Eufalconimorphae

madárklád

Az eufalconimorphae a madarak egyik javasolt kládja, mely a következő madarakat foglalná magába: verébalakúak, papagájalakúak, Falco, Caracara, és micrastur (de más ragadozó madarat nem).[1] Ezt a teljes DNS vizsgálata is alátámasztja.[2] Az eufalconimorphae klád tagjainak jellegzetessége, hogy aerodinamikus erőt hoznak létre a repülés felszállási részben, melyről azt feltételezik, hogy a vertikális repülést szolgálhatja.[3]

Eufalconimorphae
Evolúciós időszak: Paleocén - Holocén
Vörös vércse, Falco tinnunculus
Vörös vércse, Falco tinnunculus
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Alkládok

Jegyzetek szerkesztés

  1. (2011) „Mesozoic retroposons reveal parrots as the closest living relatives of passerine birds”. Nature Communications 2 (8), 443. o. DOI:10.1038/ncomms1448. PMID 21863010.  
  2. (2014. március 6.) „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds”. Science 346 (6215), 1320–1331. o. DOI:10.1126/science.1253451. PMID 25504713. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)  
  3. Razmadze, Daria, et al. “Anatomy of the Forelimb Musculature and Ligaments of Psittacus Erithacus (Aves: Psittaciformes).” Journal of Anatomy, vol. 233, no. 4, 2018, pp. 496–530., doi:10.1111/joa.12861.

Külső hivatkozások szerkesztés