Esterházy Imre
Gróf galántai Esterházy Imre (Vágújhely, 1663. november 5. – Pozsony, 1745. december 6.) esztergomi érsek, főkancellár. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt.
| Esterházy Imre | |||||
| Veszprém, majd Esztergom püspöke | |||||
 | |||||
 | |||||
| Született | 1663. november 5. Vágújhely | ||||
| Elhunyt | 1745. december 6. (82 évesen) Pozsony | ||||
| Felekezet | római katolikus egyház | ||||
| Püspökségi ideje 1723. január 17. – 1725. augusztus 31. (Veszprém) | |||||
| Püspökségi ideje 1725. augusztus 31. – 1745. december 6. (Esztergom) | |||||
 | |||||
| Esterházy Imre aláírása | |||||
| Esterházy Imre a Catholic Hierarchy-n | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Esterházy Imre témájú médiaállományokat. | |||||
Élete szerkesztés
Báró Esterházy Imre (1638–1670), nagybirtokos és bucsányi Bucsányi Zsuzsanna fia volt. Az apai nagyszülei báró Esterházy Dániel (1585–1654), földbirtokos, és rumi és rábadoroszlói Rumy Judit (1606–1663) voltak. Az anyai nagyszülei bucsányi Bucsányi Zsigmond, földbirtokos, valamint nebojszai és galanthai Balogh Erzsébet voltak. Esterházy Imre báróné Bucsánnyi Zsuzsannának az első férje Fitter János, akitől született nemes Festetics Pálné Fitter Erzsébet; az anya révén Esterházy Imre érseknek az elsőfokú unokatestvére tolnai Festetics Kristóf (1696–1768) nagybirtokos, Somogy vármegye alispánja, országgyűlési követ, aranysarkantyús lovag volt. Nagyszombatban és Sopronban a jezsuitáknál tanult.
1680-ban lépett a pálosok rendjébe Sopronbánfalván. Tanulmányait Bécsújhelyen és Rómában folytatta, ahol filozófiából és teológiából doktorált. 1687-ben hazatért, a következő esztendőben pappá szentelték, majd hét éven át Lepoglaván és Nagyszombatban tanárként dolgozott. 1694-ben nyomtatásban is kiadta „Theses theol. de iure et dominio” c. munkáját. 1702-től a rend generálisa.
A Váci püspökség élére 1706. október 15-én, a zágrábira 1708. október 10-én került. Nagy része volt abban, hogy a horvát rendek 1712-ben elfogadták a Pragmatica sanctiót. Grófi címet kapott 1715-ben. A Veszprémi egyházmegye püspökévé és ebből adódóan a vármegye örökös főispánjává 1723. január 17-én nevezték ki. Barokk stílusban újjáépíttette a káptalannal együtt a székesegyházat, s azt ellátta 4 haranggal. Csak két és fél évet töltött az egyházmegyében, 1725. augusztus 31-étől esztergomi érsek és prímás. A palliumot 1727-ben kapta meg.
Esterházy építtette a pozsonyi székesegyházhoz 1732-ben az Alamizsnás Szent János-kápolnát, s a Szent Erzsébetről elnevezett apácák kolostorát és kórházát; egyházi és művelődési célokra kb. kétmillió forintot költött. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Terézia királynőt. Ő készíttette el Georg Raphael Donnerrel a pozsonyi Szent Márton-templom főoltárának lovas szobrát, s támogatta költőrokonát, Amade Lászlót.
Műveiből szerkesztés
- Theses Theologicae. De Jure et Dominio… 1696 – Alamisnás Szent Jánosnak Alexandriai patriárkának élete. 1732
Irodalom szerkesztés
- Bakonyvári Ildefonz: A pápai Katholikus Gymnasium története a pálosok idejében. Pápa, 1896
- Kisbán Emil: A magyar pálosrend története. 2. köt. Bp., 1940
- Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata 1707–1945. Bp., 1970
- Déri Eszter 2016: Esterházy Imre temetése. In: Egyház és reprezentáció a régi Magyarországon. Budapest
Források szerkesztés
- Forgó András: Esterházy Imre és az aulikus politika a 18. század első évtizedeiben, szijarto.web.elte.hu
| Elődje: Dvornikovich Mihály |
|
Utódja: Kollonich Zsigmond |
| Elődje: Brajkovics Márton |
|
Utódja: Branjug György |
| Elődje: Volkra Ottó János |
|
Utódja: Acsády Ádám Péter |
| Elődje: Keresztély Ágost |
|
Utódja: Csáky Miklós |
