Esterházy Nepomuk János (főispán)

Galánthai gróf Esterházy Nepomuk IV. János (1754. október 18.Bécs, 1840. február 23.) Veszprém vármegyei főispán, kamarás, mecénás és gyűjtő.

Esterházy Nepomuk János
Született 1754. október 18.
Bécs
Elhunyt 1840. február 23. (85 évesen)
Bécs
Gyermekei
Foglalkozása kamarás, mecénás
Tisztsége főispán

ÉleteSzerkesztés

Az Esterházy család öregebb cseszneki ágának tagja volt. Szülei, gróf Esterházy Dániel (1723-1759) királyi tanácsos és kamarás, valamint Gyulaffy Borbála (1732-1755) korán elhunytak. Személyes gondnoka báró Révay Antal nyitrai püspök volt, erdélyi birtokáé gróf Cziráky László, magyarországi birtokáé pedig nagybátyja, Eszterházy Imre.

Nagyszombatban nevelkedett. Tízéves korában a jezsuiták convictusában kezdett tanulni Pálma Ferenc történész irányításával. Iskoláit Bécsben, a Theresianumban fejezte be szintén Pálma felügyelete alatt.

1775. január 14-én kamarás címet kapott, 1777. január 30-án alsó-ausztriai kormánytanácsos lett. 1782. március 27-én erdélyi gubernialis tanácsosnak nevezték ki, majd 1789. április 6-án az egyesült Hunyad és Zaránd vármegye főispánjává. 1792. június 6-án belső titkos tanácsos, 1795. március 16-án erdélyi udvari tanácsos és referendarius lett.

1813. május 9-től Veszprém vármegye főispánja volt. Hivatali ideje alatt tettleg bántalmazták helyi nemesek, mert kocsi Horváth János alispán megválasztása ellen korteskedett.

1822-ben elhunyt gróf Teleki Sámuel erdélyi udvari kancellár. Másfél évig ő látta el a megüresedett hivatalát. 1825-ben helyettes fő-ajtónállómester címet kapott, 1827-ben pedig törvényhatósági elnöknek jelölték. Az 1830-as pozsonyi koronázási országgyűlésen a főlovászmestert helyettesítette. Ekkor I. Ferenc császár kérésére lovas portrét készíttetett magáról. Hatvan évi állami szolgálat után, 1832 körül mint főispán vonult nyugalomba.

Felesége, losonczi gróf Bánffy Ágnes (1756-1831) csillagkeresztes hölgy Bécsben hunyt el a kolerajárvány áldozataként. Gyermekkorában apja Mária Terézia királynő engedélyével elrabolta anyjától és katolikus hitre térítette. Neveléséről és házasságáról is a királynő gondoskodott ezután. Esküvőjüket a Schönbrunni kastélyban tartották, első gyermeküknek pedig Mária Terézia lett a keresztanyja. Tizenkét gyermekük született, köztük Eszterházy Alajos alezredes, Eszterházy Johanna hárfás férje.

Oszlopon temették el.

Gyűjtés, mecenatúraSzerkesztés

Gyermekkorától gyűjtötte a magyar érméket. Ritkaságai közé tartozott I. Rákóczi György egyik aranypénze, továbbá II. Rákóczi Ferenc három emlékérme és Warou Dániel (1674-?) svéd származású éremművész ezekhez készített három metszett bélyegzője.[1][2] Halála után fiai az érmeket a kolozsvári múzeumnak adományozták.

A régészetet is kedvelte. Régiséggyűjteményének legnevezetesebb darabjai római kori bronzkerekek voltak, amelyek később a budapesti Nemzeti Múzeumhoz kerültek. Magyar történelemi oklevél-, kézirat- és könyvgyűjteményét Kovachich is ismerte és dicsérte.[3]

1800-ban a Ludovika Akadémia alapításához 4000 Ft-tal járult hozzá.[4]

Szabadkőművesként annak a páholynak volt a tagja, amelyiknek Mozart. Több házikoncertjén részt vett és támogatta a muzsikust. Az újabb kutatások szerint azonban nem ő, hanem Esterházi János Baptist (1748-1800) volt Mozart egyik fő támogatója.[5]

KitüntetéseSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Warou Dániel Rákóczi-emlékérme. 2004. február 13. múlt-kor.hu
  2. Huszár Lajos Éremtár, Gyöngyös eremtar.hupont.hu
  3. Kovachich Márton György: Institutum diplomatico-hungaricum (1790) 73. o.
  4. 1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról. Archiválva 2017. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben 1000.ev.hu
  5. Sas Ágnes (2002. augusztus 19.). „Főúri zenei intézmények, arisztokrata mecénások a 18. századi Magyarországon”. Zenetudományi Dolgozatok, 2001-2002, 216. o. (Hozzáférés ideje: 2022. február 19.)  

ForrásokSzerkesztés