlovákiai rehabilitációját és boldoggá avatását kezdeményezte a pozsonyi magyar nagykövetség, az Esterházy János Polgári Társulás és a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete. A szlovák közvéleményre március folyamán rendezvénysorozattal kívánnak hatást gyakorolni.
Földi maradványait 2017. szeptember 16-án az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolnában helyezték örök nyugalomra.[13][14]
A Vatikán 2018 novemberében engedélyezte boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a Krakkói főegyházmegye folytat le. 2019. március 25-én megkezdődött boldoggá avatási pere.[15]
Emlékezete
szerkesztés-
Varsó
-
Gróf Esterházy János szobra a Gesztenyés-kertben (2013, Nagy János)
-
Esterházy János emléktáblája Újpesten, a róla elnevezett parkban
-
Léva
-
Nyitraújlak
-
Királyhelmec
-
Pográny
-
Európa-udvar, Komárom
-
Kassa
- A kommunizmus áldozatainak prága-motoli emlékműve[16]
- Emléktábla, Budapest, Belváros, 1991
- Budapesten 2010 óta a budai alsó rakpart neve a Mozaik utca és az Árpád híd között Gróf Esterházy János rakpart.[17]
- Búcs, 2005
- Királyhelmec, 2007
- Gúta, kopjafa, 2008[18]
- Ipolynyék, 2009. október 11.
- Kassa, 2011. március 14.
- Varsó, 2011
- Dunaszerdahely, 2011. október 6. (dombormű)[19]
- Komárom emléktábla (2011)[20] és szobor
- Komárom, Marianum Egyházi Iskolaközpont emléktábla[21] és emlékfa
- Nyitraújlak, 2011
- Alsóbodok keresztút, 2012[22]
- Nyarádkelecsény, 2012
- Nyíregyháza emléktábla 2012[23]
- Léva, 2014. június 4. (emléktábla)[24]
- Pered, 2014. szeptember 6.[25]
- Somorja emléktábla a katolikus templomban[26]
- Érsekújvár, 2016. november 25. szobor[27]
- Rimaszombat, 2017. február 4. (emléktábla)[28]
- Tatabánya
- Pográny, 2017. március 19.[29]
- Martosi mellszobra, 2017. szeptember 15. Szilágyi Tibor alkotása
- Alsóbodok, 2017. szeptember 16. a Szent Kereszt Felmagasztalása Kápolna felszentelése és Esterházy újratemetése
- Szőgyéni Nagyboldogasszony-templom, 2017. szeptember 17.[30]
- Párkányban, 2018. október 7-én avatták fel emlékkövét, Győrfi Ádám alkotását[31]
- Szenc, 2019. június 12. emléktábla[32]
- Udvard, 2021. március 14.[33]
- Inám, emléktábla 2021[34]
- Muzsla, 2021. október 24.
- Ipolybalog, 2022. augusztus 6.[35]
- Jaksics Ferenc illusztrációja
- Simek Viktor rajza
- Lakitelek, Népfőiskola
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Vö. Új Szó 2012. november 28., 24.
- ↑ genealogy.org - Esterházy family 04
- ↑ 51. zasadnutí Snemu Slovenskej republiky v Bratislave v utorok 26, novembra 1940.; Snem Slovenskej republiky 1940
- ↑ (2019. február 9.) „Május 15.” (magyar nyelven). Wikipédia.
- ↑ Pavol Čarnogurský gyászjelentése independent.co.uk
- ↑ Sorsközösségben Esterházy Jánossal felvidek.ma
- ↑ A zsidók esetében a Magyarországon bujkáló, az 1942-es szlovákiai üldöztetést ott túlélő zsidók igyekeztek Magyarországról visszajutni Szlovákiába, de azokat a szlovák hatóságok nem fogadták vissza. Csehek és lengyelek mentésére 1944-ben már csak kivételes esetekben kerülhetett sor, mivel többségük az országból már korábban ki lett toloncolva.
- ↑ Molnár Imre: Esterházy János mártíromsága, Rubicon, 2008/4
- ↑ Mycielskiné Esterházy Mária feljegyzései, Rubicon, 2008/4
- ↑ Állítólag Václav Havel köztársaság elnök in memoriam díjra javasolta, de az akkori csehszlovákiai magyar politika megfúrta ezt. (Popély Árpád–Simon Attila 2010 (szerk.): A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok II. 1989–1992. 17)
- ↑ Esterházy János rehabilitációját sürgeti a köztársasági elnök, 2007. április 20.
- ↑ ma7.sk
- ↑ Végső nyugalomra helyezik Esterházy János hamvait. nepszava.hu (2017. szeptember 9.) (Hozzáférés: 2017. szeptember 10.) arch
- ↑ Végső nyugalomra helyezték Esterházy János hamvait a felvidéki Alsóbodokon. magyaridok.hu (2017. szeptember 16.) (Hozzáférés: 2017. szeptember 16.)
- ↑ felvidek.ma
- ↑ mult-kor.hu
- ↑ http://hvg.hu/itthon/20100603_atneveztek_a_rakpartokat
- ↑ felvidek.ma
- ↑ mult-kor.hu
- ↑ ujszo.com. [2016. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 26.)
- ↑ ujszo.com
- ↑ hirek.sk. [2017. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 17.)
- ↑ felvidek.ma
- ↑ emlekhelyek.csemadok.sk
- ↑ felvidek.ma
- ↑ felvidek.ma
- ↑ felvidek.ma
- ↑ Esterházy-emléktáblát avatott a cserkészszövetség Gömörben | Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség (magyar nyelven). szmcs.sk. (Hozzáférés: 2017. február 11.)
- ↑ felvidek.ma
- ↑ felvidek.ma
- ↑ felvidek.ma
- ↑ Magyar 7 2019/25, 6.
- ↑ felvidek.ma
- ↑ felvidek.ma; felvidek.ma
- ↑ felvidek.ma
Források
szerkesztés- Augustín Marko, Pavol Martinický: Slovensko-maďarské vzťahy
- Molnár Imre 1990: Esterházy János életútja, Regio – Kisebbségtudományi Szemle 1. évf. 2. sz., 1990. április
- Eduard Nižňanský a spol.: Kto bol kto za I. ČSR (Q111 Brat., 1993)
- 1994 Emlékfüzet – emlékezés gróf Esterházy Jánosra, valamint az 1848-49-es forradalomra és szabadságharcra
- Ladislav Deák: Politický profil Jánoša Esterházyho (Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky-Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma, kiadó Kubko Goral, 1995, ingyenes kiadás szlovákul, angolul, magyarul)
- Molnár Imre 1995: Az Esterházy-dosszié. Limes 95/3, 75-94.
- Molnár Imre 1997: Esterházy János, Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 1997, ISBN 80-85509-37-7
- Ivan Kamenec: Osobnosť Jánosa Esterházyho a jej kontroverzné interpretácie (Ľudia ľuďom bez hraníc, Helsinské občianske združenie v SR, Nitra 2000, s. 34)
- Dušan Slobodník: Hanobenie Slovákov ako program (Literárny týždenník 20/2001)
- Alice Esterházy-Malfatti, Bálint Török: Esterházy János Emlékkönyv (Pamätná kniha Jánosa Esterházyho) (Századvég, Bp., 2001)
- František Mikloško Žurnál Rádia Twist 12. 3. 2001[halott link]
- Jerguš Ferko: Vodca-zvodca János Esterházy (Maďarské sebaklamy, Matica Slovenská, 2003, 127-129)
- MTI, Népszabadság, 2009. március 23.: Lengyel posztumusz kitüntetés Esterházy Jánosnak
- Molnár Imre 2010: Esterházy János élete és mártírhalála, Méry Ratio Kiadó, 2010, ISBN 9788089286300
- Simon Attila 2016: Vnútorné rozpory v Maďarskej strane v rokoch 1939-1945 a nevydarené pokusy o odstránenie Jánosa Esterházyho z čela strany. Historický časopis 2016/1.
- Martin Hetényi 2017: K problému interpretácie povojnového osudu Jánosa Esterházyho v slovenskej historiografii. Studia Historica Nitriensia 2017/1.
- Keresteš, P.: Veľké Zálužie obec s históriou. 287-289.
- Zilizi Zoltán – Csanda Gábor: Esterházy Jánosról a közép-európai dialógus jegyében (2016)
További információk
szerkesztés- Esterházy János.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Küzdelem egy hős elismeréséért – Szombat, 2008. szeptember
- Esterházy János rehabilitálását, boldoggá avatását kezdeményezik – Új Szó, 2011. február 26.
- Emlékfüzet az Esterházy János Emlékbizottság fennállásának 15. évfordulója alkalmából PDF
- A felvidéki magyarság mártírja – Erdélyi Napló, Nagyvárad, 1998. június 30.
- Duray Miklós: Megkésett temetési beszéd – 1997. március 7.
- Esterházy János rehabilitációját sürgeti a köztársasági elnök – Múlt-Kor, 2007. április 20.
- Életrajza – Esterházy.net (németül)
- Polemika, ktorá sa inde neuskutočnila
- Prípad grófa Eszterhazyho
- Az elárult hős – Beszélgetés Molnár Imre történésszel – Vatikáni Rádió, 2005. január 3.
- A Magyar Házak-mozgalmat mutatja be Esterházy János, 1939. febr., Magyar Világhíradó
- Esterházy János szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány. www.barankovics.hu (Hozzáférés: 2015. január 6.) arch
- Pozsonyi Krónikás: Esterházy János tízéves pártelnökségének krónikája. 1932–1942; Magyar Párt, Pozsony, 1942
- Esterházy Lujza: Szívek az ár ellen. Népek ütközése, közép-európai tapasztalatok; ford. Prőhlené Samarjay Éva; Püski, Bp., 1991
- Balassa Zoltán: Pilóta a viharban. Gróf Esterházy János és kora; Magyar Honvédség Oktatási és Kulturális Anyagellátó Központ, Bp., 1994
- Molnár Imre: "Sem gyűlölettel, sem erőszakkal...". Esterházy János élete és mártírhalála; Kecskés László Társaság, Komárom, 2008
- Kegyelem életfogytig. Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumai Mycielskiné Esterházy Mária feljegyzései alapján; összeáll., szerk., jegyz. Molnár Imre; METEM–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Bp., 2008
- Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez, 1938–1945; szerk. Simon Attila; Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2014 (Fontes historiae Hungarorum)
- Esterházy János emlékkönyv II. Egy közép-európai mártír; összeáll. és szerk. Balázs F. Attila, Hajtman Béla, Molnár Imre; Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Bp., 2019
- Molnár Imre: Áldozatból fakadó szentség és küldetés. Magyar hivatás a Kárpát-medencében. Esszék és elmélkedések; Sarutlan Kármelita Nővérek, Magyarszék, 2019 (A Kármel látóhatára)
- A mi jelünk a kereszt. Isten szolgája Esterházy János élete és vértanúsága; szerk. Arkadiusz Adamczyk, Paweł Cebula, Molnár Imre; Esterházy János Zarándokközpont–Rákóczi Szövetség, Alsóbodok–Bp., 2020
- Arkadiusz Adamczyk: „Tiszteljük egymás nemzeti meggyőződését…” – Esterházy János életpályája. Budapest, Országház Könyvkiadó, 2023