Esterházy Zsigmond

(1622 k.–1690 k.) magyar katonatiszt, főnemes

Cseszneki báró Esterházy Zsigmond (régiesen Eszterhas Sigmond; Kismarton, 1626. december 30.1691) lovassági parancsnok, verebélyi kapitány, a jászkunok főkapitánya, magyar királyi tanácsos, császári kamarás.

Esterházy Zsigmond
Született

Kismarton
Elhunyt
Állampolgársága magyar
SzüleiEsterházy Dániel
Foglalkozása katona

ÉleteSzerkesztés

Az Esterházy család cseszneki ágából származik, apja a cseszneki vonal alapítója báró Esterházy Dániel (1585–1654), anyja rábadoroszlói Rumy Judit (1606–1663). Testvérei közül többen is megérték a felnőtt kort, de Tamás és Gáspár fiatalon a vezekényi csatában estek el. 1651-ben feleségül vette gyarmati Balassa Emerentiát, Balassa Imre és Bosnyák Judit lányát. Házassága révén id. Koháry István sógora. Két fia Esterházy Dániel (1652-1709) és Esterházy Péter (1659-1741) voltak.

1646-1649 között Batthyány Ádám hat lóval szolgáló udvari familiárisa.[2] 1651-ben az érsekújvári lovasság parancsnoka. 1652-ben részt vett a vezekényi csatában.[3] 1652. október 18-án kelt uralkodói kinevezés alapján verebélyi várkapitány lett.[4] 1656-ban a szécsényi seregszék külső tagja. 1660-ban még mindig verebélyi kapitány volt.[5] 1663 augusztusában részt vett az Érsekújvár védelmére irányuló hadműveletekben.

1677-ben Beckó egyik földesuraként a beckói vár és uradalom irányítója. Andrássy Miklós után, Esterházy Pál 1681-es nádorrá választásától a jászkunok főkapitánya.[6] 1685-ben még mindig ezen poszt viselője.[7] Valószínűleg haláláig a tiszt birtokosa.

1683. szeptemberében Győrött volt,[8] majd rövidesen Thököly Imre kurucainak fogságába esett.[9] Részt vett Buda 1684. és 1686. évi ostromaiban. 1690-ben magyar királyi tanácsosként és császári kamarásként említik.[10]

Valószínűleg Szombathelyen temették el.[11]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Eßterházy, Sigmund (II.) (BLKÖ)
  2. Benda-Koltai 2004.
  3. Eszterházy 1901, 186.
  4. SNA, Esterházy család lvt., fasc. A, No. 67.
  5. MOL, X 1049, No. 1339. – C 770. d. Borosy 1983. No. 558. ill. 589.
  6. Fekete 1861, 195; Gyárfás 1885, 398.
  7. Nagy-Szeder 1926, 48; Szilády-Szilágyi 1863/ 2, 134.
  8. Iványosi-Szabó 2008/2, 627.
  9. Gyárfás 1885, 398.
  10. Eszterházy 1901, 186.
  11. Eszterházy 1901, 186–187.

ForrásokSzerkesztés