Eszkimó asszony fázik

1983-as magyar film

Az Eszkimó asszony fázik Xantus János első, igazán eredetinek tartott és több nemzetközi díjjal jutalmazott nagyjátékfilmje. 1983-ban forgatták, majd 1984 májusában mutatták be.

Eszkimó asszony fázik
1984-es magyar film
RendezőXantus János
Műfaj
ForgatókönyvíróXantus János
FőszerepbenLukáts Andor
Bogusław Linda
Méhes Marietta
ZeneLukin Gábor
Másik János
Vig Mihály
OperatőrMatkócsik András
VágóKabdebo Katalin
JelmeztervezőKoppány Gizella
Gyártás
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő117 perc
Forgalmazás
Bemutató1984. május 31.
Korhatár16
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Eszkimó asszony fázik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A film keletkezése

szerkesztés

Xantusnak szoros kapcsolatai voltak korának underground értelmiségével és művészeivel (röviden a második nyilvánossággal). A velük való beszélgetéseit sokszor kazettára vette (a rendező elmondása szerint jelenleg körülbelül egy polcnyi ilyen felvétele van, amelyeket még nem rendszerezett), valamint gyakorta kérte fel őket, hogy szerepeljenek egy-egy filmjében.

A film elkészítése előtt a rendező válságos korszakot élt meg. Nem volt miről forgatnia, és egyetlen ötlet sem jutott eszébe. Egy nap kávéházban üldögélve megfogadta, hogy a következő személy, aki belép az ajtón, lesz új filmje főszereplője, de legalábbis témája.

Ekkor megtörtént a csoda. Az ajtón két siket férfi sétált be, és Xantus fejében valahogy összeállhatott a képlet, melyben a két férfi és a művészbarátok egyaránt szerepeltek.

Történet

szerkesztés

A történet alapja egy szerelmi háromszög. A lányt Méhes Marietta játszotta. A két férfi pedig nem volt más, mint Bogusław Linda a zongoraművész és Lukáts Andor a siket állatkerti gondozó szerepében.

A lány megszökik az intézetből, és az állatkertben összeakad a siket gondozóval, aki belészeret és (szinte mániákusan) elkezdi védelmezni. A lány a szeretője, majd a felesége lesz… Egészen addig a napig, amíg nem találkozik a gazdag, nemzetközi sikert sikerre halmozó zongoraművésszel, aki unja és megelégeli addigi életét, és vár valamire, ami majd új értelmet ad neki… Ezt látja meg a lányban, aki teljesen elveszi az eszét. Eldob érte mindent. Elkezdnek számokat írni, és végül összehoznak ketten egy zenekart (ezt az akkori Trabant játszotta). Persze az elhagyott siket férfi minden mozdulatukat követi, és mindig próbál a lány közelében maradni, továbbra is azért, hogy megvédhesse (egy darabig még a bandában is dobol).

Egy idő után a dolgok kezdenek jól alakulni, legalábbis a lány szemszögéből, az együttes egyre ismertebb lesz. Aztán egy reggel a lány eltűnik. A zongorista láthatólag fel volt erre készülve. Utoljára leül a zongorájához, és eljátszik egy szomorú darabot. A kép vált, a néző egy fiatal szőke lányt lát, aki egy Anglia felé tartó hajó fedélzetén ül egy angol szótárral a kezében, és egyszer csak így szól a mellette ülő utashoz: „Eskimo woman feels cold… very cold…” A zongorista sorsát pedig már a film elején megismeri a néző, mintegy előreugorva a jövőbe, és ezzel a tudással nézi végig a filmet. Egy fiatal férfi lép ki egy villa ajtaján, majd a kertből az utcára, és egy mogorva alakhoz sétál, aki a kapuban vár rá. Megpróbál vele beszélni, de a másik előveszi a kését, és hasba szúrja.

Érdekesség

szerkesztés

A film meghatározó darabja az 1980-as évek elejének, amikor is az első nyilvánosságba szép lassan kezdtek átszivárogni egyes dolgok a második nyilvánosságból.

A Trabant zenekar például a korabeli kultúrpolitika tűrt kategóriájába tartozott, ami azt jelentette, hogy államilag nem támogatták, tagjai nem kaphattak hivatalos zenészengedélyt, -igazolványt, de koncertezhetett – igaz, erre is csak kis klubokban volt lehetőségük, de oda úgyis csak azok jártak, akiket ők érdekeltek –, és filmzenét szerezhetett, ami az engedély ellenére sem volt túl könnyű. Az Eszkimó asszony fázikkal azonban a zenekar megcsinálta a szerencséjét. A film sikerei miatt kiadták egyetlen hivatalos (kis)lemezüket, amely azt a néhány számot tartalmazta, amit a produkcióhoz vettek fel. Ez volt az egyik első eset, hogy egy underground rockzenekar lemeze hivatalosan megjelenhetett Magyarországon, egy másik ilyen eset volt a Bizottság együttes Kalandra fel! c. albuma 1983-ban.

Szereposztás

szerkesztés
  • Bogusław Linda – Laci
  • Lukáts Andor – János
  • Méhes Marietta – Mari
  • Lázár Kati – Mari barátnője
  • Földes László – Hobo
  • Szakácsi Sándor – Laci (hang)
  • Kállay Ilona – Laci anyja
  • Xantus Gyula – Laci apja
  • Csóka Béláné – a Siketek Országos Szövetségének titkára
  • Carol Harrison – Mari londoni barátnője
  • Kamondy Ágnes
  • Vig Mihály
  • Ürmös László

További információk

szerkesztés